Don Quijote-küzdelmet folytatnak a termálvízzel gyógyító orvosok

Dr. Bender Tamás

az MTA doktora, a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezető főorvosa, a Magyar Balneológiai Egyesület alelnöke

A termálvízzel végzett gyógyítást, a balneoterápiát évtizedek óta turisztikai kitörési pontként tartják számon, ugyanakkor támogatást csak szórványosan és minimálisan kap. Pedig Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy még a wellness szállodák nagy részében is termálvízzel töltik fel a medencéket, mondja dr Bender Tamás professzor, a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezető főorvosa, a Magyar Balneológiai Egyesület alelnöke.


„Évtizedek óta foglalkozom azzal, hogy tudományos módszerrel támasszuk alá a magyar gyógyvizek hatékonyságát, és az eredményeket eljuttassuk a világba. Ma már ugyanis a gyógyításban mindennek, tehát nemcsak a gyógyszereknek hanem a balneoterápiának is bizonyítékokra van szüksége ahhoz, hogy el- és megismerjék, illetve hogy például a külföldi biztosítók fizessenek a gyógyászati célú itt-tartózkodásért”, mondja a professzor. A kutatásra és a kutatási eredményekre szükség van, ezt mindenki elismeri. Mindenki tudja, hogy az eredményeink kis befektetéssel nagy hasznot hoznának a gyógy-idegenforgalomnak, és mégis, évek óta semmilyen támogatás nem érkezett, sem az idegenforgalom, sem az egészségügy részéről.

De miért? A gyógyturizmus, sőt, a gyógyvizek hatásának bizonyítékokon alapuló orvosi kutatása, mint cél, megfogalmazódott még a legutóbbi, 2024-ig szóló turisztikai fejlesztési koncepcióban is. (Szó szerint az szerepelt a tervezetben, hogy „az evidence based orvosi kutatások a természetes gyógytényezőkön alapuló egészségturisztikai kínálat hazai és nemzetközi orvosi szakmai elismertetéséhez és a szolgáltatások iránti kereslet növeléséhez nélkülözhetetlenek”. A szerk. megj. )

Nincs pénz kutatásra, ezért nagyon ritka a valódi támogatás, noha mindenki azt hangsúlyozza, hogy szükség van rá. Minden politikus, a kormányok képviselői, akikkel az elmúlt évtizedben tárgyalt a szakma, azt mondta, hogy igen, fontos, de érdemi változás nem történt.
A balneológus szakmát is csak az elmúlt években kezdték újra elismerni. A 60-as 70-es években eléggé degradálódott, sokáig csak pancsikolást láttak benne. Úgy három éve legalább már van szakmai orvosi tanácsadó testület, és egyre több bizonyíték, cikk, tudományos eredmény jelenik meg.

A termálvíz, a balneológia az elmúlt 20 évben „kitörési pont”, és „a turizmus zászlóshajója”, és bár kutatásához sokkal kevesebb pénz kellene, mint a gyógyszervizsgálatokhoz, jelenleg az a helyzet, hogy a fiatal orvosoknak maguknak kell finanszírozniuk, ha kutatni akarnak.

Az egészségturizmusban időközben világszerte egyre hangsúlyosabb lett a wellness, a fürdők helyett pedig a spa fogalmát kezdik használni. Van átfedés?

A balneoterápia nem wellness és a gyógyturizmus nem spa-hotelek látogatása. Több, és más.
Az egyik alapvető különbség balneoterápia és hidroterápia között, hogy a hidroterápiánál nincs termálvíz, csapvízzel történik a kezelés. A wellness, a hidroterápia az angolszász országokban vagy Skandináviában divat, mert nekik nincs termálvizük. Ezért aztán nem is hisznek a balneoterápiában, amely azokban az országokban fejlődhetett ki, amelyek termálvíz-készlettel rendelkeznek, mint például Franciaország, Közép-Európa országai, Olaszország vagy Japán.

Termálvíznek azt az ásvány vizet hívjuk, amely vagy spontán feltör, vagy fúrással kerül a felszínre, és a hőmérséklete eléri a 25 fokot. A gyógyvízzé minősítéshez már vizsgálat kell, de az is ásvány-termálvíz .
A lényeg, hogy azok az élettani hatások, amelyeket a termálvíz kivált, nincsenek meg a csapvízben. A fizikai hatások ugyanazok, de a vízben lévő ásványi anyagok hatása, mégis különbözik.
Most már sok olyan magyar, kettős vak kontrollált vizsgálat van, amelyben a betegek fele azonos betegséggel csapvízzel fürdött, a kontrollcsoport pedig termálvízben. Az eredmények szerint az utóbbi csoportnak jobbak voltak az eredményei, nagyobb mértékben csökkent a betegek fájdalma, jobban javultak. Ez indirekt bizonyíték a hatására.

A másik lényeges különbség, hogy a wellness, vagy spa turizmus az, amikor valaki elmegy 2-3 napra egy hotelbe, és nem kúraszerűen használja például a medencéket, amelyek lehetnek termál vagy nem termálvizesek.
A balneoterápia, a gyógyfürdő-turizmus viszont kúraszerű, legalább 10-15 alkalom, és 2-3 hét, amikor a betegek orvosi javallatra egy-egy alkalommal legalább 30-40 percig igénybe veszik a vizes vagy az iszapos terápiás lehetőségeket.

Magyarországon abban a ritka, és szerencsés helyzetben van, hogy számos wellness hotel is gyógyvizet vagy termálvizet használ. De ettől még csak egy-egy hétvégére vagy 2-3 napra veszik igénybe, ami nem balneoterápia. A termálvíz adta lehetőségek orvosi szempontból még bőven kiaknázatlanok.


Mit jelentenek Budapestnek a fürdők?


Turistalátványosság
Budapesti életforma

SZAVAZAT UTÁN