Még a gyomrod is belerezdül ebbe a filmbe

Forrás: Verzió

-

A gyöngyház gomb merész dokumentumfilm a vizuális orgia, az antropológia, a jelenkori történelem és a személyes élmények határvidékén. Az idei Verzió fesztivál szenzációja.


Kristályba záródott vízcsepptől a Pinochet-diktatúra rémtetteiig, kozmikus mozgásoktól egy szinte kihalt kis nép utolsó képviselőinek ősi nyelven elhangzó mondataiig terjed A gyöngyház gomb című, különleges dokumentumfilm gondolati íve. És éppen a merész, asszociatív gondolatmenetben rejlik ennek a magával ragadóan poétikus műnek a kulcsa, ugyanis a hagyományos, riporthoz közelebb álló dokukkal ellentétben nem a racionális megismerést tűzi ki célul vagy ígéri nézőinek.

Nem adatokat vagy információkat tudunk meg, hanem bizonyos nem egyértelmű, tudományosan ellenőrizhetetlen összefüggésekre kapunk rálátást, olyanokra, amelyek nem világunkat teszik érthetőbbé, hanem éppen annak bonyolultságára, az azt irányító „erők” kuszaságára világítanak rá. És persze ez az, amivel kapcsolatosan a legtöbb gondunk is lehet, hiszen a szerző által narrált, érzelmi és személyes dimenziókat is jócskán hordozó világmagyarázatok nem ritkán némi ezoterikus felhangot is hordoznak. Azonban az érzékeinkkel, a szemünkkel, fülünkkel sőt a zsigereinkkel nem tudunk ellenállni annak, amit a moziban kapunk.


A gyöngyház gomb


Ami ugyanis a vásznon zajlik, az képfilozófia és képköltészet egyszerre, gondolatoknak, (meg)érzéseknek, álláspontoknak és véleményeknek olyan kavalkádja, amely teljesen nélkülözi a verbális kifejezésbe megkerülhetetlenül belekódolt pontosságot és strukturáltságot. Ami a szemünk előtt zajlik, az nem mindig körülírható, szubliminális szinten megvalósuló hatása pedig oly mértékben érzéki, testi formában jelentkezik, hogy nem tudunk ellenállni neki: szemünk bepárásodása, gyomrunk rezdülései, szívverésünk változásai vagy dobhártyánk remegése tudósít arról, hogy valami történik velünk. A berlini filmfesztivál vetítésének emléke hónapokig kísértett.

A gyöngyház gomb (The Pearl Button) egyrészt az úgynevezett „total cinema” irányzatnak megfelelően (amelyhez tartozónak manapság a török Ceylant, az orosz Zvjagincevet vagy a kínai Jia Zhangkét szokták gondolni) lélegzetelállító természeti és kozmikus képekkel varázsol el, vesz körül, teszi a mozit a világgal egyenértékű valósággá. Másrészt ezeket a képeket a fókusz elállításával, az ábrázolt dolog rendkívül közeli vagy távoli fényképezésével időnként az absztrakt kísérleti filmre emlékeztetően oldja látványos, a valóságot elrejtő, pusztán grafikai felületté.



Patricio Guzmán a chilei dokumentumfilmezés legendás alakja, akinek életműve végigkísérte e latin-amerikai ország oly szerencsétlenül alakult huszadik századának viszontagságait, a hetvenes években például három filmben emlékezett meg Salvador Allende híres szociális kísérletéről, és annak kegyetlen megbuktatásáról. Munkássága azért is emlékezetes, mert kifejezési formáit mindig az aktuális helyzethez igazította, a fenti trilógiában például a mostani filmmel szöges ellentétben rendkívül direkt, nyers felvételekkel dolgozott, amelyeket azokban a zűrzavaros hónapokban/években maga rögzített olyan 16 mm-es filmanyagra, amit a kísérleti film másik óriása, Chris Marker szerzett neki. A gyöngyház gomb által képviselt útra előző, 2010-ben bemutatott filmjével a Nostalgia de la luzzal lépett (2012-ben ugyancsak a Verzión vetítették Égen s földön címmel).



Guzmán személyisége is a film fontos részét képezi, involváltsága miatt meg sem próbálja bármilyen objektivitás illúziójába burkolni mondanivalóját. A film hihetetlen dimenzióváltásokra képes, a rendező személyes tapasztalataitól, családtagjaitól és ismerőseitől végtelenül általános szintekre ugrik pillanatok alatt, s a kettő között csak a mozi komplex ábrázolási rendszere ver hidat. A gyöngyház gomb a személyestől a lokálison keresztül közösségi, nemzeti, globális, majd pedig univerzális dimenziókat tár fel látványos gondolati és időbeli ugrások, vizuális és auditív asszociációk révén.



Néhány gondolatmenetének meredeksége és a kelet-európai fülnek talán időnként túlzó latin-amerikai pátosza ellenére A gyöngyház gomb az idei év egyik legnagyobb szenzációja, olyan mű, amit moziban kell látni, és ott részt venni egy egyedülálló filmélményben. Ha a Verzió fesztivál idén semmi mást nem tenne, mint hogy ezt a filmet elérhetővé teszi nagy vásznon Budapesten, már megérte megrendezni.


A gyöngyház gomb megtekinthető a Verzió filmfesztiválon:

november 11-én, szerdán 20:15-kor a Toldiban
november 12-én, csütörtökön 21:30-kor a Művészben és
november 15-én, vasárnap 19:00-kor a Cirkóban.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!