Maurizio Zamparini: egy zseniális bolond lesz Balogh új főnöke

Fotó: Getty Images / Tullio M. Puglia

-

A Palermo elnöke igazi edzőfaló, mellette pedig parádés nyilatkozó, aki hihetetlen érzékkel lavírozik az olasz futball dzsungelében. Ő lesz Balogh Norbert új főnöke.


Balogh Norbertet 2,2 millió euróért vette meg szerdán az olasz élvonalban szereplő Palermo a Debreceni VSC-től. Az átigazolás pontosan úgy ment végbe, ahogy azt a klubot és nem hétköznapi elnökét, Maurizio Zamperinit csak futólag is ismerők előzetesen elképzelték.

A szálakat mozgató és a sajtót információkkal ellátó presidente ezúttal sem volt rest nagyokat mondani. Kedden ötmillió eurós üzletről beszélt, amit még megtoldott azzal, hogy még alá sem írták a papírokat, de máris kitessékeltek egy angol klubot, amely tízmillió eurót ajánlott a Zamparini által szerényen csak az új Cavaninak titulált csatárért. Az ötmilliós árat aztán szerdán egy faxban sietve meg is magyarázta: a Loki „csak” 2,2 milliót kap (az NB I-ből külföldre igazoló magyar játékosért még nem fizettek ennyit), a többi Balogh fizetése lesz – természetesen a bruttó összeg. A levél látható lentebb, Zamparini elnök látványos, a dubaji Burdzs Kalifára hasonlító szignójával ellátva.



Megveszem, eladom

Ne zárjuk ki, hogy az elnök a tízmilliós összeg emlegetésével már a Palermo és a csatár jövőjét egyengette, előkészítve Balogh továbbadását. Zamparini ugyanis az olasz játékospiac egyik legnagyobb spílere. A Reppublica című olasz lap nem véletlenül írja, hogy „hatodik érzéke” van a hatalmas nyereségeket fialó transzferek lebonyolításához. A Palermóhoz hasonló, az élettől valójában semmit sem akaró csapatok nem ritkák az olasz élvonalban. Nyerni úgysem tudnak semmit (legfeljebb egy kupasiker jöhet össze, de akkor meg indulni kell az Európa-ligában, az meg kinek hiányzik...), így aztán játékoseladásból igyekeznek nyereséget kovácsolni.

Ennek az egyik nagymestere az udinei születésű, 74 éves Zamparini, aki 2002-ben vette meg az akkor másodosztályú U.S. Cittá di Palermo futballklubot az AS Roma korábbi elnökétől, Franco Sensitől. 2004-ben (31 keserves év után) a csapat fel is jutott az élvonalba, és egy év kivételével azóta is ott lavíroznak. Semmi hangzatos eredmény (két UEFA-kupa-szereplés), cserébe jó üzletek.

A 2006-os vb-győztesek közül a 28 éves Luca Tonin 4 millió eurót keresett. A torna után Fabio Grossót 5,5 millióért adta el az Internek, de azt még a mindent tudó Transfermarkt sem tudja, hogy mennyiért szerezte meg két évvel korábban a Perugiától. Amikor megvette, Grosso még csak háromszoros válogatott volt, amikor eladta, akkor meg világbajnok...


Alberto Gilardinóból már aligha fog pénzt csinálni. Habár, ki tudja?


Hasonlóan Andrea Barzaglihoz, akiért 1,5 millió eurót fizetett a Chievónak, 2008-ban pedig 14 milliót kapott érte a Wolfsburgtól. Vele párban küldte Cristian Zaccardót is, akiért 7 millió eurót adtak a németek – Zamparininek négy évvel korábban 680 ezer eurójába került. Zsenialitására azonban igazából a két játékos további piaci szereplése világít rá éles fénnyel: Zaccardót már egy évvel később elpasszolták a németek a Parmának potom kétmillió euróért, míg Barzaglit 2011-ben 300 ezerért vitte el a Juventus. Azaz a két focistán Zamparini kb. 19 millió eurót keresett, míg a németek ugyanennyit buktak. Na, akkor most ki a király?

Zamparini és a Palermo a dél-amerikai focistákon keresett iszonyatos pénzeket. Edinson Cavanit 4,5 millió euróért happolta el a Juve és a Milan elől, majd adta tovább 17 millióért a Napolinak. Javier Pastoréért 7 milliót adott az argentin Huracánnak. Minő szerencse, hogy honfitársa, Lionel Messi szakmányban nyerte az Aranylabdákat, így ha valaki az átlagosnál ügyesebb argentin focista volt, azért


bármennyi pénzt el lehetett kérni az új Messikre vadászó pénzes nagycsapatoktól. A horgot végül a Paris Saint-Germain kapta be, amely 42 millió eurót fizetett a támadóért.

A legutolóbbi nagy dobása Paulo Dybala eladása volt. Őt 2012-ben szerezte meg 11,9 millió euróért az Istitutótól, és rögvest el is kezdte sztárolni. Gyorsan híre ment, hogy Palermóban szaladgál az „új Messi”, akiért a 2014–15-ös szezon végén már sorban álltak a kérők. Vitte volna a Chelsea, de Zamparini kijelentette, hogy az Arsenal gyorsabb volt. Aztán feltűnt a színen a Manchester United is, de a klubra megorrolt a presidente, mondván, „korrumpálták Dybalát”, akivel ő már nem is hajlandó szóba állni, mert teljesen átformálták az „ügynökök, akik csak pénzt akarnak”. Aztán még elhangzott a Napoli neve is, a játékos ára pedig egyre feljebb kúszott. Míg végül a Juventus lett a befutó, Zamparini pedig az angolok orra alá dörgölhette, hogy „boldog vagyok, hogy Dybala mégis Olaszországban maradt”. De még jobban örülhetett a torinóiak által leszurkolt 32 millió eurónak.


Maurizio Zamparini elégedetten tapsolja meg a klubot 32 millió euróért elhagyó Paulo Dybalát


Csak rövid távra

Hétfői hír volt, hogy Zamparini a Hellas Verona elleni 1-0-s idegenbeli győzelem után kirúgta Davide Ballardinit, a csapat edzőjét, és a helyére kinevezte Guillermo Barros Schelottót. Ez igazából egyébként nem hír, hiszen az argentin a szezonban már a harmadik edzője lesz a csapatnak. Ballardini volt a 30. edző, akit Zamparini lapátra tett.

„Ballardini megváltozott, mondjuk, hogy öngyilkosságot követett el, ne is törődjenek vele – mondta Zamparini a Radio24-nek adott interjúban. – Nem én voltam, aki hiteltelenítette, hanem az eredményei.” (A csapat 19 forduló után a 16. a bajnokságban.)


Folyton emlékeztetnek rá, hogy két edzőt is győztes meccs után rúgtam ki. Na és? Mindenkinek megvan a maga sorsa.

„(Giuseppe) Iachini (az előző, november 10-én kirúgott edző) teljesen kifordult önmagából. De én törődtem Iachinivel, mert olyan számomra, mint a fiam.”


Gasperini, Zamparini

Gian Piero Gasperini igyekszik figyelmesen hallgtani az elnök urat négy nappal első kirúgása előtt


Ennél is sokkal szórakoztatóbb az, ami 2013 kora tavaszán történt. Február 4-én, az Atalanta elleni hazai vereség másnapján Zamparini kirúgta Gian Piero Gasperinit, és a helyére kinevezte Alberto Malesanit. Akinek három meccs (három döntetlen) jutott, hogy február 23-án már újra munkanélküli legyen. „Alberto Malesani nagyszerű ember és remek edző, de jelen helyzetünkben nem tehetünk mást” – írta közleményében a klub. A helyét Gian Piero Gasperini vette át, akinek ezúttal sem volt több szerencséje, két meccsel később Zamparini újra kirúgta. Ez volt fél éven belül az ötödik edzőváltás Palermóban. Rekorder.


A szavak embere

A presidente legjobb megszólalásai:

„Ezek nem férfiak, hanem kislányok.” (Saját csapatáról egy 1-0-ról 1-3-ra elveszített meccs után.)
„Az Inter az új Juventus.” (Egy hazai vereség után, amikor érzése szerint legalább négy büntetőtől fosztották meg csapatát a milánóiaknak kedvezve.)
„Rossi olyan, mintha a feleségem lenne, csak magamnak akarom.” (Delio Rossiról, akit egy 0-7-es vereség után kirúgott, majd két hónappal később újra kinevezett.)
„Javier Pastorénak csak a jobb lába megér 40 millió eurót.”
„Az angolok mind kalózok.” (Akik elrabolják a fiatal olasz tehetségeket.)
„Ha rajtam múlna, egy vasat sem kapnának többet, inkább csak egy jó nagy farba rúgást.” (Egy Treviso elleni kupadöntetlen után.)
„Egy töketlen edzője van a csapatomnak.” (Delio Rossi kapta a dicséretet, miután 1-1-re végzett az egy órát 10 emberrel játszó Bari ellen.)
„Az összes bírót börtönbe kéne zárni.” (Egy vereség után, amelyben egy megadott lesgól is szerepet játszott.)
„Nem hiszem, hogy megbántottam volna Adrian Mutut azzal, hogy egy simlis kis cigánynak neveztem.”
„Kikapom a golyóikat és megeszem őket a salátámhoz.” (Ezt is a saját játékosainak üzente 2003-ban.)


KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!