Matolcsy elárulta: saját közgázképzést épít az MNB 200 milliárdból

Fotó: MTI/MTVA / Varga György / MTI/MTVA / Varga György

-

A jegybank saját közgazdasági képzéseket indít, amik nem a bukott neoliberális tanokat hirdetik, mondta a Vs.hu-nak Matolcsy György elnök. Beszélt arról is, miért kell irodaház és kastély az MNB-nek, ki fizeti ezeket a beruházásokat, és miért nem inkább nyugdíjra és egészségügyre költik a pénzt.


(Disclaimer: A Vs.hu a tegnapi hírek nyomán interjút kért Matolcsy Györgytől. Emailben tettük fel a kérdéseket, és kaptuk a válaszokat, visszakérdezésre nem volt idő és mód.) 2oo milliárd alapítványokra, 18 milliárd irodaházra, 415 millió egy kastélyra, három hír az elmúlt hetekből. Ha aranyat vagy gyémántot vettek volna, azt még értenénk, de ezek hogyan őrzik majd az értéküket, vagy térülnek meg? Három döntés, három cél. Az alapítványokat azért hozta létre az MNB, mert Magyarország sikere a következő évtizedekben az oktatás és képzés megújításán múlik: mind a négy, már működő Pallas Athéné alapítványunk az oktatási rendszer erősítését célozza. Közgazdasági és pénzügyi kart építünk a Kecskeméti Főiskolán, pénzügyi kart Marosvásárhelyen, angol és magyar nyelvű doktori iskolát a budai Várban, és középfokú pénzügyi képzési központot Pesten. Döntően azért, mert a magyar közgazdasági és pénzügyi képzésben még mindig a korábbi, mára meghaladott neoliberális közgazdasági iskola tanai, tévedései a meghatározóak. 2010-től egy új politika és új gazdaságpolitika hozta ki Magyarországot a nyílt pénzügyi és rejtett erkölcsi, társadalmi, gazdasági válságból, ez a siker egy új közgazdasági gondolkodáson alapult, ami gyökeresen eltér a neoliberális tanoktól. A közgazdasági és pénzügyi oktatásban is fordulatra van szükség: ehhez új intézményekre, új szellemű oktatókra és új tananyagra van szükség. Ezt segítik az alapítványok, hasonlóan az angolszász világ alapítványok által finanszírozott egyetemeihez, oktatási intézményeihez. És az épületek? A 45,3 millió eurós üzleti beruházás, vagyis az Eiffel Palace segíti a jegybanki mérleget: bevételi oldalon 6,5-7 százalék körüli éves megtérülést hoz a befektetés, kiadási oldalon 2.1 százalékos alapkamat a költség, nettó 5 százalékos hozammal évi közel 1 milliárd forinttal járul hozza a pozitív jegybanki eredményhez, ahhoz tehát, hogy a jegybank a következő években se terhelje veszteséggel a költségvetést. Természetesen ez független a jegybank monetáris politikájától, és nem jelenti azt, hogy a jegybanknak eredmény célja lenne. A tiszaroffi vásárlás egy belső oktatási-képzési, szabadidős, sport és üdülési létesítmény kiépítését jelenti, korábban 22, ilyen funkciókat ellátó ingatlan együttes állt a jegybank rendelkezésére, ebből 2009-re semmi nem maradt. Most - a többi uniós jegybank példája alapján - ezt pótolja a vásárlás. Ne mérjünk kettős mércével: ha a többi uniós jegybank vállalja ezeket a funkciókat, nekünk is szabad, nekünk is érdemes. Ráadásul már 30 főnek adunk munkahelyet helyben, és részt vállalunk a jövőben Tiszaroff, Tiszabő, Tiszabura és a többi környékbeli település megújításában. Mind a három cél jobb, mint az arany és a gyémánt felhalmozáson keresztüli kincsképzés. Terveznek még hasonló befektetéseket, vásárlásokat? Összesen 90 milliárdos keretet hagyott jóvá az MNB igazgatósága ilyen jellegű ingatlan vásárlásra és felújításra. Biztosan nem veszünk még 21 ingatlant, hogy meglegyen a korábbi 22, de ha jó üzleti befektetést látunk, ami tovább segíti a jegybank pozitív mérlegét, vagy további igény merül fel a jegybank feladatai ellátása érdekében, akkor igen. Miből van minderre pénze az MNB-nek? Adófizetői forintokból? Jó hírem van: ez nem a költségvetés pénze, tehát az adófizetőknek egyetlen forinttal sem kell emiatt többet fizetnie! A jegybank saját, jegybanki pénzét költi – amire pénzteremtéssel és a kéthetes betét révén hitelből jön a fedezet –, de csak addig, amíg nyereséges, tehát a jegybank emiatt nem lehet veszteséges. A korábbi jegybanki vezetés 2013-ra mínusz 203 milliárdos jegybanki eredményt, tehát veszteséget prognosztizált. Ha veszteségesek lettünk volna 2013-ban, akkor a GDP 0,7 százalékát elérő többletkiadást okoztunk volna a költségvetésnek: nem vettek volna ki a túlzott deficit eljárásból és 2014-ben minden bizonnyal újból a költségvetési segítségére szorultunk volna. De egy 24 hónapos alapkamat-csökkentési ciklust vittünk végig, ennek hatásaként 280 milliárd forintot takarított meg két év alatt a jegybank, több százmilliárd forintot az üzleti szektor a kisebb kamatokon keresztül, és hosszabb távon évi több mint 300 milliárd forintot a költségvetés az alacsonyabb állampapír hozamokon keresztül. Mi a 280 milliárd forintos megtakarítás miatt – és a devizatartalék átértékelődéséből származó konverziós árfolyamnyereség révén – lehettünk nyereségesek 2013-ban, továbbá érünk el pozitív eredményt a következő években. Ez teremtett lehetőséget alapítványok létrehozására, valamint az ingatlanok vásárlására. Ez a különbség egy 7 százalékos és a mai 2,1 százalékos alapkamat között. Ki ellenőrzi önöket az ilyen jellegű döntéseknél? Az Állami Számvevőszék folyamatosan ellenőrzi a jegybank tevékenységét, a kormánnyal folyamatosan egyeztetünk, az alapítványok bejegyzését az ügyészség ellenőrzi, és a bíróságok hagyják jóvá az alapító okiratokat. A korábbi felügyelő bizottság és a várhatóan ősszel megalakuló új FB, valamint a belső ellenőrzés szintén folyamatosan ellenőrzik a jegybanki tevékenységet. Emellett a Magyar Nemzeti Bank rendszeresen eleget tesz az Országgyűlés felé fennálló beszámolási kötelezettségeinek. Hírek szerint – a HVG ezt veti a szemükre- az alapítványi tőke egy részét euróban, másik részét forintban adták: miért? Az MNB az alapítványi tőkét úgy bocsátotta a Pallas Athéné alapítványok rendelkezésére, hogy tett néhány kikötést. Az első és legfontosabb, hogy az alapítványi tőkét nem, csak annak hozamát lehet az alapítványi célokra felhasználni. Ez biztosítja, hogy még három, négy vagy öt évtized múlva is meglesz az alapítványi vagyon. A második kikötés: tartósan csak magyar állampapírban tarthatják az alapítványi tőkét, például aranyban, gyémántban vagy külföldi állampapírban nem. A harmadik: az MNB munkavállalói, ha alapítványi tisztségviselők, nem vehetnek fel tiszteletdíjat az alapítványtól. Részemről például a havi 700 ezer forintos elnöki tiszteletdíjat minden hónapban automatikusan befizetem az Összefogás az Államadósság Ellen Alap számlájára, vezetőtársaim ugyanezt teszik, mindenki az általa fontosnak tartott célt támogatja. Az alapítványok forint és euró állampapírt egyaránt vásárolnak, ezért euróban és forintban bocsátottuk rendelkezésükre az alapítói vagyont. Miért nem teszik közzé az MNB alapítványi, befektetési tevékenysége mögötti stratégiát, miért nem átlátható és nyilvános a jegybank döntéshozatala? Talán elkerülte a figyelmét, de az MNB új Alapokmányt és Társadalmi Felelősségi Programot alkotott, ezt megküldte az állami döntéshozó és ellenőrzést végző szerveknek, majd sajtótájékoztató keretén belül nyilvánosságra is hozta új „belső alkotmányát”. Ebben megfogalmazott a jegybank egy igen fontos új alapelvet: arra törekszik, hogy a jövőben egyetlen évben se terhelje veszteséges működéssel a költségvetést, ellenben ha nyereséges, akkor azt nem fizeti be osztalékként a költségvetésbe, hanem maga dönt annak felhasználásáról. Ezt tartjuk független és felelős jegybanki magatartásnak. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a jegybank nem használ adófizetők által befizetett pénzt és nem terheli a költségvetést befizetési kötelezettséggel. Nem lenne helye a költségvetésben a jegybanki osztaléknak, mondjuk nyugdíjra, egészségügyre, oktatásra? A jegybank sikeres alapkamatcsökkentési ciklusa a következő években, minden évben 300 milliárd forinttal javítja a költségvetés pozícióját, ebből bármire lehet költeni, akár évente 1 százalékkal lehetne csökkenteni a GDP-arányos államadósságot. A Növekedési Hitelprogram az éves GDP növekedés mintegy harmadát hozza, ez szintén többlet költségvetési bevételt jelent. Az alapítványi tevékenység emeli majd a magyarországi pénzügyi tudatosság és a közgazdasági oktatás színvonalát: reméljük, ez hozza hosszú távon a legtöbbet, a költségvetésnek és az országnak egyaránt. Mi a helyzet a korábbi hírekkel a hegedű- és festményvásárlásról? Bár vehettünk volna hegedűt.  Az osztrák jegybank például egy 38 darabból álló antik vonós hangszer gyűjtemény, köztük 8 Stradivari hangszer elégedett tulajdonosa, az uniós jegybankokban találunk képgyűjteményeket, az MNB korábban megvásárolta Csontváry Magányos Cédrus c. festményét, sőt az MNB ma is rendelkezik egy 600 műtárgyból, ezen belül 415 festményből álló gyűjteménnyel - de a „vádakkal” ellentétben eddig mi nem vásároltunk sem hegedűt, sem új festményt. Azonban, ha a jövőben az ugyancsak nyilvános Értéktár programunktól azt kéri egy közintézmény vagy a civil társadalom, hogy nemzeti érdekből vásároljunk nemzeti kincset, akkor megtesszük. A kettős mérce itt sem lenne jó: ha más globális és uniós jegybankok teszik, miért ne tehetnénk mi is, persze csak akkor, ha nem terheljük a költségvetést, tehát az adófizetőket. Nem a jegybankot, viszont önt személyesen érinti, hogy a HVG azt írja, az ön felesége lenne egy kis balatoni település, Akarattya polgármestere, ráadásul önök családilag segítették a leválást a szomszédos Keneséről.  Az már tényleg mulatságos, hogy egyesek még azt is számon kérik rajtunk, miért segítettük a népakarat érvényre juttatását: az akarattyaiak helyi népszavazással a függetlenség mellett döntöttek, ami nekünk is évtizedes álmunk volt, ezt kötelességünk volt támogatni. A helyben élők döntő többséggel erre voksoltak, még ha ellenezném is, kötelességem lenne támogatni, mert ez a demokrácia alapszabálya. Ráadásul évtizedekig mostohagyerekként kezeltek minket, régi vágyunk teljesül. Minden az MNB és a családom elleni támadásból az látszik, hogy a szabadságharcnak nincs még vége, de bizony mi a szabadságot szeretjük: mit tegyünk, ilyenek vagyunk, ahogy a magyarok többsége is.