"Más tervem nincs" – kilátástalan a menekültek helyzete a Keletinél

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

Még a sokat tapasztalt menekültek sem találkoztak olyannal, hogy egy országban négy napot kelljen várakozniuk. Gyakorlatilag a csodára várnak, miközben a magyar hatóságok egyre szigorúbbak velük, és a feszültség is egyre inkább tapintható a Keleti környékén.


Macedóniában azt mondták nekünk, »üdvözöljük«, Szerbiában azt mondták, »üdvözöljük«, Magyarországon is ezt mondták még a határon, de úgy tűnik, itt nem nagyon üdvözölnek minket

– mondta egy háromgyerekes, ötvenes éveiben járó szíriai kurd családapa a pályaudvar főbejárata előtt. Ő hétfőn az egész családjának tudott vonatjegyet venni, de kedden őt sem engedték fel a vonatra. Ráadásul attól fél, hogy elfogy az összes pénzük, amíg itt várakoznak. Már három napja vannak Budapesten, egy hotelban sikerült szállást kapniuk, ami viszont nagyon drága.


Egy húszas évei elején járó szír fiú azt mondta, 270 eurót fizetett két jegyért, amellyel Münchenbe utazhattak volna, de most itt ragadtak. Azt mondta, Szíriából kevesebb mint két hete indult el, „Macedónia csak egy nap volt, Szerbia kettő”, Budapesten pedig három napja vár, hogy továbbutazhasson. Ilyennel még nem találkozott, mondja, mindenhol egyből továbbengedték őket, most azonban itt ragadtak, és nem tudja, mikor ér el végső céljáig, Svédországig. Most arra várnak, hogy újra felszállhassanak a vonatokra. Reméli, nem kell sokáig időznie, de más terve egyelőre nincs.

A pályaudvarról való délelőtti kiküldésük után sokan ott maradtak a főbejárat előtt, kisgyerekeiket és a vonatjegyeiket emelték a magasba, skandálták, hogy „Germany, Germany”, illetve „freedom”, de legtöbbször csak tapsoltak vagy fütyültek, mint egy focimeccsen. Láthatóan nem dühből, inkább elkeseredettségből.



A magyarok közül sokan segíteni akartak: voltak, akik ruhát, pokrócot, vizet vittek nekik. Külföldi turisták a rendőrökkel körbevett gyerekeknek és idős asszonyoknak juttattak be nagy nehezen vizet, többen el is sírták magukat, látva a sok menekült „harcát” a rendőrséggel.

A pályaudvar előtt elhaladó többség viszont türelmetlen volt. Sokan a büdösre panaszkodtak, mások beszólogattak, és különböző káromkodások mellett küldték el a menekülteket a fenébe. Egy menekült kisfiú az apja kezét fogva véletlenül nekiment egy nő táskájának, aki erre majdnem megpofozta.


Hogy mersz hozzám érni, mindjárt leütöm a fejedet!

– kiáltott rá.

Alapvetően mindenki azt állította, hogy Szíriából érkezett, két fiatal viszont az mondta nekünk, Indiából indultak el egy hónapja. Utaztak már hajóval, vonattal, busszal, és rengeteget gyalogoltak, de mindenhol továbbmehettek. Itt viszont már négy napja várnak, jegyük is van a vonatra, addig is a tranzitzónában húzzák meg magukat.

De beszéltünk olyanokkal is, akiknek nem volt jegyük. Több kisgyerekes család is azt mondta napközben, hogy ötig van nyitva a jegypénztár, addig már valószínűleg nem engedik vissza őket, viszont azt hallották, hogy szerda reggel már lehet majd jegyet venni. „Talán majd akkor”, mondták, hozzátéve: addig is várnak, mint ahogy mindenki más, mert egyéb megoldást egyelőre nem látnak.

Akkor még nem tudták, hogy néhány órával később szigorít a MÁV, és csak megfelelő okmányokkal lehet majd jegyet venni.



Aztán ahogy telt az idő, és egyre kevesebb volt az árnyék, egyre kevesebben maradtak a főbejárat előtt. A tranzitzóna, a pályaudvar és az aluljáró árnyékos részei is teljesen megteltek, rengetegen aludtak. Több menekült azt mondta, sokszor nem tudják, mikor tudnak újra aludni, többen az egész előző éjjel fent voltak, hogy résen legyenek a következő vonat indulásakor.

A rendőrök sem tudtak érdemben felelni a kérdéseinkre, mindig csak annyit közöltek, hogy éppen mi a feladatuk. Amikor szorították ki a menekülteket a pályaudvarról, kérdeztük, hogy mi lesz azokkal, akik már megvették a jegyüket, amire annyi volt a válasz, hogy ők sem tudják, a parancs egyelőre annyi, hogy szorítsák ki őket.

Délután aztán a rendőrök a bal oldali bejárat mellől is felállították a földre letelepedő menekülteket; akkor megkérdeztük, hogy most mi történik velük, de a rendőrök nem tudtak semmit mondani, csak annyit, hogy elkérik a papírjaikat. Arra sem feleltek, hogy indul-e vonat a Keletiből a menekülttáborokba, illetve hogy akinek már ott kellene lennie, azt odaküldik-e.