Más is pocsékul érzi magát a vakáció után

Fotó: MTI / Kallos Bea

-

A helyzet persze nem drámai, de azért elég nyomorúságos lehet. Fogadjuk el, hogy tényleg nem könnyű visszatérni a nyaralásból a hétköznapokba, de néhány ötlet sokat lendíthet szomorúság és a tehetetlen düh leküzdésében. Gondolta például, hogy a mosás, takarítás, egy szabad vasárnap, vagy a jövő évi nyaralásról való ábrándozás segít?


Egy borzalmasan sikerült vakáció után megváltás lehet hazajönni a kiszámítható, ismerős darálóba, de mi van, ha eszméletlenül jól sikerült a nyaralás, és ebből kell valahogyan megoldani az átmenetet az eszméletlenül jótól nagyon is távol álló hétköznapokba? Persze elismerjük, hogy a probléma felvetése egyfajta luxusnak számít, hiszen feltételezi, hogy legalább voltunk nyaralni, de ettől még tényleg megoldandó feladat.


Minden augusztus végén balatoni nyaralót akarok venni, és azt kérdezem magamtól és attól, aki épp mellettem áll: ugyan miért ne élhetnék én ott? Azt már elfogadtam valahogy, hogy nem lehet egész évben nyár (bár...), de ez a Balaton-szindróma mindig felüti a fejét. A legjellemzőbb tünetem a visszavágyódás, de az élet kezeli. Visszatérek a sűrűjébe, és nincs idő ilyesmiken gondolkodni. És be kell ismernem: így teljes, ha csak nyaralásból állna az élet, az valahogy sántítana. Hol lennének a kollégák, barátok, poénok, sztorik, küzdelmek és mindaz, amit aztán olyan jó emésztgetni a következő nyaraláson?

Pisti


Nincs többé tenger, nincsenek hegyek, nincs Balaton, se romantikus naplemente, és búcsút inthetünk az édes semmittevésnek is (pedig ezt aztán végképp nem kellene). Cserébe van araszolás a dugóban, ázás az esőben, ébredés az ébresztőórára és véget nem érő rohanás a saját életünk után. Megint számít, hogy kedd van-e vagy szerda, míg nem olyan rég abban a kegyelmi állapotban léteztünk, hogy nem is tudtuk, milyen nap van. Ezt a kontrasztot tényleg nem könnyű feldolgozni, főleg ha hajlamosak vagyunk a szélsőségek irányából megközelíteni a saját életünket.



Szakemberek szerint az egész vakáció utáni depresszió csak egy mítosz, de azoknak, akik a saját bőrükön érzik, nyilván nagyon is valóságos. A tünetek között lehet lehangoltság, szomorúság, elvágyódás. Érezhetjük azt, hogy semmi energiánk, hogy a legegyszerűbb feladatok ellátására is képtelenek vagyunk.

Unatkozunk, kedvetlenek vagyunk, frusztrál a saját életünk/munkánk/kapcsolatunk, és egyszerűen nem tudunk szabadulni a meggyőződéstől, hogy máshol jobb, mint ahol épp vagyunk, és hogy minden gondunk megoldódna, ha visszamehetnénk Lisszabonba, Nizzába, Reykjavíkba vagy Tihanyba.

Az igazi életünk még soha nem tűnt szürkébbnek és lehangolóbbnak, mint amikor megérkezünk a nyaralásból. Közben fogynak a nyári tartalékok, és a sarkon túl már ott leselkedik ránk a szeptember. Nem csoda, hogy a világvége érzés bekúszik a bőrünk alá. Az egész olyan, mint valami furcsa másnaposság, amely ellen erőtlenül és motiválatlanul, így a siker halvány reménye nélkül próbáljuk felvenni a harcot, és csak várjuk, hogy ránk zuhanjon az első hétfő, amikor nem a tengerparton/hegyekben/strandon/Balatonnál kezdjük a napot.



Bármennyire lehetetlennek tűnik is, ebből a nyomorúságos érzésből még akár valami jót is ki lehet hozni. Optimális esetben elkezdhetünk annak a közhelynek a megvalósításával foglalkozni, hogy olyan életet teremtsünk magunknak, amelyből nem vágyódunk el, vagy ha ez nem megy, összeszedjük minden bátorságunkat, kiszállunk az addigi életünkből, és elvonulunk valamiféle örökös vakációra.

De találtunk ennél földhöz ragadtabb, a megvalósítást sikerével kecsegtető javaslatokat is, és a kipróbált stratégiákat talán még épp időben osztjuk meg, hogy megkönnyítsük a valóban nem egyszerű átmenetet a nyárból az őszbe, a szabadságból a kötöttségekbe.


Ha hosszabb, egy hétnél tovább tartó vakáción vagyok, az utolsó egy-két napban majdnem mindig nagyon várom már, hogy hazajöjjek, és a hazajövetel után két nappal szoktam elkezdeni szarul érezni magam. Először nagyon jó, hogy minden ugyanúgy van, mint amikor elmentem, aztán ugyanez elkezd frusztrálni. Ezért igyekszem ilyenkor a szokásosnál többet eljárni otthonról, találkozni emberekkel, és nem azonnal visszailleszkedni a rutinba.

Bence


Nemcsak a nyaralást érdemes előre megtervezni, hanem a visszatérést is, egy puha landolás a hétköznapokba ugyanis jelentősen enyhítheti a vakációt utáni szomorúság kínzó érzését. Szakemberek szerint az egész folyamat egy egyszerű lépéssel, a kipakolással kezdődik – nincs lehangolóbb, mint napokig nézni a teli bőröndöt a sarokban –, és egy kiadós mosással folytatódik.

Ez egyfajta rituális lezárása lehet a vakációnak, és ha már el kell kezdeni, vagyis inkább folytatni a korábbi életünket, akkor azt legalább tiszta zokniban tegyük. És ne felejtsük el feltölteni a nyaralás előtt lelkiismeretesen kiürített hűtőt sem, a lényeg mégis csak az lenne, hogy gondoskodjunk magunkról, ha már megszakad a szálloda all-inclusive, vagy legalább félpanziós kényeztetése.


Nyaralás után a legfontosabb, hogy szigorúan tilos másnap munkába menni! Én legalábbis igyekszem mindig plusz egy szabadnapot kivenni akklimatizálódni, hogy ne rontsam el a nyaralás élményét azzal, hogy másnap már dolgoznom kell.

Peti


Ha egy mód van rá, ne szúrjunk ki magunkkal azzal, hogy vasárnap térünk vissza, és hétfőn már a munkahelyünkön kezdünk, erre a kontrasztra ugyanis szinte biztos, hogy nem vagyunk felkészülve, így ha tehetjük, hagyjuk magunknak legalább egy napot arra, hogy felkészüljünk a sokkolóan új helyzetre.Abban a tévhitben viszont ne ringassuk magunkat, hogy soha nem jön el az első munkanap, inkább nézzünk szembe a realitásokkal. Például az e-mail fiókunkkal.

Ha ezer e-mail vár ránk, ne csüggedjünk, nagyjából a 95 százalékukat nyugodtan törölhetjük olvasatlanul, és az első napunkon nem próbáljunk azonnal mindent megcsinálni, elég, ha a legfontosabbal foglalkozunk.


nyaralás, vakáció vége, Zamárdi, vasútállomás, vonat


De mindenekelőtt aludjunk rendesen! Az alvás fontosságát nem győztük már eddig is hangsúlyozni, és egy nyaralás után, amikor jó eséllyel felborult a megszokott rutinunk, és későn feküdtünk, későn keltünk, a kettő közötti pihenést pedig adott esetben alkoholfogyasztással szabotáltuk, ne lepődjünk meg, hogy némi alvásdeficittel térünk vissza. Külön megemeljük a kalapunkat azok előtt, akik kisgyerek(ek)kel indultak el nyaralni, hiszen az ő éjszakáik ugyanolyan hektikusak voltak, mint az otthoni hétköznapi éjjelek. Próbáljuk hát a lehető legtöbbet kihozni az alvásból, hogy a vakáció utáni levertséget ne súlyosbítsuk már indulásból fáradtsággal.


nyaralás, vakáció vége


Azzal semmiképpen sem járunk jól, ha a vakációs életvitelünket, élményeinket és lehetőségeinket a hétköznapival hasonlítjuk össze, viszont semmi sem akadályoz meg abban, hogy merítsünk ezekből a hétköznapokban is.


Egyfelől igen, nagyon rossz, hogy vége van, hogy újra vekkerre kell kelni, hogy megint százával jönnek a levelek, és valamit illik is rájuk reagálni, hogy megint nincs semmi másra idő, csak, amit muszáj megcsinálni. Másfelől viszont buzog bennem a tettvágy, és egy darabig még kitart a felszabadultság és kipihentség érzése. Úgy pedig minden könnyebb: elviselni a frusztrált kollégákat, a városban járkáló őrülteket, vagy hogy már néha az ősz illatát hozza a szél.

Emese


A vakációról magunkkal hozott energiát érdemes becsatornázni úgy, hogy továbbra is megtaláljuk a segítségével a motivációt arra, hogy jól érezzük magunkat. Különösen azért, mert az intenzív élményekkel teli napok után könnyen azt érezhetjük, hogy nem történik velünk semmi új vagy érdekes, és ettől csak még nehezebb megbarátkozni a szabadság végével. A hozzáértők azt ajánlják, hogy iktassunk be néhány hétvégi kirándulást a kalandvágyunk csillapítására. Ha pedig kipróbáltunk valamilyen hobbiként is értelmezhető tevékenységet a nyaralás során – legyen az mozaikozás, horgászás, görkorcsolyázás vagy hegymászás – könnyen előfordulhat, hogy a művelet egyszerűen beilleszthető a hétköznapokba is.


Azoknak, akik a nyaralás utáni lehangoltságból való felépülést igazán komolyan gondolják, a szakemberek radikális megoldást ajánlanak: takarítsanak. A nyilvánvaló előnyök mellett – a ház tiszta lesz –, ez a gyakran megvetett tevékenység segít kitisztítani a fejünket, és abban is, hogy a szálloda/sátor/lakóbusz egzotikuma után ismét felvegyük a kapcsolatot a saját jól megszokott környezetünkkel. Nem is szólva arról, hogy helyet kell találnunk a haza cipelt szuveníreknek.

Akik ennél is nagyobb elszántságot éreznek magukban, azok a takarítást kombinálhatják a lomtalanítással is – ha egy-két hétig tudtak egy bőröndből vagy hátizsákból élni, akkor valószínűleg nincs is szükségük olyan sokk cuccra, mint amennyit felhalmoztak az évek során. A cuccaink eladásából pedig máris megvan a következő nyaralás költségeinek egy része.


nyaralás vs marketing, corfu


Egy talán meghökkentő gyógymód a visszatérés utáni szomorúságra: igen, akár már most elkezdhetjük megtervezni a következő nyaralást. A tudat, hogy a tengerpart melletti naplementés vacsora nem egyszeri és megismételhetetlen volt, hanem adott esetben reprodukálható a jövőben, enyhítheti a veszteségérzetet.

És igen, nyugodtan elő lehet venni újra és újra a vakációs fényképalbumot, akár magányos akár csoportos nosztalgiázás céljából (már ha a csoport többi tagja is vevő erre). Csak azért, mert itthon vagyunk, még nem kell elfelejtenünk, hogy máshol voltunk. Ha történetesen olyan szuveníreket szereztünk be, amelyeket a mindennapokban is hasznosíthatunk, máris gondoskodtunk arról, hogy a legszürkébbnek tűnő pillanatokban is felidézzük a kellemes emlékeket.

Végül pedig a vakáció utáni lehangoltság egyik leghatékonyabb ellenszere, ha elkezdünk vakációs helyszínként tekinteni a saját városunkra, és időről időre egy turista lelkesedésével belevetni magunkat a látnivalók és események kellős közepébe. Perspektíva kérdése az egész.