Maradjon a vaginámon kívül az egyház és az állam!

Fotó: AFP / QAIS USYAN

-

A női egyenjogúságért küzdeni sehol sem könnyű, de az arab világban különösen nagy elszántság kell hozzá. Mona Eltahawyt azonban több nyílt törés, szexuális bántalmazás és az egyiptomi hatóságok fenyegetései sem tántorítják el, hogy Kairóban maradjon, mert szerinte – bár a feminizmus globális ügy – az elnyomással csak helyben lehet szembeszállni. A fátyol fogságában című könyvének magyarországi megjelenése alkalmából beszélgettünk vele.


Mona Eltahawy törött kézzel


Addig nem lesz igazi változás, amíg a politikai forradalmat nem követi szexuális és társadalmi forradalom

– tisztázza rögtön Mona Eltahawy, amikor az arab tavasz során szerzett tapasztalatairól kérdezzük. Az egyiptomi feminista írónő és újságíró szerint az egyenjogúságot csakis az arab nők vívhatják ki maguknak, a nyugati országok vezetőitől pedig éppen elég segítség lenne, ha nem árulnának fegyvereket arab diktátoroknak.

Mona Eltahawy bő egy évtizednyi New York-i élet után, 2013-ban már amerikai állampolgársággal a zsebében költözött vissza Kairóba, hogy helyben harcoljon az arab nők jogiért. Bár a hatóságok folyamatosan emlékeztetik rá, hogy Egyiptomban nincs biztonságban, szerinte a múltja némi védelmet jelent számára: évekig volt a Reuters egyiptomi és jeruzsálemi tudósítója, majd a többi között a Guardiannek és a Washington Postnak írt arab politikai eseményekről és nőjogi témákról. Mielőtt nem régen elindult könyve európai bemutatókörútjára, még kapott egy fenyegető telefonhívást az egyiptomi titkosszolgálattól. Tudatták vele, hogy követni fogják minden lépését.

Nem ez az első eset, hogy meggyűlt a baja az egyiptomi hatóságokkal. Kilenc hónappal Hoszni Mubárak lemondása után, 2011. november 18-án a katonaság erőszakkal támadt a békés kairói tüntetőkre. A tüntetők között Mona is ott volt a barátjával. Amikor elkezdődtek a lövöldözések, civil ruhás biztonságiak menedéket ajánlva csapdába csalták, és nem engedték el őket a rendőrök megérkezéséig. A kiérkező rohamrendőrök gumibottal ütötték, eltört a bal karja és a jobb keze. Már a földön feküdt, amikor támadói tapogatni kezdték a testét, miközben lekurvázták. Ezután tizenkét órát volt előzetes letartóztatásban. A nyílt töréseket követő operáció hegeit máig a kezein viseli, de ennél jobban fáj neki, hogy a kairói magánklinika nővére az operáció előtt még neki is esett, amiért nem tudott eléggé vigyázni magára. A Tahrír tér közelében történt események után több egyiptomi feminista csoport kérte, hogy perelje az államot, mert a tizenkét másik szexuálisan bántalmazott nő közül ő az egyetlen, akire valószínűleg figyelni is fog a nyilvánosság az eseményekről beszámoló Twitter-bejegyzései és az egész világon elterjedt #FreeMona hashtag miatt. A többi nő azért hallgatott, mert szégyellte, ami történt vele, vagy a családjuk mondta azt, hogy hazudnak, és fogják be a szájukat. Neki szerencséje volt, a barátja szemtanúja volt a történteknek, és hajlandó volt mellette tanúskodni, de hiába. Aktáját elsüllyesztették, és bocsánatkérést sem kapott senkitől.

A most már magyarul is olvasható, A fátyol fogságában című könyve viszont egyáltalán nem személyes elégtétel-keresés az elszenvedett sérelmekért. Inkább egy sok konkrét esetet bemutató, de ENSZ-jelentéseket és arab feminista csoportok statisztikáit is áttekintő, izgalmas körkép arról, hogy Egyiptomban miért vihetnek egy letartóztatott nőt szüzességi vizsgálatra a börtönőrök, vagy hogy a libanoni büntető törvénykönyv miért nem bünteti még mindig azt a férfit, aki rendszeresen bántalmazza és megerőszakolja feleségét.



Egy percre úgy tűnt, a nők is felszabadulhatnak

„Amikor 2011 elején elkezdődtek a Mubárak elleni tüntetések, férfi és női aktivisták együtt harcoltak a Tahrír téren. Aztán pár hét múlva sok férfi aktivista és a rendőrök is rájöttek, hogy ez akár a nők forradalma is lehet. Elkezdődtek a szexuális molesztálások, hogy visszaszorítsanak minket az otthonainkba, és ebben sajnos sok esetben nem különböztek a férfi tüntetők és a rendőrök. Mert Egyiptomban a politika még mindig a férfiaké.”

Az általa tanulmányozott esetekben a letartóztatott női és férfi aktivistákat is kínozták a hatóságok, a nőket azonban szexuálisan is bántalmazták, a nem férjezett lányokat pedig kötelező szüzességi vizsgálatokra vitték, ahol katonatisztek akaratuk ellenére ellenőrizték szűzhártyájuk épségét. A 2011. márciusi szüzességi vizsgálatokat Egyiptom jelenlegi elnöke, Abdel Fattah esz-Szíszi hagyta jóvá. Mona azt hitte, hogy ha valami, akkor ez majd hatalmas felháborodást vált ki a társadalomban, de a politikai események elnyomták a szexuálisan bántalmazott nők hangját.



Háborúban, forradalmaknál a nők teste is csatatérré válik. A férfiak ugyanúgy fegyverként használják egymás ellen, mint a puskát.

„Magyarországra például most sok szír család érkezik, köztük rengeteg traumatizált nő, akikkel beszélgetnetek kellene. '56 után a menekülő magyarokat is sok nyugati ország befogadta, most rajtatok lenne a sor” vázolja Mona, hogy miért érkezett kétes érzésekkel Magyarországra. Hozzáteszi, hogy kellemesen csalódott a magyar civilek segítőkészségét látva.


Mire jó a fátyol?

Mona Eltahawy nem készült nőjogi aktivistának, a feminizmus szóval is csak a kairói egyetemi könyvtárban találkozott először. Tanár szülei muszlimnak, ugyanakkor a nők és a férfiak közötti egyenlőség szellemében nevelték. Hétéves volt, amikor a család Londonba költözött, mert a szülők doktori ösztöndíjat kaptak. Aztán egészen megfordult vele a világ, amikor tizenöt évesen Szaúd-Arábiában kellett beilleszkednie, miután a szüleinek ott ajánlottak fel egyetemi állást.

„Mély depresszióba estem. London után azt láttam, hogy az anyám nem vezethet autót, sőt a buszon is hátul állva, elkülönítve kell utaznunk a férfiaktól. Engem nem ilyen muszlimnak neveltek a szüleim. Nem értettem, mi történik. Ekkor kezdtem el hordani a hidzsábot, hogy megvédjen.”

Ám hamar kiderült, hogy a fejkendő sem óvja meg mindentől. Először négyéves korában, még Egyiptomban mutatta meg neki egy felnőtt férfi a péniszét. Tizenöt évesen pedig a mekkai szent zarándoklat alatt – már hidzsábba burkolva – közvetlenül a Kába-kő mellett tapogatta végig a fenekét és a mellét egy rendőr, akinek éppen a nők és a férfiak elkülönítése lett volna a feladata. A rossz tapasztalatok ellenére most mégis derűlátó, mert egy 2014-ben elfogadott egyiptomi törvény értelmében egy hónapja letartóztattak egy férfit, aki Kairóban a nyílt utcán fogdosta a fenekét.

A hidzsábot nyolc évig viselte, és saját bevallása szerint letenni sokkal nehezebb volt, mint elkezdeni hordani.

„Vicces, de az arab országokban népszerűbb ma kendőt viselni, mint bármikor a történelemben. Van olyan nő, aki a szexuális zaklatások kiküszöbölésére hordja, sokan csak azért, mert a család vagy az egyház elvárja, de olyat is ismerek, aki egyszerűen lusta fodrászhoz járni.”


iszlám, nők elleni erőszak,

Nők a mekkai zarándoklaton


Mitől frusztráltak az arab férfiak?

A nikáb vagy a hidzsáb, amelyeket gyakran gyémántot rejtő ékszerdoboznak neveznek az arab férfiak, sokukat egyáltalán nem tartja vissza attól, hogy alányúljanak.


Igazából csak még nagyobb frusztrációt kelt a férfiakban. Egy olyan társadalomban, ahol megmondja neked az egyház és az állam, hogy csak a feleségeddel szexelhetsz, azt is csak szigorú keretek között, miért ne érdekelne, mi van más nők fátyla alatt?

Mona szerint éppen ezért a büntetés csak az első lépés, az igazi társadalmi változásokhoz oda kell menni a legkisebb faluba is, és személyesen el kell magyarázni a nőknek, hogy miért rossz, ha önként beburkolóznak, a férfiaknak pedig azt, hogy miért ne molesztáljanak idegen nőket. A szudáni vagy egyszerűbb vidéki egyiptomi asszonyoknak pedig azt, hogy mennyit ártanak lányaiknak, ha kisgyerekként megcsonkítják a nemi szervüket.


Egy 2013-as ENSZ jelentés szerint az egyiptomi nők 99, 3%-át zaklatták már szexuálisan. 96,5%-uk tapasztalt számára kellemetlen fizikai érintést a nyílt utcán, vagy érte őket szóbeli zaklatás. Egyiptomban 2014 óta van törvény az utcai szexuális zaklatás ellen.

Bár a női nemiszerv-csonkítást már 2008 óta tiltja a törvény, a kulturális hagyományok és a vallási vezetők szava erősebbnek bizonyul a kisebb vidéki falvakban, ahol a lányaik nemi tisztasága miatt aggódó anyák illegálisan is elvégeztetik a műtétet, gyakran a gyerekek életét veszélyeztetve a brutális metszéssel. Az UNICEF adatai szerint ma 125 millió nő él metszett nemi szervvel Afrika és a Közel-Kelet 29 országában, ahol általános a csonkítás gyakorlata. Becslések szerint a következő évtizedben további 30 millió lányt fenyeget ez a veszély.

Más téren is rossz a nők helyzete a térségben. Szaúd-Arábiában a szalafista ideológia miatt a nők nem utazhatnak egyedül, nem vezethetnek autót, még kórházba sem mehetnek egy férfi engedélye nélkül. Libanonban a parlament egy helyi civil szervezet hétévi lobbizása után, 2014-ben fogadta el a családon belüli erőszak elleni törvényjavaslatot, viszont a törvényhozók egyházi nyomásra, a család egységének védelmére hivatkozva kivették belőle a házasságon belüli nemi erőszak büntethetőségét. Ehelyett a törvény bevezette a „közösüléshez való házastársi jog” fogalmát.

A nemzetközi megfigyelőszervezetek munkatársai a régió haladóbb társadalmai közé sorolják Tunéziát, ahol már 2004-ben elfogadtak egy törvényt a szexuális zaklatás ellen, de a gyakorlatban még mindig az áldozatnak kell bizonyítania a rendszeres zaklatást.


iszlám, nők elleni erőszak,


Mona Eltahawy szerint a kulturális és vallási tradíciók gyilkos kombinációjából ered az arab társadalmak alapvető ösztöne a nők elnyomására. Ugyanakkor szerinte valamiért minden egyházat megszállottan foglalkoztat a nők szexuális élete és erényessége. Az egyesült államokbeli keresztény konzervatívokat ő csak Keresztény Testvériségnek nevezi, mert az abortusz és a fogamzásgátlás tiltásával pont annyit ártanak szerinte a nőknek, mint Egyiptomban a Muszlim Testvériség Pártja ártott.


Egyetlen célja van a munkámnak. Az, hogy az állam és az egyház lehetőleg maradjon a nők vagináján kívül, amíg ők nem akarják, hogy ott legyenek.

Mona Eltahawy: A fátyol fogságában – Szexuális forradalmat az iszlám világban (Libri, 2015)

Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!