Már most is 3 ezer fa hiányzik Budapesten

Fotó: MTI / Bruzák Noémi

-

A pótlásként elültetett fák felének alig nyílik esélye a túlélésre.


Közös demonstrációra készülnek a zöldek szeptemberben, hogy felhívják a figyelmet a kormány akut fairtási terveire, illetve tiltakozzanak az állami beruházásokhoz kapcsolódó környezetpusztítás ellen. A zöldek szerint a tervezett, illetve megvalósult fairtások adatainak összesítése alapján további mintegy 3000 fa van közvetlen veszélyben – leginkább a Rómain, a Városligetben, az Orczy-kertben, az Etele úton és a Gül Baba türbéjénél –, közel 500-at pedig már kivágtak az elmúlt 2 évben (a legtöbbet a Kossuth téren, az Orczy-­kertben és a Dagály strand területén) – írja a Népszabadság.

Az érintett beruházásokra jellemző, hogy a fákat nem a városi környezet részének és az egészséges környezethez való jog tárgyának tekintik, hanem a munkálatok útjában álló akadálynak: az építkezéseket a terület körbekerítésével és leponyvázásával, s az összes fa kivágásával kezdik, miközben a lakossági vagy civil tiltakozások hatására sokszor kiderül – például az Orczy-kertben vagy a Városligetben is –, hogy a pusztulásra ítélt növények egy részét csak kényelmi okból távolítják el.

Ugyancsak visszatérő elem, hogy a kivágás indokaként az érintett fák invazív (ültetés nélkül, spontán betelepülő idegenhonos) jellegét nevezik meg, aminek semmilyen jogszabályi alapja nincs: a közterületi növényzet kezeléséről szóló jogszabályok az invazív jelleget csak faültetés esetén említik korlátozó tényezőként. Gül Baba türbéjénél pedig az egyébként teljesen egészséges nyírfákat azért vágják ki, mert nem illeszkednek a majdani török kert „mediterrán hangulatába".

A múlt század második fele óta a nagyvárosi területekre előnevelt, 8-10 éves fákat ültetnek ki, újabban azonban inkább konténeres fákat használnak. Ezek előnye, hogy évszaktól függetlenül kihelyezhetőek. A városi fák lényegesen lassabban nőnek, mint a természetes élőhelyükön. A jelenség oka a stressz, vagyis a szennyezett levegő, az utak sózása, a talaj tápanyagszegénysége és a vízhiány. Ezért csengenek hamisan a fapótlásra vonatkozó ígéretek: ahhoz, hogy egy ma ültetett fa ugyanannyi ökológiai szolgáltatást nyújtson, mint egy 80 éve fejlődő társa, a mai, sokkal kedvezőtlenebb viszonyok között, legalább 100-120 évre lenne szükség. Ezalatt 50 százalékos a valószínűsége annak, hogy a növény elpusztul.