Majdnem visszatért az Alpine. Oké, de mi a fene az?

-

Egykor a ralik királyai voltak a kék versenyautók, de ma már csak a Renault Sport modellekben él tovább a DNS. Mit kell tudni az Alpine-ról?


Ha máshonnan nem, onnan mindenképpen ismerős lehet a magyar ember számára az Alpine név, hogy bő negyven évvel ezelőtt Ferjáncz Attila is ilyen autóval rótta a Mecsek, a Mátra, helyenként pedig Európa különböző ralijait. A tengerkék színükről kilométerekről felismerhető versenyautók a világ legnagyobb versenypályáit hódították meg, később pedig a Renault karolta fel a céget, és gyártatott vele sportos modelleket. Húsz évvel ezelőtt azonban befejezték főtevékenységüket, az egykori Alpine-üzem helyén pedig a Renault Sport fejleszti és részben gyártja a Renault versenyautóit és utcai sportkocsijait.


Máig az Alpine legnagyobb legendája az A110


Az elmúlt években azonban több mozgolódás is támadt a francia név körül. Először egy koncepcióautó-bombát dobtak le Monacóra 2012 májusában a Forma–1-es hétvégén. Az A110-50 névre keresztelt sportautó – a legendás A110 születésének 50. évfordulóját ünnepelve – üvöltve repesztett végig a szűk utcákon, és akkor mindenki egyetértően bólogatott, hogy ennél jobb dolog a sportautók világában nem nagyon történt az elmúlt években.



A Renault Sporthoz hasonló méretű brit Caterhammel összebútorozva (amely akkori Forma–1-es szereplése miatt egyébként is Renault-partnernek számított) sportautókat gyártottak volna, ám a két cég tavalyi látványos szakítása végett vetett a nagyszabású terveknek.


Az Alpine céget eredetileg Jean Rédélé alapította 1954-ben, és rögtön arról lett híres, hogy hiperkönnyű autókat tudott gyártani, amelyek kicsi Renault motorokat kaptak a hátsó tengely mögé. Ezzel a felépítéssel pedig elképesztően jó menettulajdonságokat tudtak elérni a korai Alpine modellek, amelyek a hegyi szerpentinek királyainak számítottak. Rédélé maga is menő autóversenyző volt korábban, kategóriagyőzelmeket szerzett olyan versenyeken, mint a Mille Miglia vagy a kisebb, alpesi futamok – innen egyébként későbbi cégének neve. Még mielőtt az Alpine-t megalapította volna, addig köszörülte Renault 4CV-jét, amíg végül Le Mans-ig és Sebringig jutott felismerhetetlenségig átalakított kocsijával az ötvenes évek elején: ötsebességes váltó, alumínium kaszni – egyebek mellett ezek az ötletek inspirálták, hogy saját autót építsen.


Jean Rédélé parányi Renault-k tuningolásával kezdte a 2. világháború után


Alpine név alatt elsőként az A106-os modell mutatkozott be 1955-ben. Ez lényegében Rédélé Renault 4CV versenyautójának természetes folytatása volt, a karosszériát pedig az a Gionvanni Michelotti tervezte, aki ugyanebben az időben Ferrarik és Maseratik, valamint brit sportautók „burkolásával” is foglalkozott.

A folytatás a Dél-Amerikában is gyártott A108 volt. Ez Michelotti üvegszálas karosszériáját átdolgozva egy 2+2 üléses kupé lett a 845 köbcentiméteres Gordini motorral a hátuljában. Később aztán egyliteresre izmosították.


Az A106 volt az első Alpine márkanevet viselő autó


Az A108-as a későbbi, legendaszámba menő A110-est vetített elő. Az A110-es ugyanúgy üvegszálas kupé karosszériával készült mint elődje, farában először az egyliteres, alig 55 lóerős motorral – amelyet csak tíz évvel később váltott egy 1,8 literes, 183 lóerős motor. Mivel az autó tömege még így is mindössze 620 kilogramm körül mozgott versenykész állapotban, egy hajszállal jobb lóerő/tömeg arányt tudott, mint egy mai WRC-autó. Így már aligha meglepő, hogy 1971-ben az első három helyen végeztek a Monte-Carlo-ralin az Alpine autók, és ezt 1973-ban, az első világbajnoki idényben is meg tudták ismételni, elnyerve ezzel a bajnoki címet az összesítésben.


Az A108 már egyértelműen a későbbi A110-et vetítte előre


Az A110-es dizájnja olyannyira sikeres volt, hogy ez szolgált mintául a Lancia Ferrari-motoros raliautó-szörnyetegének, a Stratosnak is. Az utód, a maga szögletességében letaglózóan szép A310 már nem volt ennyire sikeres, és a hetvenes évek végére a hangsúly is áttevődött a ralik szerpentinjeiről Le Mans hosszú egyeneseire. Az ekkorra már teljesen a Renault érdekeltségébe tartozó manufaktúra által az anyacég számára épített, A442B kódnévre hallgató prototípus háromszor próbálkozott meg a 24 órás legyűrésével, 1978-ban pedig meg is nyerte. A Renault ezután teljesen a turbómotoros Forma–1-es programjára koncentrált, és bár ebben is oroszlánrészt vállalt az Alpine, de ezzel kvázi egyedül is hagyta saját A310 modelljét és annak versenyprogramját.


Az űrhajónak kinéző A310 elavult technikát és az A110-énél rosszabb vezethetőséget hozott


A V6-os A310 fölött pedig annak ellenére eljárt az idő, hogy más platform híján ezt toldozgatták-foltozgatták, még a kilencvenes évekre is átmentették GTA Le Mans néven, pedig ekkor már húszéves volt a konstrukció. Az A610 is ezt a vonalat vitte tovább, és bár a lemezek alatt alaposan átgyúrták, alapjaiban még mindig ugyanaz az autó volt, amelyik a hetvenes évek elején kigördült a dieppe-i üzem kapuján. 1995-ig gyártották, ez volt az utolsó önálló Alpine modell.


A GTA volt az utolsó önálló Alpine modell