Magyarországnak is figyelmeztetés lehet a bukaresti horrortűzvész

Fotó: MTI/EPA / Robert Ghement

-

Már harminc halottja és 200 sérültje van a bukaresti Club Colectiv szórakozóhelyen kitört tűzvésznek. Most válnak szembetűnővé a közép-kelet európai közellátás strukturális bajai, az orvoselvándorlás, kórházátszervezések következményei.


Bukarest igazi buli-, klub- és színházi várossá vált az utóbbi években: a legváratlanabb helyeket, régi ipartelepeket, Budapesten is ismert romkocsmákat, szocreálból hátramaradt talponállókat varázsoltak át tulajdonosok, bérlők, közösségi aktivisták, amatőrök és profik a szórakozás és szórakoztatás tereivé. „Kimenni” valahova ebben a városban szinte minden este kötelező, dugig vannak a legkülönbözőbb igényeket is kielégítő lokálok, kocsmák, koncerttermek: az október végi tragédia nagyon sok helyen bekövetkezhetett volna.

Az improvizációnak, a barkácsolt helyszíni biztosításnak sajátos hangulata, romantikája van. A rendszerváltás, valamint a gazdasági válság kényelmelen kitérője után most kezd igazán magához térni a román főváros, az egykori szegénységet, a szocreál nyomait ma már inkább a keserű nosztalgiával, távolságtartó iróniával kezelik, mintsem rejtik. A Club Colectiv zúzós helynek számított; heti két-három koncertet hirdettek erre az egykori ipartelepre.

Az október 30-i metálkoncert különösen népszerű volt, a Goodbye to Gravity lemezbemutatóját hirdették meg. Ez az együttes adta ki 2012-ben az év metálalbumát Romániában, most a Mantras of War albummal ismerkedhettek a rajongói, és a romániai könnyűzenei élet elitje. Nagyon sokan várták már ezt az estét. Négyszáz ember zsúfolódott be a klubba, ahol kitört a tűz. Még folyik a tragédia körülményeinek vizsgálata, több olyan információ is napvilágot látott, hogy szakszerűtlen pirotechnikai előkészítés miatt kapott lángra a terem hangszigetelt fala és fával borított mennyezete.

Helyszíni beszámolók szerint azonban nem volt semmiféle különösebb látványelem. Az együttes a „Nap, amikor meg fogunk halni” című számmal kezdte a koncertet, majd behoztak egy csillagszóróval feldíszített tortát. Szemtanúk szerint ezért kapott lángra a berendezés. A balesetet észlelték az együttes tagjai, de az első pillanatokban nem tűnt komoly dolognak. A fellépők egyike meg is jegyezte a színpadon, hogy nem volt szó ilyen show-elemről, majd nyugodtan felszólították a közönséget a távozásra, és a tűzoltókészülékek beüzemelésére.

Ezután tört ki a pánik: a beltér váratlanul kigyulladt, égő katlanná vált a helyiség, amelyből egyetlen ajtón menekült, aki menekülni tudott – a West-Balkán tragédiájához hasonló jelenetek alakultak ki másodpercek alatt. Egymást taposva igyekeztek szabadulni az emberek; a színpad közelében, az ajtótól távol lévőket foglyul ejtette a tömeg, a falakat szigetelő anyagból felcsapó sűrű mérgező köd és a mennyezetről aláhulló égő panelek.

A mentés azonnal megindult, hatvan tűzoltó- és mentőautó érkezett a helyszínre, mobilkórházat is felállítottak a tragédia közelében, hogy a sürgős eseteket már ott el tudják látni. Ennek ellenére munka akadozva folyt. Kétszáz sérültet kellett elosztani a fővárosi kórházak között: tizenkét intézmény látta el a folyamatosan érkezőket, nagyon hamar megteltek az intenzív osztályok, a kórházak behívták azokat az ápolókat, orvosokat is, akik nem voltak szolgálatban. Nagyon sokan hívás nélkül, maguktól siettek a bajban lévők segítségére, és azok is állták a sarat, akik saját műszakjukat rég maguk mögött tudták.

Ennek ellenére a szakemberhiány, és az infrastruktúrahiány nagyon hamar érezhetővé vált: a műtők telítődtek, több beavatkozást a folyosókon, kórtermekben hajtottak végre. Pedig elvileg külön központot is létrehoztak Bukarestben hasonló katasztrófákra gondolva: a Floreasca kórházban önálló központot alakítottak ki a súlyos égési sérültek kezelésére a Világbank támogatásával. 15 éve tart a beruházás, a központot idén áprilisban át is adták – ám most technikai okokra hivatkozva nem nyitották meg a sérültek előtt – az ígéretek szerint a katasztrófa utáni egy héttel várhatóan elkezdődhet itt a speciális ellátás a legsúlyosabb sérültek számára.

Több hasonló katasztrófa is történt már az elmúlt években, a romániai hatóságok tudatában voltak annak, hogy szükség van a felkészülésre. Bukarest geofizikai szempontból is veszélyeztetett: rendszeresek itt a kisebb nagyobb földrengések, állandó kérdés a főváros számára, hogyan tehetőek biztonságosabbá az épületek, és hogyan biztosítható tömegek számára katasztrófák esetén az ellátás. (A legnagyobb földrengés 1977 márciusában pusztított, ekkor több, mint 1400 ember halt meg, 33 tömbház illetve lakóközpont dőlt össze. A legutóbb pedig október 4-én mozdult meg a föld Bukarestben.)

Nem csak a természeti csapások, hanem a közellátás megkésett modernizációja, vagy éppen a leépítése is katasztrófát okozhat. A mostanihoz hasonló legismertebb tragédia az öt évvel ezelőtti kórháztűz volt, amely a Giulesti kórház koraszülött osztályán pusztított. Akkor egy szakszerűtlenül beszerelt légkondicionáló gép hibásodott meg. Az intenzív osztályon egyetlen szakápoló dolgozott, de ő épp távol volt, amikor a tűz kitört. A magukra hagyott, inkubátorokban lévő csecsemők közül három a helyszínen meghalt, három a katasztrófát követő napokban. Öt súlyos sérülésekkel élte túl a tűzvészt.

A baleset után országos ellenőrzést rendeltek el a kórházakban, közintézményekben, a vizsgálatok rendellenességek sorát állapították meg, és arra figyelmeztettek: a romániai katasztrófaelhárítás modernizációra, kiemelt támogatásra szorul. Két évvel a giulesti katasztrófa után a második Boc kormány belebukott az egészségügyi reformokba, az egészségügyi válság állandósult. Románia Uniós csatlakozásának első hét évében 16 ezer orvos, szakápoló hagyta el az országot. A Club Colectiv katasztrófáját megelőző negyedévben kétezer romániai egészségügyi szakember kért külföldön munkavállalási engedélyt.

Az október végi katasztrófára a bukaresti civil szféra rendkívül érzékenyen reagált: tömegek jelentkeztek a véradóközpontokban, ahol meghosszabbított nyitvatartással várták az adományozókat. Nagyon sokan jelezték, vállalják a bőrátültetéshez szükséges szervadományozást is. A helyi taxivállalatok, szállodák, cégek is anyagi támogatásukról biztosították a sérülteket, a hátramaradottak családtagjait. A kórházak, ellátóközpontok felé tömegekben érkeztek az önkéntesek: volt aki vizet, volt aki ruhát, élelmiszert hozott.

A politikai felelősség is egyértelmű volt. Klaus Iohannis államfő azt nyilatkozta: „nem pusztíthat tovább a korrupció, nem okozhatnak több kárt az elégtelenül működő közintézmények vagy a felkészületlen hatóságok”. Victor Ponta – hasonlóan az öt évvel korábbi giulesti tragédiához – most is általános ellenőrzést ígért: a következő hetekben minden romániai lokált, szórakozóhelyet átvizsgálnak biztonságtechnikai szempontból. Azt is átvilágítják, hogy a működési engedélyt kibocsátó önkormányzatok, hatóságok szakszerűen jártak-e el.

A következő hónapokban minden bizonnyal működési engedélyek sorát vonják be, bírságokat rónak majd ki. Arra azonban senki sem vállal garanciát, hogy pótolják a távozó orvosok, szakápolók hiányát, miként azt sem látni, hogyan kezelik, ha kezelik a hiányzó kórházi ágyak, túlterhelt műtők okozta problémát.