Magamat nemzettem, de anyám is én vagyok – a legjobb időutazós filmek

Forrás: UIP-Duna Film

-

Mint az közismert, ma érkezett meg Marty McFly 1985-ből, hogy légdeszkára pattanjon. A jeles alkalomból összegyűjtöttük kedvenc időutazós filmjeinket: nemcsak arra figyeltünk, mennyire jók a filmek, hanem arra is, milyen alaposan dolgozzák ki az időutazás technológiáját, hogyan próbálják megmagyarázni az időparadoxonokat, és bemutatják-e az időugrás okozta traumát. Arra is ügyeltünk, hogy ugyanabból a sorozatból csak egy filmet emeljünk ki, így állt össze a tízes toplista.


10. Az időgép (The Time Machine, 1960)

A film: Nyilvánvalóan nem lehet lehagyni a listáról az időutazós alműfaj alapszövegének, H. G. Wells regényének legsikeresebb filmadaptációját. Wells találta ki az „időgép” szót is, ez a film pedig a moziban is népszerűvé tette a témát – noha időutazós filmek korábban is készültek, például a Mark Twain-féle Egy jenki Arthur király udvarában alapján. Az időgép ’60-as változatában maga Wells indul előre a jövőbe, hogy a morlockok és eloik harcát hozó, marxistán elképzelt jövőbe érkezzen. A könyvvel ellentétben nem az ideológiára, inkább a kalandokra kerül a hangsúly. (6/10)



Az időutazás: Ma már time lapse-videókkal kelünk és fekszünk, de a film bemutatója idején Oscart ért ez a technika, amellyel magát az időutazást ábrázolták. Egyébként annyira sem az időgép, sem az ábrázolt jövő nem néz ki különlegesen, akkor már inkább érdemes a 2002-es, kudarcként elkönyvelt, de egyáltalán nem érdektelen adaptációt elővenni. Abban Guy Pearce megy előre a nyolcszázezres évekbe, és a pokol kapujában találja magát, egy hátborzongató jelenetben. (6/10)



9. Időről időre (Time After Time, 1979)

A film: Már megint H. G. Wells a főhős, Malcolm McDowell játssza, a csavar pedig az, hogy Hasfelmetsző Jack (David Warner) a főgonosz. Rendkívül szórakoztató filmről van szó, amelyben a Hasfelmetsző Wells időgépén utazik előre a 70-es évek San Franciscójába, hogy ott folytassa kegyetlenkedéseit. Wells technológiába és haladásba vetett hite a Hasfelmetsző apokaliptikus jóslataival kerül szembe, és ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, a 20. század addig elképzelhetetlen rémtettei inkább a bestiális sorozatgyilkost igazolták. (7/10)



Az időutazás: A Wells által épített időgép ötlete jópofa, de ez tipikusan az a film, ahol senki nem foglalkozik az időparadoxonokkal meg a tér-idő kontinuum megbolygatásával, az időutazást nagyjából úgy kezelik, mint egy hétvégi kiruccanást a telekre. Az időguru Wells felléptetése azért a sci-fi rajongók szívét is melengetheti. (3/10)



8. Forráskód (Source Code, 2011)

A film: Ezt a tempós, de meglehetősen szokványosnak látszó thrillert az menti meg a középszertől, hogy kiderül: a Jake Gyllenhaal által játszott főhős nem egy szimulációban próbál megakadályozni egy terrorcselekményt, hanem valójában már halott, és csak néhány agyi funkciója működik, ezt kihasználva küldi őt vissza az időben újra és újra a hadsereg.

Minden alkalommal, mikor megpróbálja megakadályozni a robbanást, más hangvételben, szinte másik műfajban találjuk magunkat: a történet fő helyszínét jelentő vonaton feszült akciójelenet, romantikus ismerkedés, magánéleti válság és krimibe illő nyomozás is zajlik, mindig ugyanabba a nyolcperces időkeretbe szorítva. (7/10)



Az időutazás: A főhős saját, szubjektív idejébe helyezett időugrás, vagyis a time loop az ezredforduló óta készült időutazós filmekben lett igazán népszerű, minden bizonnyal a videojátékok hatására is. A dramaturgia, amelyben folyton ismételjük ugyanazt a pályát, elsősorban a játékokból lehet ismerős, de Duncan Jones filmje ötletesen ülteti át a vászonra. (7/10)


forráskód


7. Időről időre (About Time, 2013)

A film: Utolsónak szánt rendezésében Richard Curtis (Igazából szerelem) megint imádnivalóan szentimentális. Egy csomó filmen lehet meghatottan könnyezni, de az intelligens és önironikus humor már ritkább, pedig az teszi megbocsáthatóvá a hatásvadász megoldásokat. Itt főleg Bill Nighy apafigurája képviseli azt az angolosan kimért, de őszinte érzelmességet, ami igazán közel hozza a nézőhöz a sztorit – és legyen bármilyen szép a főhős (Domhnall Gleeson) és felesége (Rachel McAdams) szerelme, a történet igazi mozgatórugója apa és fia viszonya, amelynek ábrázolása minden apakomplexusos ember számára emlékezetessé teszi a filmet. (8/10)



Az időutazás: Az egész sírásfesztivál az időutazás miatt van, ami a főhős családjában apáról fiúra öröklődik. Csak be kell bújni egy szekrénybe, és máris vissza tudnak ugrani egy tetszőleges időpillanatra. Ha viszont megváltoztatod a jövőd, az azóta született gyereked sem lesz pont ugyanolyan – vagyis az időutazásnak nem technikai, hanem magánéleti-érzelmi gátja lesz, ami tökéletesen illik a film hangvételéhez. És végre valaki arra használja az időutazást, amire kell: Nighy karakterének jut ideje elolvasni a világirodalom klasszikusait, Dickenst kétszer is. (7/10)


időről időre


6. Találmány (Primer, 2004)

A film: Nehéz leválasztani az időutazás témáját a filmről, amely arról híres, hogy a lehető legpontosabban és – már amennyire ez lehetséges – leginkább a valósághoz híven dolgozta ki az időugrás technológiáját. A történetet viszont nem a tudományos, hanem az érzelmi oldala teszi drámaivá: a Találmány arról szól, hogyan teszi tönkre két ember barátságát, ha felfedeznek valamit, ami túlnő rajtuk. Abe és Aaron átizzadt ingben, homályos garázsokban dolgoznak az időutazás tökéletesítésén és azon, hogy ne veszítsék el a józan eszüket, de egy ilyen felfedezés árnyékában nehéz embernek maradni. (7/10)



Az időutazás: Ha Shane Carruth többé nem csinált volna filmet (pedig csinált, a lila, de lenyűgöző Feltörő színeket), a sci-fi rajongók akkor is egy életre megjegyezték volna a nevét. Azóta is az az érzésünk, ha valahogy, hát úgy lehet feloldani az időutazás paradoxonait, ahogy Abe és Aaron teszik. Nem is próbáljuk meg elmagyarázni, hogy miről van szó, ez a remek ábra úgyis jobban érthető. Pedig az alaphelyzetet még lehet követni: hőseink bemásznak egy dobozba, ahol az idő máshogy telik, mint a normális dimenzióban, majd megérkezve folyton lenullázzák eredeti énjük idővonalát. Aztán minden nagyon bonyolulttá válik. (10/10)


primer


5. Időhurok (Predestination, 2014)

A film: Az időutazás nemcsak az egyik legvonzóbb tudományos-fantasztikus téma, de nagyon erős érzelmi hatást is képes kiváltani. Ha újraírható a múlt, akkor a döntéseink mégsem véglegesek, ha pedig a jövőbe utazhatunk, és megtudjuk, mi vár ránk, a mulandóság gondolatát is átértékeljük – ezek az emberi létezés alapproblémáit érintő témák.

Az Időhurok kamaradrámája csúcsra járatja az eleve elrendelés filozófiai kérdését, de egyáltalán nem elméleti síkon, hanem olyan zsigeri közvetlenséggel, hogy az utolsó félóra fordulatai gyakorlatilag lepofozzák a nézőt a székből. Már azt, aki nem találja ki túl korán, mire megy ki a játék. (8/10)



Az időutazás: Valamikor a közeljövőben egy nyomozónak (Ethan Hawke) az a feladata, hogy megállítson egy terroristát. Küldetéséhez beszervez egy furcsa, androgün nőt (Sarah Snook), akit egy bárban ismer meg, és visszaküldi őt a múltba. Az időutazás tudományos vetülete nem is olyan lényeges a történetben, sokkal inkább az a tapasztalat válik fontossá, hogy aki egyszer megbolygatja az idő szövetét, az soha többet nem lesz normális ember: ha az időben utazunk, az őrület, a teljes tudati szétesés felé tartunk. (9/10)


időhurok


4. A kilátóterasz (La Jetée, 1962)

A film: A harmadik világháború után egy szerencsétlen páriát visszaküldenek a múltba, hogy találja meg azt az időpillanatot, amelybe beavatkozva elkerülhető a totális pusztulás. Hősünk azonban képtelen ellátni a feladatát, viszont megismerkedik egy varázslatos nővel.

A francia avantgárd film nemrég elhunyt klasszikusa, Chris Marker igazából a felidézés és emlékezés mechanikáját, az álmok és rögeszmék határsávját próbálja meg letapogatni szinte csak állóképekből álló, szűk félórás filmjében, a második világháború embertelenségének szomorú tapasztalatával a háta mögött. Ugyanezt a sztorit dolgozta fel Terry Gilliam is a 12 majomban. Az is jó film, Markeré viszont időtálló, mert időn kívüli remekmű. (10/10)



Az időutazás: Noha látunk néhány képet arról, hogyan működik itt az időutazás, de ennél sokkal fontosabb, hogy milyen asszociációk révén villannak fel a főhős életét és halálát meghatározó emlékképek. A mentális utazás háttere viszont kétségtelenül tudományos alapú, mintha Az eltűnt idő nyomában elbeszélőjét madeleine-sütemény helyett elektrosokkal kínálná néhány őrült tudós. (4/10)


la jetée


3. Vissza a jövőbe 2 (Back to the Future 2, 1989)

A film: A kifogástalan első rész után a folytatás már kevésbé volt revelációszerű, de azért ebbe is rengeteg szuper ötlet jutott. Főleg a film első felébe, mikor Marty, Doki és Jennifer 2015-be repülnek, mert a DeLorean már repülni is képes (ahogy az időutazós filmek talán leghíresebb mondata hangzik: „ahová mi megyünk, ott nincs szükség utakra”).

A hidratált pizza, az önmagától befűződő tornacipő és persze a légdeszka után a történet inkább arra koncentrál, hogyan varrja össze a szálakat az első rész sztorijával. Ez is szórakoztató, de itt már az eredeti film azonnal klasszikussá vált pillanatai, illetve azok újraértelmezése lesz a fontos. (8/10)



Az időutazás: Tudományos szempontból ez a Vissza a jövőbe-epizód a legösszetettebb, olyannyira, hogy Doki kénytelen táblán levezetni Martynak, hogy működik a tér-idő kontinuum. Megjelennek a klasszikus időutazós problémák, a saját múltbeli énjükkel összetalálkozó hősök és a jövőt megváltoztató pillangóhatás miatt is itt lehet izgulni a legtöbbet – erre a részre illik leginkább a „tudományos-fantasztikus” megnevezés. (9/10)


vissza a jövőbe 2


2. Donnie Darko (2002)

A film: Richard Kelly első és legjobb rendezésében az időutazás témája szinte mellékes, csak ürügy rá, hogy egy jellemzően kamaszkori életérzést megragadhassanak az alkotók. Donnie az egyetlen ember, aki tudja, hogy 28 nap, 6 óra, 42 perc és 12 másodperc múlva mindannyian elpusztulunk. Ennek a kiválasztottság-tudatnak és világnagy magánynak a kifejezése nemzedéki kedvenccé avatta a filmet, amely – amint ezt a filmről szóló legjobb magyar nyelvű szöveg is kiemeli – olyan okos és emberséges, hogy még a gyerekpornó-gyűjtő életmódguru figuráját is részvéttel kezeli. (9/10)



Az időutazás: A film különös és meglepően tudományosnak hangzó ötlettel veti fel ezt a témát: Donnie látni kezdi az emberek testéből kinyúló apró féregjáratokat, amelyek megmutatják neki, merre halad a sors kereke, és végül rájön, hogy azért romlik el a világ, mert ő megúszott egy halálos balesetet. Ahogy a történet végén a főhős mosolyogva visszafekszik az ágyába, és várja a megváltó légcsavart, az a felnőtté válás metaforájától a 9/11-et feldolgozó gesztusig sok mindent jelent: az időutazós filmek egyik legszebb, katartikus pillanata. (8/10)


donnie darko


1. Terminátor – A halálosztó (Terminator, 1984)

A film: Noha ritkán rendez filmet, James Cameron Hollywood egyik legfontosabb rendezője, hatalmas anyagi sikerek (Titanic, Avatar) és trendindító kultfilmek (A bolygó neve: Halál, A mélység titka) egyaránt fűződnek a nevéhez. Utóbbiak sorát gyarapítja az első Terminátor, amelyhez Harlan Ellison sci-fi író két elbeszélése adott ihletet. Nem ez volt az utolsó eset, hogy Cameronnal szemben a plágium gyanúja merült fel, de ebben az esetben ez teljesen mindegy, a film ugyanis tele van eredeti és egyéni megoldásokkal.

A rideg, kékes, csupafém képi világ és a halálosztó – szó szerint – bőr alá kúszó fenyegetése miatt simán okozhat rémálmokat. Arnold Schwarzenegger jelenléte pedig túlzás nélkül olyasmi volt, ami addig hiányzott az amerikai filmből – nem véletlen, hogy itt kezdődött a „hard body” akcióhősök aranykora. (10/10)



Az időutazás: A Terminátor legszebb, melodrámai érzékenységű húzása, hogy John Connor a saját apját küldi vissza a történet jelenidejébe, hogy mentse meg az édesanyját, és nem mellékesen csináljon neki egy gyereket – őt magát. Kyle Reese (Michael Biehn) és Sarah Connor (Linda Hamilton) szerelme ráadásul hiteles és szép, a romantikus szál egyáltalán nincs elhanyagolva a sci-fi alaphelyzet és a thrillerdramaturgia mellett. A jövő apokaliptikus háborúja pedig itt még csak kényelmetlen, lidérces vízió, ami sokkal jobban is áll a filmnek, mintha valóban látnánk az Ítéletnap utáni világot. (8/10)


terminator


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!