Lewis Hamilton árnyékában tényleg nyomorúságos az élet

Fotó: Getty Images / Mark Thompson

-

Austinban rengeteg kés megfordult Nico Rosberg szívében, és most ismerhette fel azt is, hogy talán soha nem fog világbajnokságot nyerni Lewis Hamilton mellett. Ha Hamiltonnak győztesként nem kell kordában tartani az érzelmeit, akkor Rosbergtől vesztesként miért várunk mást? Lehet-e egyáltalán szépen veszíteni?


Nico Rosberg tisztességesen meglapogatta a csapattársa vállát, és gratulált neki a pihenőszobában alig pár perccel azután, hogy ő elveszítette, Lewis Hamilton pedig megnyerte az Amerikai Nagydíjat és a 2015-ös egyéni világbajnoki címet. Ezután beleroskadt a legközelebbi fotelbe, és feltehetően gondolkodott, vagy legalábbis nézett maga elé. Egy vesztestől nagyjából ezt és ennyit várnánk, és Rosberg azt hihette, hogy ennyivel megússza.



Lewis Hamilton közben a maga módján, sokat sejtető zihálásokkal birkózott az érzelmeivel. Kevés ember tudhatja, milyen három világbajnoki címet feldolgozni (bár a szobába épp befért az egyikük, Sebastian Vettel a maga négy címével), Hamilton reakciója így teljesen hitelesnek tűnt – még úgy is, hogy tudta, kamerák veszik minden gesztusát. A helyzet sajátossága, hogy ilyenkor sok lehetőség nincs az érzelgésre és a töprengésre, egy idő után menni kell, mert vár a dobogó, a pezsgő és a tömeg, sőt még Sir Elton John is, és Lewis Hamilton az érzelmekről gyorsan a tettekre váltott: felkapta az 1-essel ellátott Pirelli-sapkát, majd fogta a másikat, és odadobta a még mindig elvarázsolt Rosbergnek. Rosberg pedig a pillanat hevében úgy ítélte meg, hogy a lelki békéje érdekében a legjobb, ha visszadobja Hamiltonnak. Egyes értelmezések szerint megdobja vele Hamiltont. Nem jött össze. Ahogy a világbajnoki cím sem. És Rosberget innentől semmi sem mentette meg attól, hogy a sapkadobálást a frusztráltságával azonosítsák.



Ha volt is benne olyan szándék, hogy a dobogós ceremóniát tisztességesen végigcsinálja, ettől a pillanattól kezdve darabokra hullott, és látványosan játszotta a vesztest. Egy vereséget nyilván nem lehet feldolgozni két méterre a harmadik világbajnoki címét ünneplő ellenfél mellett, és Rosbergnek a dobogóra már nem maradt sok a legendás összeszedettségéből, a pezsgőzést már meg sem játszotta. A sajtótájékoztatón pedig a rajtot felidézve már arról beszélt, hogy Hamilton túl messzire ment, amikor nem hagyott túl sok helyet neki az első kanyarban. Rosberg konkrétan úgy fogalmazott, hogy „belém jött”.

Rosberg általában aprólékosan átgondol mindent, a tipikus agyaló versenyző, akitől az érzelmi kitörések szokatlannak hatnak. Szinte látszik rajta, ahogy minden szavának a súlyát mérlegeli , mielőtt kimondja, így amikor teret ad az érzelmeinek, nagyon könnyen ráragasztják a hisztis címkét.



Sok mindent bele lehet magyarázni a sapkadobálásba, és biztosan sok minden benne is van. Rosberg később azt mondta, az esetnek egyáltalán nincs jelentősége, „csak a szokásos játékaink egyike volt.” Hamilton részéről inkább valamiféle suta kapcsolatfelvétel volt, mint provokáció, Rosberg részéről pedig nem több egy emberi megnyilvánulásnál. Az események közösségi értelmezése gyorsan felszínre dobta a megállapítást, hogy Rosberg egész szezonban nem volt annyira agresszív, mint a sapkával a kezében, ami találó magyarázat arra is, hogy miért veszítette el sorozatban másodszor is a világbajnokságot Lewis Hamiltonnal szemben. A pihenőszobás jelenet azonban ennél komplexebb volt, hiszen rögtön az elején még a fair play-díjra hajtó Rosberget láthattuk, amint megöleli a háromszoros világbajnok csapattársát. Nem sokkal korábban a pályán Rosberg szintén a sportszerűséget választotta.

Hamiltonnak „csak” nyernie kellett Austinban, Rosberg azonban az utolsó körökre kapott egy morális dilemmát is a nyakába. A versenynek erre a szakaszára beállt az a sorrend, (Hamilton, Rosberg, Vettel) ami Hamilton vb-címéhez kellett. Rosbergnek nem kellett volna mást tennie, mint egy nem túl átlátszó mozdulattal elengednie a harmadik helyen autózó Sebastian Vettelt, hogy életben tartsa még legalább egy hétig az (inkább csak matematikai) esélyét a vb-címre. Vagyis simán széttrollkodhatta volna a csapattársa austini hétvégéjét, de ő inkább csak tartotta a második helyét.



Méltósággal veszíteni sokféleképpen lehet

Rengeteg érzelem tombolt az austini pihenőszobában, tipikusan az a helyzet volt, amikor a rajongók sem a racionálisan viselkedő versenyzőket akarják látni. De miért van az, hogy Hamiltonnak könnyen elnéztük, hogy nem bírta kordában tartani az érzelmeit, míg Rosberg ugyanezért kapott hideget-meleget?

Minden világbajnoki győzelem más, minden oda vezető út is más, és mindig más a győztes és a vesztes közötti dinamika. 2008-ban Felipe Massa hihetetlenül nagyvonalúan kezelte, hogy az utolsó pillanatban esett el a világbajnoki címtől – ráadásul hazai pályán, a Brazil Nagydíjon. Mégis elsőként gratulált Lewis Hamiltonnak, és sportemberként viselkedett a dobogón is – még úgy is, hogy valószínűleg szétfeszítette a düh és a csalódottság. Mark Webber 2013-ban a csapattársa világbajnoki győzelmét egy visszavonulással reagálta le, az utolsó versenyén magasról tett a biztonsági szabályokra és sisak nélkül körözött az interlagosi pályán. Nico Rosbergtől valószínűleg senki sem vitathatja el, hogy a maga módján dolgozza fel a csalódottságát. Ha egy sapkadobálás segít neki a helyükre tenni a dolgokat, akkor miért ne tegye? Persze kérdés, hogy tényleg segít-e.


Másik ligában

Az austini dobogóra összesen hét világbajnoki cím és két kíméletlen bajnok fért fel. És rajtuk kívül ott volt még Nico Rosberg. A Mercedes német pilótája olyan kívülállónak tűnt ebben a társaságban – és nem csak az arcára és testbeszédére kiülő melankólia miatt –, hogy nehéz volt elhinni róla, egyszer majd ő is világbajnok lesz. Nem kizárt, hogy ezen a ponton ezt ő sem hitte el magáról.

Austinban rengeteg kés megfordult Nico Rosberg szívében. Például biztosan akadt valaki, aki emlékeztette rá, hogy egészen mostanáig épp az édesapja, Keke volt az utolsó Forma–1-es versenyző, akit az Egyesült Államokban avattak bajnokká (1982-ben), így van némi irónia abban, hogy Lewis Hamilton épp az ő segítéségével ismételhette meg ugyanezt Austinban. Ehhez jön még a felismerés, hogy sorozatban másodszor maradt alul Lewis Hamiltonnal szemben, méghozzá simábban, mint tavaly.


F1 - USA GRAND PRIX 2015


Rosbergnek úgy kellett tudomásul vennie, hogy idén (sem) lesz világbajnok, hogy minden esélye megvolt arra, hogy kitolja a döntést: pole pozícióból indult, a verseny egy szakaszában 12 másodperces előnye volt Hamiltonnal szemben, és még az után is volt esélye, hogy a biztonsági autó leradírozta az előnyét. Csakhogy nyolc körrel a vége előtt elkövetett egy buta hibát, amivel elveszítette a vezető helyet, a győzelmet és végül a világbajnokságot is.

Rosberg a tavalyi szezon jó részében közel volt Hamiltonhoz, és sikerült az utolsó versenyig nyitva tartania a világbajnoki versenyt. Hamilton idén már négy futammal a vége előtt világbajnok lett.


Lewis Hamilton, Nico Rosberg


És talán most tudatosodott benne az is, hogy nincs egy ligában Hamiltonnal és Vettellel. Rosberg tehetségét senki sem vonja kétségbe. Az F1Racing című szaklap Rosbergnek szentelte az októberi száma címlapját, elvégzett pár számítást a csapattársakként végigversenyzett, technikai malőröktől mentes futamokat alapul véve, és arra a meglepő felismerésre jutott, hogy Rosberg tulajdonképpen gyorsabb Hamiltonnál – igaz, mindössze 0,015 másodperccel. Ez viszont két elveszített világbajnokság után nem elég arra, hogy potenciális bajnoknak tekintsék.

Az elmúlt két évben alig fordult elő olyan helyzet, amikor Rosberg kerék kerék elleni csatában gyűrte volna le a csapattársát a pályán. Ezért is alakult ki róla az a kép, hogy bármennyire tehetséges is, egyszerűen nincs egy szinten Hamiltonnal, aki viszont már kivívta magának a generációja egyik legjobb versenyzője címet, a mostani harmadik világbajnokságával pedig egészen előkelő helyre kúszott fel a történelmi léptékű statisztikákban is.

Rosberg csalódottsága feltehetően nemcsak az újabb elszalasztott esélynek tudható be, hanem annak is, hogy sorozatban a második veresége óhatatlanul a csapaton belül is átrendezi az erőviszonyokat. Lewis Hamilton két év alatt már a második vb-címet nyeri meg a Mercedesnek, és bár a konstruktőri győzelemben Rosberg munkája is benne van, Toto Wolff és Niki Lauda egyre nehezebb helyzetben van, ha továbbra is úgy akar tenni, mintha a csapatnak nem lenne első és második számú versenyzője.



Hogyan tovább?

Nico Rosberg persze nem Austinban veszítette el a 2015-ös világbajnokságot, hanem korábban. A tavalyi vereség után mindent arra tett fel, hogy idén megverje a csapattársát. Ehhez képest már a szezon korai szakaszában, valahol a Kínai Nagydíj környékén elkezdett mentálisan szétesni. A sanghaji verseny utáni sajtótájékoztatón a győztes Hamilton mellett ülve szinte toporzékolt, mert szerinte a csapattársa szándékosan lassította le, és szolgáltatta ki a mögötte érkező Sebastian Vettelnek. Rosberg szinte tálcán kínálta fel a gyenge pontját Hamiltonnak, aki ezek után teljes joggal hihette el: mentálisan ő az erősebb idén. Nem Hamiltont bírálta ugyanis, hanem a saját érzékenységét tette közszemlére, és ezzel rengeteget ártott magának.

Azt már csak érdekességként jegyezzük meg, hogy Sanghajban ugyanúgy nézett ki a dobogó, mint most Austinban: a győzelmi mámorban fürdő Hamilton mellett egy viszonylag elégedett Vettel és egy duzzogó Rosberg állt. És ugyanúgy kilógott a sorból, mint most, az Amerikai Nagydíjon.


Rosberg tavaly nyáron kötelezte el magát a Mercedes mellett 2016 végéig. A mezőny legjobb autója van alatta, és egy folyamatosan erősödő, mentálisan is kikezdhetetlen háromszoros világbajnok mellette. A Mercedes jövőre is erős lesz, és ugyanez elmondható Hamiltonról, Rosbergnek így újabb motivációs tartalékokat kell mozgósítania ahhoz, hogy kihozzon valamit a jövő évből. És persze ezzel a feladattal már rögtön az austini sajtótájékoztatón szembesítették, amikor friss sebekkel próbált viselkedni a kamerák előtt. Rosberg pedig széttárta a kezét. „Még nem gondolkodtam erről. Még mindig a mai csalódottság hatása alatt vagyok. Nem tudom. Mit mondhatnék erre? Bármi történt is a múltban, nem akadályoz meg abban, hogy előre nézzek. Mindig teljes erővel támadok, mindent beleadok, ilyen vagyok” – próbálta menteni a helyzetet.

És ezen a ponton felvillan Rubens Barrichello és Mark Webber képe. A brazil Michael Schumacher és Jenson Button világbajnoki győzelmeihez asszisztált, az ausztrál Sebastian Vetteléhez. Rosberg pedig ugyanabba az egzisztenciális dilemmába esik, mint ők a világbajnokok mellett kibontakozó karrierjük egy bizonyos pontján: mi értelme van a legjobb autóban ülni, ha képtelen világbajnokságot nyerni vele?

Rubens Barrichello hat évig bírta Michael Schumacher mellett, aki ez alatt öt világbajnokságot nyert, Mark Webber öt évig volt a Red Bullnál, Sebastian Vettel ez alatt négy világbajnoki címet szerzett. Az évek és a vb-címek sokasodásával mind a ketten ténylegesen második számú pilótákká lettek a legjobb autóban. Rosbergnek inkább hamarabb, mint később helyre kell tennie magában ezt a lehetőséget is.



KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!