Létezhet-e iskola, amely nem árt a gyereknek?

Fotó: MTI / Vajda János

Kié az iskola: a tanároké, a szülőké vagy a gyerekeké? Forradalmasítja-e a technika az oktatást a közeljövőben? És létezik-e egyáltalán jó iskola, vagy mindig csak a károk minimalizálása lehet a cél? Ezekről a kérdésekről is vitázott Horn Gábor és Horn György, akik abban az egy dologban értettek egyet igazán, hogy az iskola soha nem állhat meg a fejlődésben.


18 évig laktak egy szobában, voltak ugyanott katonák, jártak ugyanarra az egyetemre és tanítottak ugyanabban a gimnáziumban. Majd a rendszerváltás környékén mindketten megalapították a maguk kísérleti iskoláját, Horn György az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumot (AKG), Horn Gábor pedig a Közgazdasági Politechnikumot (Poli) – bár ő később a politikai pályafutást választotta a pedagógia helyett.

Ennek fényében különös, hogy a Horn fivérek még sohasem beszélgettek nyilvánosan az oktatásról, és állításuk szerint még a családi találkozókon sem nagyon jött szóba köztük a téma. Ezt a történelmi mulasztást pótolták most a Poli alapításának 25. évfordulójára rendezett vitán, ahol az is kiderült, miért nem együtt indítottak iskolát. A fiatalabb testvér dacán és a bizonyítási vágyon túl az eltérő pedagógiai felfogásuk is szerepet játszott a döntésben.


Minimalizálni a károkat

A Horn testvérek ugyanis már abban az alapvető kérdésben sem értettek egyet, hogy létezhet-e jó iskola egyáltalán. Horn György válasza például egy nagy és határozott nem. Szerinte az iskola eleve rettenetes műfaj, korunk egyik társadalmi betegsége, amely mindenképpen árt a gyerekeknek. A cél mindössze annyi lehet, hogy megpróbáljuk minimalizálni az általa okozott károkat.

Öccse viszont kevésbé látja sötéten a helyzetet: szerinte az iskola nem szükségszerűen rossz, ráadásul nincs is akkora jelentősége az életünkben, mint amekkorát gyakran tulajdonítunk neki. „Én például rossz tanuló voltam, így a VIII. kerület legcsapnivalóbb gimijébe jártam, és mégis nagyon jól éreztem magam” – mondta Horn Gábor, aki szerint az iskolában a közösség a legfontosabb, és az, hogy a diákok minél több társadalmi réteggel személyes kapcsolatba kerüljenek, amire amúgy nem feltétlenül lenne lehetőségük.


Horn Gábor, Horn György és Pálos György, a moderátor


Épp ebből a sokféleségből és a vele járó tapasztalatból veszít szerinte minden elitgimnázium, többek között a magas tandíjakat szabó AKG is. Ezzel a veszéllyel Horn György is egyetértett, de szerinte a pedagógiai elképzeléseik kompromisszummentes megvalósításához elkerülhetetlen az iskola autonómiájának a megőrzése, és ehhez bizony az intézmény anyagi függetlenségét is meg kell tudni teremteni. „Fontos, hogy az AKG akkor is talpon marad, ha egy vasat sem kap az államtól. Ennek a függetlenségnek viszont ára van” – mondta, és ennek a törekvésének kétségtelenül súlyt ad az alternatív iskolák szorongatott helyzete.

Ő amúgy már a 27 évvel ezelőtti alapításnál is azt tartotta legfontosabbnak, hogy az AKG a pedagógusok iskolája legyen, ahol senki nem szólhat bele kívülről abba, hogy mit csinálnak. Az autonómia Horn Gábor szerint is fontos, viszont ő úgy látja, hogy az iskola nem a tanároké. A Poliban ezért kezdettől fogva tanár, szülő és diák együttműködésében gondolkodtak, közös iskolabíróságot is létrehozva a három „hatalmi ágból”. Persze az iskolai demokrácia nem mindig működött gördülékenyen, különösen sok kudarcuk volt a szülők aktivizálása terén.


Párbeszéd és alkotmány

Horn György szerint ez nem véletlen, az iskolának alapvetően a tanárok elképzeléseire kell épülnie. A szülőkkel és a diákokkal ők is folyamatos párbeszédben állnak, viszont nincs „alkotmányuk”: hiányoznak az általános törvények és szankciók, inkább minden esetet egyedi ügyként kezelnek és oldanak meg. A beszélgetés egyik legfőbb tanulsága az volt – és ebben a testvérpár maradéktalanul egyetértett –, hogy az iskola nem lehet mozdulatlan rendszer, mindig meg kell őriznie a fejlődési potenciált: Az AKG pedagógiai programja például minden egyes évben új elemekkel bővül, mindig beépítve a friss tanulságokat.


Horn Gábor szerint épp a példamutatás a cél


Ezt a rugalmasságot nem igazán támogatja a központosítás felé haladó magyar oktatási rendszer, de az is szóba került, hogy maguknak a tantestületeknek is lehet komoly felelősségük a rossz szokások becsontosodásában. Horn Gábor szerint olykor ígéretes ötletek is felbukkannak a kormány részéről, még ha nagy késéssel is: Palkovics László oktatási államtitkár például nemrég szorgalmazta a kémia, fizika, biológia és földrajz tantárgyak megszüntetését és összevonását egy közös természettudományos blokká, ami a Poliban és az AKG-ban már kezdetektől így volt, akárcsak a humán tantárgyak esetében. Belátták ugyanis, hogy semmi értelme külön tanítani az egymással szorosan összefüggő tudásterületeket.


Otthon tanulni

Horn Gábor szerint részben épp az a feladata a kísérleti iskoláknak, hogy modellként szolgáljanak a közoktatás számára. Bátyja ezzel szemben inkább egy szigetnek tartja az AKG-t, amivel nem akar senkinek példát mutatni. Ettől szerinte teljesen független, hogy az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnökeként maga is részt vesz a kormánnyal való tárgyalásokban, most például az alternatív iskolák teljes ellehetetlenítése ellen tiltakoznak.


horn gábor és horn györgy beszélgetése

Horn György szerint a technika forradalmasíthatja a pedagógiát


A beszélgetésen nemcsak a két iskola múltjáról és jelenéről esett szó, hanem a modern oktatás jövőjéről is. Horn György a legnagyobb esélyt a rohamosan fejlődő technika és a nyugaton egyre népszerűbb home schooling szövetségében látja. A digitális forradalom már nem köti fizikai együttléthez a szocializálódást és a közösségi oktatást. Horn Gábort viszont kifejezetten riasztja a digitális iskola gondolata, szerinte a technikai fejlődés ellenére is nagyon fontos, hogy ne haljon ki a személyesség az oktatásból. Az iskola állandó fejlődése, a 45 perces órák felrobbantása és a tantárgyak lebontása mellett a diákok részvételének és felelősségének növelését tartja a legfontosabb célnak az oktatásban.

A magyar oktatásügyben jelenleg zajló központosítás persze nem ebbe az irányba mutat, de Horn Gábor szerint most is vannak pozitív példák és nagyszerű intézmények, amelyekre érdemes figyelni és tanulni tőlük. Természetesen jobb lenne, ha a rendszer is a rugalmasságot ösztönözné, de ahogy fogalmazott: „a tanterem ajtaját mindig be lehet zárni”.