Terror után: lehetnek-e érzelmei a Facebooknak?

Fotó: Europress/AFP/Josh Edelson / Europress/AFP/Josh Edelson

-

A párizsi terrortámadás után levetkőzte szenvtelen értéksemlegességét a Facebook, de ez sem tetszett mindenkinek. A cég – amely már jóval több egy világot behálózó közösségi oldalnál – most megmutatta, milyen felbecsülhetetlen értéket jelenthet egy krízishelyzetben, a mindennapokban viszont egyáltalán nem biztos, hogy a barátunkként viselkedik.


Két olyan funkciót is bekapcsolt a Facebook a párizsi terrortámadások után, amelyeket eddig csak próbaüzemben láthattunk a cégtől. A látványosabb, de kevésbé érdekes az a minialkalmazás volt, amely segítségével bárki francia nemzeti színű csíkokat rajzolhatott a profilképére, hogy kifejezze szolidaritását az áldozatokkal és a párizsiakkal. A program egy sokkal fapadosabb verzióját a melegházasság amerikai legalizálása alkalmából már kipróbálták – itt még működik, megnézheti –, az új változat viszont sokkal átgondoltabbra sikerült. Minden francia trikolóros kép alól el lehetett jutni az alkalmazáshoz, el is lepték a közösségi oldalt a megemlékezős fotók.


Lényegesen fontosabb azonban, hogy a cég bekapcsolta Párizsban a katasztrófahelyzetekre készített Safety Check funkcióját. Ez az app sem bonyolult: a veszélyes területeken tartózkodók internethez jutva bejelölhetik, hogy biztonságban vannak. A barátaikért aggódók pedig a profiloldalon láthatják, hogy biztonságban van-e mindenki. A lehetőséget automatikusan felajánlja mindenkinek, akiről a rendszer úgy érzi – például GPS-adatok, cellainfó, wifi-hálózat alapján –, hogy a veszélyes területen tartózkodik.


A barátok egy ilyen listán látják, hogy ki került már elő a Facebookon


A Safety Check különösen olyan helyzetekben tud hasznos lenni, amikor a kommunikáció akadozik, a mobilhálózatok megsérültek vagy túlterheltek, és így nehezen lehet információhoz jutni. Az aggódó anyukák úgyis végig fogják telefonálni a családot, a távolabbi ismerősöknek azonban hasznos a Facebook fejlesztése.



A francia trikolórra színezhető profilképeket a többség örömmel fogadta, de jócskán akadtak kritikus hangok is, mondván, hogy más, emberéletek tömegét követelő támadások vagy katasztrófák után bezzeg nem ilyen empatikus a Facebook.


A Safety Check bekapcsolásának hasznosságát ugyan senki nem kérdőjelezte meg, de a terrorizmus által fenyegetett területeken élők szóvá tették: náluk miért nem érhetők el a fenti funkciók. Az elmúlt hetek eseményei közül a Sínai-félszigeten lezuhant orosz gép, a bejrúti és bagdadi robbantások kerültek elő, mint olyan támadások, amelyek áldozatai és családjaik szintén megérdemelték volna a szolidaritást, de nem volt rá egy kattintásos megoldás. Egy libanoni doktor, Elie Fares azt panaszolta el angol nyelvű blogbejegyzésében, hogy úgy érzi, az arab életek nem érnek annyit a Nyugat számára.

A közösségi oldal is érezte, hogy válaszolnia kell a kritikákra, bár valójában csak Safety Checkről beszélt. Mark Zuckerberg maga írta meg, hogy a párizsi terrortámadásokig az volt a cég álláspontja, hogy csak természeti katasztrófák esetén kapcsolják be a Safety Checket, de a szavukat felemelőknek igaza van, „több fontos konfliktus van a világban”. A magyarázkodásba Alex Schultz, a cég egy igazgatóhelyettese is beszállt, aki szerint a Safety Checknek egy konfliktuszónában nincs értelme, mert nem lehet pontosan megmondani mikor van valaki biztonságban. A vitának ezzel még nincs vége, a libanoniak biztosan ki fogják kérni maguknak, hogy konfliktuszónában élnek. A Facebook viszont elég visszajelzést kapott ahhoz, hogy valóban hasznossá alakítsa a funkciót.


Először lépett ilyen nagyot

A párizsi támadásokra adott gyors reakció más, mint amit a Facebooktól megszoktunk. A cég nem választott magának olyan alapértékeket, mint amilyenekről például a magyar Prezit ismerni lehet. Egy Facebook Core Values nevű ötpontos lista létezik ugyan, de ez a cég fejlesztési és fejlődési elveit tartalmazza, nem a világról alkotott véleményét.

A Facebook látható arcát adó vezetők viszont szerethetők. Elég ránézni a Zuckerberg házaspár oldalára, amely hol a dalai lámával ebédel, hol a tudományos Oscar-díjnak számító 3 millió dolláros Breakthrough-prize átadóján – amelynek megalapításában is részt vettek – tárgyal csúcstudósokkal. A pár több millió dollárt adományozott iskolák alapítására, egy börtönbeli látogatás után Zuckerberg szorgalmazta az amerikai börtönök élhetőbbé tételét, egy másik látogatása óta pedig elkötelezte magát, hogy felszereli internettel a menekülttáborokat. Sheryl Sandberg, a Facebook második embere már a Google-nél is részt vett a cég jótékonysági szárnyának létrehozásában. Az oktatás mellett a nők karrierlehetőségeinek kibővítését tartja fontosnak. A vezetőkkel ellentétben a cég viszont nagyrészt értéksemleges.


A Facebook a barátom?

Tudja viszont, mi nem érdekli egyáltalán a Facebookot? Hogy ön regisztrált-e az oldalra, vagy csak látogat olyan oldalakat, amelyen lájkgomb vagy facebookos kommentelés vagy onnan beágyazott tartalom van. Akármelyik is a helyzet, az oldal lerak egy kis információcsomagot (ezt cookie-nak hívják) a böngészőbe, hogy követhesse a mozgását az interneten. Az így gyűjtött adatokból profilt épít, amellyel elvben a felhasználó érdeklődéséhez jobban passzoló reklámokat tud megjeleníteni. (Gyakorlatban valószínűleg mindenki tapasztalta már azt, hogy az oldal agresszívan rá akar valamit tukmálni, mert általában egy termékkategóriára szűkíti a hirdetéseit és kevés reklámból válogat.)


A belga adatvédelmi hatóság szerint a közösségi oldal csak akkor gyűjthet adatokat, ha a felhasználók hozzájárultak. A Facebook fellebbez a döntés ellen, szerinte a követés leállításának biztonsági vonzatai is lennének. Minden adott ahhoz, hogy csaknem végtelen hosszúságú, az európai bürokráciát megmozgató üggyé váljon a belgák panasza.


Jók ezek az újságok, kár lenne, ha valami bajuk esne

A médiában dolgozók számára a közösségi oldal olyan, mint a szomszédságban lakó és bizniszelő keresztapa. Ad némi biztonságot – jó eséllyel ez a cikk is a Facebookon keresztül jutott el önhöz –, de általában véve inkább nyugtalanítóan kiszámíthatatlan. Különösen, hogy az idei év arról szólt, hogy a Facebook lassan kitapasztalja, mit lehet megtenni a médiával. Az oldalak által megosztott – a VS.hu-t itt lájkolhatja – linkek nem jelennek meg minden lájkoló hírfolyamában. A közösségi oldal határozza meg, hogy hány százalékukhoz jut el a megosztott cikk, minden további embert hirdetési pénzek elköltésével érhetnek el az oldalak tulajdonosai.

Az arányokkal való játékot tökélyre fejlesztette a Facebook: idén januártól a nagy lapok facebookos forgalma átlagosan 30 százalékot esett, ami az összes olvasottságon is jelentős nyomot hagy. A Facebook cserébe azt ígéri, hogy ha a cikkek bekerülnek az Instant Article nevű, közvetlenül a Facebook mobilos klienséből kiszolgált felületre, minden megjavul. Ha pedig nem, jön az új médiás Facebook-app is.



Fúj a közösségi oldalra a Tsu nevű frissen indult szolgáltatás is, amely nagyjából ugyanazt akarja megvalósítani, mint a Facebook. Különbség csak egy van, a Tsu fizetne a felhasználóknak a megosztott tartalomért. Azzal indokolja a nagyvonalúságot, hogy a közösség által létrehozott írások, fotók, videók mellett megjelenő reklámért kapott pénzből a felhasználóknak is részesedniük kell. Sőt azok is kapnak pénzt, akik a tartalmat megosztó ember meghívták a hálózatba. Nem véletlen, ha ismerős a logika: a piramisjátékok működnek így.

A Facebookon nem így megy a hirdetés, és ami egy kicsit érthetetlenebb, az oldal aktívan blokkolja a Tsu linkjét tartalmazó megosztásokat. A háborúnak már megvannak a civil áldozatai, csaknem egymillió kommentet és bejegyzést törölt a Facebook, amikor megunta a Tsura mutató linkeket. Utána pedig letiltotta a tsu.co megosztását. A Facebook szóvivője szerint ez a tartalom spam (vagyis szemét), ettől próbálja megvédeni a felhasználóit a törlési kampánnyal és a tiltással, a Tsu viszont azt mondja, ezzel a konkurenciává váló oldalt próbálja a Facebook még csírájában elfojtani.


We believe in shared economics and the fair distribution of revenue! Do you? #tsufaqs #howtotsu

Posted by tsu.co on Thursday, September 10, 2015

Aranytojást tojó tyúk

A Facebooknak egyébként nincs túl sok oka félni: a harmadik üzleti negyedévet 1,46 milliárd dolláros profittal zárta, ráadásul a közelmúltban lépte át a napi egymilliárd aktív felhasználós határt. Összehasonlításként: Kínát 1,3 milliárdan lakják. A közösségi oldal megdöntésére irányuló kezdeményezések pedig a legjobb indulattal is hamvasak voltak eddig. Emlékeznek még tavalyi kihívóra, az Ellóra? Mi sem.

A blokkolás csak azért veszi ki magát nagyon furcsán, mert amúgy a Facebook – ha nem például mellbimbókról van szó – nagyon engedékeny. A szkeptikusok szerint az áltudomány, az izraeliek szerint a palesztin propaganda, a befeszültebb kormányok szerint meg talán a civil aktivista túl sok rajta. Eltüntetni egyiket sem lehet, még arra sem lehet rávenni az oldalt, hogy a valóban egyértelmű gyűlöletbeszédet törölje. Ehelyett pár hét után egy sajnálkozó adminisztrátor válaszol, hogy megnézték, és szerintük ez még teljesen oké. De hogy valamit a javára is lehessen írni, az oldal október közepe óta az aktivistákat figyelmezteti, ha állami szervek próbáltak bejutni a fiókjukba.



Politikai ügyekben ügyetlenül mozog

A pontosan középen állással azonban nem szerez sok barátot a Facebook. Az oldal annyi mindent tud a felhasználókról, hogy rendszeresen hozzák összefüggésbe valamelyik sötét jövőt festő sci-fivel. Olyan reklámokat vezet be, mint a Különvéleményben volt? Ez a következő Skynet? Könnyen bele lehet futni ilyen cikkekbe. A szolgáltatás pedig kicsit büszke is erre. Novemberben jelentette be, hogy a jövő évi amerikai elnökválasztási kampányra készülve olyan hirdetési formát mutat be, amely könnyebbé teszi a politika iránt érdeklődők elérését.

A felháborodás – mert még a kampányfinanszírozásnál is nehezebb átlátni, hogy ki fizetett egy nagy Facebook-hirdetésért – még visszavonathatja az oldallal a funkciót, de nem jellemző, hogy a cég meghátrál. Az évek óta meglévő, több csoport által aggályosnak tartott valós névre vonatkozó szabályozását például a mai napig nem volt hajlandó felpuhítani a Facebook. A szabály durván annyit mond, hogy az ember kereszt- és vezetéknévvel lehet fent a Facebookon, ezeknek ráadásul olyan szavaknak kell lenniük, amelyeket a Facebook névnek ismer fel. Aki nem ilyet regisztrál, az magyarázkodhat, faxolhat személyi igazolványt vagy útlevelet, és reménykedhet abban, hogy nem tiltják ki. A szabály ellen legutóbb amerikai transzvesztita előadóművészek indítottak kampányt. A cég azzal védekezett, hogy nem homofób, csak béna.

A legújabb enyhítés annyi volt a Facebook részéről, hogy decembertől lesz egy rubrika, ahol az ember elmagyarázhatja a nevét az adminisztrátornak. Eddig erre sem volt lehetőség. A rendszer nem teljesen rugalmatlan, danah boyd, a Microsoft Research legendásan végig kisbetűs kutatója elérte, hogy a Facebook tiszteletben tartsa a választását.


Így tiltakoztak a transzvesztita előadóművészek a Facebook ellen


Csodák a fészerből

Ha a hirdetéstől eltávolodunk, a cégnek vannak nagyon izgalmas kezdeményezései is. A mesterséges intelligencia csoportjának egy része azon dolgozik, hogy a nagyon egyszerű szabályokból álló, mégis rendkívül változatos go játékot játszó programot készítsen. Kaszparov 1997-es veresége a Deep Blue számítógép ellen és a dámajáték 2007-es tökéletes megoldása – azóta a legjobb emberi játékosok is csak döntetlenre képesek a gép ellen – után a go maradt a legnagyobb kihívás. Amíg a Facebook ezt is el nem rontja nekünk.

Még az internetszóró drónok és a fejlődő országokban ingyen elérhetővé tett oldalak ötlete is érdekes lenne, ha nem arról szólna a kezdeményezés, hogy a cég keresi következő egymilliárd felhasználóját.



Okoz rákot a Facebook?

Azt, hogy a Facebook pontosan milyen nyomot hagy az életünkben, egészen sok kutatás próbálja kideríteni, akadémikusok foglalkoznak vele. Egy ausztrál jogi cég által megrendelt kutatás szerint a házaspárok 17 százaléka vitatkozik arról naponta, hogy mit osztott meg az egyikük a másikukról. Szóval ha nem is nagy számban, de a hírfolyamban édelgés bizonyíthatóan tönkreteszi a házasságokat.

A vitatkozásnak hasonlóan katasztrofális hatásai lehetnek egy másik, a University of North Floridán készült felmérés szerint. A netes eszmecseréből hiányzik a nonverbális – hangszín, hangerő, hanglejtés, gesztikulálás – összetevő, az agyunk pedig tippelgetéssel oldja fel a hiányt. Ennek viszont az az eredménye, hogy az ember félinformációkkal megy a vitába, majd a másikat meg nem értve veszekszik egy darabig, és végül minden fél vert seregként távozik. Ismerősi viszonyok, barátságok múlhatnak egy-egy ilyen csörtén.

Ha a fenti két tanulmány bármelyike egy csepp aggodalommal is eltölti, akkor még egy friss eredmény van a témában. Egy finn boldogságkutató központ ezerfős mintán végzett kísérlete szerint a naponta facebookozók hajlamosabbak a depresszióra, rossz kedvre, mint azok, akik kevesebbet használják a közösségi oldalt.