Lázár Jánost téves riadó vihette a harcmezőre

Fotó: MTI / Vajda János

-

A miniszter nekiugrott az állítólagos téglaellenes külföldi kéménylobbinak, de könnyen lehet, hogy csak egy régóta tartó építész-gépész presztízsharcba húzta bele az egyik oldal. Az építészeknek fájdalmasan hiányzó téglakémény ugyanis nem hirtelen, hanem folyamatosan tűnt el.


A kormány politikájának hangsúlyos eleme a multinacionális cégek megzabolázása, az elmúlt években külföldi tulajdonú telekommunikációs társaságok, bankok, áruházláncok, dohánycégek látták kárát a magyarországi intézkedéseknek. E lépéseket többnyire azzal magyarázták, hogy ne csak a magyar adófizetők, hanem a nagy külföldi cégek is vállaljanak kellő áldozatot.


Nem csoda, hogy Lázár János a szokottnál is keményebb szavakkal kommentálta, hogy tudomása szerint két, külföldi tulajdonú cég sikeresen lobbizott, hogy számukra kedvezően alakuljanak a magyar jogszabályok. A Miniszterelnökséget vezető miniszter egy építészeknek rendezett fórumon vendégeként kijelentette: a két multi azt érte el, hogy téglából ne lehessen kéményt építeni.


A pofámról égett le a bőr, a föld kinyílt a lábam alatt, hogy ilyen pofátlanságra képesek vagyunk

– fogalmazott Lázár.

Bár a kéményépítés nem tartozik a legfajsúlyosabb témák közé, a miniszternek kommunikációs szempontból valószínűleg jól jött, hogy külföldi cégek ellen, a magyar vállalkozások érdekében harcolhat. Legalábbis erre utalt, hogy később, a szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján kijelentette: a kormány a külföldi cégek kárára akar változtatni a kéményépítésről szóló szabályokon, a kialakult helyzet felelőseit pedig megbüntetik. Hozzátette, Orbán Viktor miniszterelnök nála is eltökéltebb ebben a kérdésben.

A kormány azonban nem lesz könnyű helyzetben, ha valóban el akarja érni, hogy a házakon ismét téglakémények álljanak. Nem feltétlenül a multinacionális cégek ellenállása vagy lobbija miatt, sokkal inkább azért, mert a technológiai fejlődés, illetve az életbiztonsági előírások az elmúlt évtizedekben folyamatosan szorították ki a téglát a kéményépítői szakmából. Az állami szférában dolgozó szakemberek – akik a téma átpolitizáltsága miatt nevük elhallgatását kérték – éppen ezért populista húzásnak nevezték Lázár szavait.



Tüzeléstöri

Hatvan-hetven évet vissza kell ugranunk az időben ahhoz, hogy megértsük, miért beszélnek populizmusról a szakemberek. Akkoriban főként különböző szilárd anyagokkal, fával és szénnel tüzeltek. Erre a tüzelési formára tökéletesen alkalmas volt a kisméretű, nagy szilárdságú, tömör téglából épült kémény. Évtizedekkel korábban az emberek azzal is tisztában voltak, hogy a fát tüzelés előtt érdemes egy-két évig szárítani. A kiszárított fának és a szénnek minimális volt a nedvességtartalma, a téglakémény ezért jól bírta a strapát.

Az 1960-as években elkezdtek áttérni a gázfűtésre Magyarországon is. A fűtőszerkezeteket a régi téglakéményekre kötötték rá. A kémények nyolc-tíz év után azonban elkezdtek tönkremenni a gáz nedvességtartalma miatt. A nedvesség lecsapódott a kéménybe, a téglákat összekötő habarcsot megrongálta, ami növelte a balesetveszélyt. Jelenleg már csak acéllal, alumíniummal bélelt téglakéményt lehet gáztüzelésre használni. A szigorodó előírás praktikus volt, a fogyasztó át tudott térni a fáról gázra, illetve fordítva.

Ami konkrét szabályozást illeti, körülbelül a 2000-es évek elejétől – nem függetlenül az uniós csatlakozástól – egyre több olyan jogszabály, előírás jelent meg, amelyek vagyon- és életbiztonságot szolgáltak, illetve megbízható termékek gyártását írták elő. Ilyen volt például az a 2003-as kormányrendelet is, amely előírta: a különböző építési termékeket csak úgy lehet forgalomba hozni, beépíteni, ha úgynevezett megfelelőségi igazolással rendelkeznek. Magyarán, ha a gyártó felelősséget vállal az adott termékért.

A jogszabály nem sorolta fel az építési anyagokat, de értelemszerűen a téglára is vonatkozott. Ezzel el is indította a téglakémények lassú halálát. A tégla nem rendelkezett (és a mai napig nem rendelkezik) a szükséges minősítéssel. A téglagyártók nem vállalnak felelősséget azért, hogy termékeikből kémény épüljön. Az elmúlt évtizedekben ugyanis az építőipar is átalakult, a téglának más szerepe lett az építkezésben, mint egy évszázaddal korábban. Nem olyan erősek a minőségi követelmények a téglával szemben, mint a korábbi évtizedekben. Nyugat-Európából hasonló okok miatt fokozatosan kikoptak a téglakémények.

A téglakémény építését megnehezítette az égéstermékek elvezetéséről szóló, 2010-es magyar szabvány is. Ez sem tartalmazza konkrétan, hogy téglából tilos kéményt építeni, de kimondja: a téglára mint építőanyagra megfelelőségi igazolás kell, amivel azonban az nem rendelkezik. Ez újdonságot nem jelentett, de konkrétan utalt arra, mi a probléma a téglával.



Gépész-építész harc

A szabványok elkészítésére az állam rendszerint nem ad pénzt. A megalkotását ezért különböző szakmai szervezetek mellett olyan külföldi kéménygyártó cégek finanszírozták, mint a Schiedel Kéménygyár Kft. és a Proschorn Hungária Kft. Többen erre hivatkozva mondják: a külföldi multinacionális cégek a számukra kedvező előírást raktak össze, az olcsóbb téglakémény helyett betonból épült, samott vagy kerámiacsővel rendelkező, drágább kéményt kényszerítettek rá a magyar piacra.

Ezen a véleményen van az az építész is, aki Lázárt meggyőzte kéményügyben. A miniszter múltkori sajtótájékoztatóján meg is nevezte, hogy a Bács-Kiskun Megyei Építész Kamara alelnöke világosította fel arról, hogy a külföldi kéménygyártók „hogyan nyúlták le a magyar piacot”. Akkor megkerestük az építészt, aki nem kívánt nyilatkozni. Ezt azzal magyarázta, hogy nem tesz jót a szakmának, hogy kiszivárogtak az építészfórumon elhangzottak, mivel ezt többen politikai célokra használják fel. Valószínűleg az Együtt politikusára gondolt, aki kiadta a Lázár-beszéd részleteit.

Az elmúlt héten folytatott beszélgetéseinkből kiderült, hogy több építész is hasonló álláspontot képvisel. Néhányan esztétikai szempontokra, illetve tradíciókra hivatkozva úgy vélik, a téglakémény előnyösebb, mint a műanyagból, fémből, betonból épült. A konfliktus abból ered, hogy a kéményeket érintő kérdésekről nem az építészek, hanem műszaki okok miatt a gépészmérnökök döntenek. (A Magyar Építész Kamara megkeresésünkre szintén a Magyar Mérnöki Kamara gépészeti tagozatához irányított bennünket.) A kéményvita újra és újra felmerül a két szakma egyes képviselői között.

Az építész azt is felvetette Lázárnak, hogy a külföldi kéménygyártó cégek azzal, hogy kiszorították a téglát, nehéz helyzetbe hozták a hazai téglagyártó cégeket. Ennek azonban ellentmond, hogy a hazai szabályok szerint a téglagyártók kezdeményezhetnének olyan minősítési eljárást, amely engedélyezi, hogy téglából is épülhessen kémény, de ezt eddig egyetlen téglagyártó sem tette meg.

Valószínűleg azért, mert nem éri meg nekik, hogy más eljárással gyártsanak kéménynek való téglát, amelynek egyébként is kicsit a piaca. „Ha a téglagyártóknak érdekük lett volna, már rég megcsinálták volna a minősítést” – mondta Bálint Attila, az Első Magyar Kéményszövetség elnöke, aki egyben a Proschorn vezetője is.


A multiknak sem fenékig tejfel

A leginkább elterjedtnek két osztrák cég, a Leier és a Schiedel cégek termékei számítanak, a legtöbb kereskedésben kaphatók ezek a kémények. Mivel fejlesztésre és marketingre sokat költenek, az építészek rendszerint e cégeket emlegetve beszéltek arról, hogy eltűntek a téglakémények. A Leier lapunknak tagadta, hogy bármiféle lobbiban részt vettek volna, a Schiedel nem kívánt nyilatkozni az ügyben.


A „magyarokat kiszorító külföldi cégek” olvasatot az is gyengíti, hogy az elmúlt években olyan magyar gyártók is megjelentek a piacon, akik a Leier és a Schiedel termékeihez hasonló kéményeket gyártanak. A Krea és a Montel fantázianevű magyar kémények le is nyomták a termékek árát, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy a szabvány elkészítésében részt vevő Schiedel árbevétele 2009 óta folyamatosan csökken. A társaság 2010 óta végig veszteséges volt, idén 2 millió forintos nyereséget termelt.

A Leier forgalma és profitja folyamatosan nő, tavaly a társaság 1,6 milliárd forintos nyereséget ért el. De a kémény ebben nem játszott főszerepet: a társaság mindenféle építőanyag-gyártással foglalkozik, a kéménykészítés a cég profitjának csak szűk szegmensét jelenti.