Küzdeni kell a munkáért Ukrajnában

-

A szülőföld elhagyásának egyik legfőbb oka a kilátástalanság, amikor a fiatalok azzal szembesülnek, hogy az iskola elvégzése után nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni. A fizetés nagysága másodlagos, ha az is kérdéses: akad-e munka egyáltalán? A legnagyobb bajban e tekintetben is Ukrajna van a szomszédos államok közül.


Roppant nehéz pontos számot mondani az ukrán foglalkoztatottságról vagy munkanélküliségről. Tavaly év végén Valerij Jaroscsenko, szociális- és munkaügyi miniszter azt közölte, hogy a munkanélküliség „a független Ukrajna fennállása alatt most érte el a legnagyobb mértéket". Akkor a hivatalos statisztikák szerint 12 százalék körül mozgott a munkát nem találók száma a teljes népességben, miközben a fiatalok körében 23 százalékra rúgott ez az arány.

Idén tavasszal azonban a hivatalos ukrán statisztikákat ellepte a rózsaszín köd: az ország statisztikai hivatal azt közölte, hogy mindössze 1,9 százalékos a munkanélküliségi ráta. Ez azt jelenti, hogy a 42 milliós államban mindössze 508 ezer munkanélküli akad. A statisztikusok közölték azt is, hogy 406 ezer embernek fizetnek mindössze szociális segélyt – 1509 hrivnyát (17 ezer forintot) kapnak.

Az idealizált képet némileg árnyalja az Ukrajna Politikai Elemzőközpont tanulmánya. Eszerint 2015 telén az aktív lakosság felének (!) nem volt rendszeres fizetést biztosító munkája. A központ igazgatója, Ruszlan Bortnik azt nyilatkozta: „Rejtett munkanélküliség is fenyegeti az embereket. Ez azt jelenti, hogy az embereket fizetés nélkül hagyják, bár hivatalosan munkásokként vannak regisztrálva.” Adataik szerint átlagosan legalább 20 százalékos a munkanélküliség Ukrajnában. Egy másik thinktank vezetője, Alekszandr Ohrimenko, az Ukrán Elemző Központ igazgatója szerint egy munkahelyre akár 30 ember is pályázhat. „2015 májusában 40-en voltak, januárban pedig 56-an. Összehasonlításként 2013-ban 20 ember pályázott egy munkahelyre” – mondta Ohrimenko, aki szerint a hivatalos munkanélküliségi adatok nem fedik a valóságot.



Szlovákiával kapcsolatban már jelentősen könnyebb a helyzet: uniós tagállamként az Eurostat is figyeli a gazdasági mutatók alakulását, így a hivatalos, szlovák statisztikák mellett az uniós mérés is rendelkezésünkre áll. (Talán épp e kontroll az oka annak, hogy az adatok nem is térnek el egymástól.) Északi szomszédunknál a 2008-as válság lassan áthúzódó hatása 2010 elején érte el igazán a munkaerőpiacot. Ekkor mérték az elmúlt tíz év legmagasabb munkanélküliségi mutatóját: 14,9 százalékot. A helyzet éveken át nem is javult, még három évvel ezelőtt is 14,3 százalékon állt a mutató. (Ez nagyrészt az eurózóna válságának hatása volt.) Ekkor azonban máig ható, megszakítatlan trendben kezdett zuhanni a munkanélküliek száma, mégpedig nagy mértékben. A legutolsó, idén nyári adat szerint sikerült 10 százalék alá szorítani a mutatót, így most a szlovák munkaerőpiacnak csupán 9.4 százaléka nem talál állást.

A magyar statisztikusok idehaza 5,1 százalékos munkanélküliségi rátát mérnek – ám a foglalkoztatottak körébe beleszámítják a külföldön munkát vállalók százezreit is. Ezzel szemben a szlovákoknál az országot elhagyók nem javítják a statisztikát. (Az unió egészében egyébként 8,6 százalékos a mutató, a legjobban a csehek teljesítenek 4 százalékkal, míg a legrosszabbul a válságból válságba bukdácsoló görögök, 24,1 százalékkal).

Románia – Szlovákiához hasonlóan – csak lassan érezte meg a globális krízis hatásait. Déli szomszédunknál is 2010 elején tetőzött a munkanélküliség, bár a szlováknál alacsonyabb szinten, 8,1 százalékon. A lejtmenet sokkal hektikusabb volt, mint Pozsony esetében, ám az eredmény is látványosabb. Ma már 6,4 százalékon áll a mutató, amely lényegi megtorpanás nélkül ereszkedik hónapok óta. A legnagyobb problémát azonban a bukaresti kormány számára is a fiatalok elhelyezkedése jelenti. A pályakezdők körében kiugróan magas, 25 százalékos munkanélküliséget mérnek, vagyis minden negyedik fiatalnak nincs állása. Ezen a helyzeten mindenképp javítania kell a román gazdasági irányításnak, hisz az Unió felé azt vállalták, hogy a jelenlegi, 64 százalékos foglalkoztatottsági szintet legalább 70 százalékosra tornásszák fel.

Szerbia saját pályát fut be a munkaerőpiac esetében (is). Az igazi mélypont Belgrád esetében 2012 elején volt, ekkor 25,8 százalékos munkanélküliségi rátát mértek az országban - és az elmúlt négy év alatt sem sikerült sokat javítani a helyzeten. A legfrissebb adatok szerint az országos átlag most 17.9 százalék, ám ez elfedi a Szerbián belüli területi egyenetlenségeket. A legjobb helyzetben a Vajdaság van, ahol „csupán” 26 százalékos az állástalanság, míg több régióban is 19 százalék fölötti az arány. A trendek azonban nem kedvezőek: tavaly az év első felében ugyan némi csökkenést mértek, de 16,6 százalékról ismét visszapattant a ráta, és egyre növekszik.