Különösen veszélyes időszakban érte Európát a párizsi terrortámadás

Fotó: MTI/AP / Christophe Ena

-

Egy ilyen tragédia persze sosem jöhet jó időben, de a gazdasági válsággal és a migránshullámmal, politikai széthúzással küzdő Európai Unió most nagyon sebezhető. Hatásos választ egyébként is nehéz adni, de ezúttal az is erősen kétséges, sikerül-e eljutni bármilyen közös feleletig.


„A párizsi terrortámadás nagyon veszélyes helyzetben találta Európát” – ez a címe a világ egyik legrangosabb külpolitikai intézete, a londoni Chatham House friss elemzésének a péntek esti terrortámadásokról, melyeknek egyelőre 129 halálos áldozata van, de mivel a sebesültek közül több tucatnyian válságos állapotban vannak, félő, hogy a halottak száma tovább nő.

A Chatham House igazgatója, Robin Niblett a 2001. szeptember 11-i New York-i merényletek utáni helyzettel von párhuzamot, amikor arra a következtetésre jut: most sokkal nehezebb lesz megfelelő válaszokat találni. Már csak azért is, mert például azóta kiderült, az akkoriak egy része sem volt az. A 2003-as iraki háború utáni időszak megmutatta, melyek a kockázatai egy ilyen beavatkozásnak.


Ördögi kör?

Emiatt a mai politikai vezetők egy része könnyen arra a következtetésre juthat, hogy a közvetlen katonai beavatkozással csak saját országában növeli a terrorveszélyt. Míg 2001-ben a nyugati világ egységesen állt az Egyesült Államok mellé, és életbe lépett a NATO kollektív védelemről szóló ötödik cikkelye, most kérdés, hogy az első reakcióként természetes szolidaritási gesztusokon kívül sikerülhet-e valamilyen egységes stratégiát kidolgozni a Közel-Keleten dúló polgárháborúk megfékezésére. Főleg úgy, hogy az érintett kormányok immár joggal tarthatnak attól, hogy országaikban a háborús övezetekben kiképzett, majd hazatért terroristák tucatjai várják, hogy újabb akciókat kövessenek el.


Egyszerre kéne rendet tenni Jemenben, Szíriában, Irakban, Líbiában


Niblett szerint ma sokkal nehezebb lehet bármilyen közös fellépést tető alá hozni, hiszen Szíria, Irak, Jemen és Líbia a nemzetközi terrorizmus a hátországát adják, így mindegyikben egyszerre kellene valahogy békét és stabilitást teremteni.

Európának ráadásul már így is égető problémákkal kell szembenéznie: a 2008-as válság máig elhúzódó hatásai, a magas munkanélküliség (különösen a fiatalok körében), a migránskrízis és az ennek nyomán fellépő viták egyaránt a széttagoltság irányába mutatnak. Amíg a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni januári támadás még „csak” elsősorban az európai szólás- és véleményszabadság ügyéről szított éles vitát a kontinensen, a mostani terrortámadás nyomán azzal kell szembenézni, mit kezdjen Európa a közel-keleti helyzettel, és az ennek következményét jelentő bevándorlással.


Ki nyer, ki veszít?

A migránsválság által már amúgy is megtépázott bizalom tovább csökkenhet az európai kormányok iránt, ha az emberek úgy érzik, nem képesek megvédeni őket a fizikai támadásoktól sem. Ez pedig könnyen a populista politikai pártok erősödését jelentheti majd a közeljövőben.

A VS.hu által megkérdezett diplomaták ugyanerre a következtetésre jutottak, mint ahogy korábban megírtuk azt is: a Fideszben és a kormányban (egyes források szerint Orbán Viktor maga is) arra készülnek, középtávon Európában az olyan keményen bevándorlóellenes populista pártok lehetnek meghatározók, mint például az Osztrák Szabadságpárt.

A terrorfenyegetés fokozódása kikezdhet olyan alapvető európai intézményeket is, mint a schengeni rendszer, melyet előbb a migránsválság miatt függesztett fel több ország, majd most Párizs is bejelentette, hogy visszaállítja a határellenőrzéseket. A populista pártok hatalomra jutása pedig ezt a folyamatot erősítheti, és felszínre kerülhetnek az Európai Uniót már most is jelentősen megosztó gazdasági, politikai, kulturális törésvonalak. Amivel végeredményben viszont az újonnan csatlakozott, gazdaságilag gyengébb, keleti tagállamok járhatnak rosszul.