Kukoricáson át az ígéret földjére – menekültáradat a horvátoknál

Fotó: Vs.hu / Hirling Bálint

-

Az országba egy nap alatt nyolcezer menekült érkezett, miután Magyarország bezárta a kaput. Ott voltunk mi is, megnéztük mi történik.


Két rendőr ül a kocsiban, a szántóföld közepén – ez nem egy vicc kezdő mondata, ez a szerb–horvát határ, valahol Sid közelében. A járőrautó már horvát területen áll járó motorral, benne két egyenruhás, aki csak akkor száll ki a rekkenő hőségbe, mikor emberek érkeznek a földúton Szerbia felől. Ekkor hevesen gesztikulálva és horvátul kiabálva mutatják, hogy az eddigire merőleges útra kell lefordulni, mert arra van Tovarnik, az első horvát falu.

És az emberek jönnek, kettesével-hármasával, vagy nagyobb csoportokban vágnak neki a földútnak, ami egy nap alatt a legforgalmasabb menekültútvonal lett. Miután szerdán a röszkei csata egyértelművé tette, hogy Magyarország felé nem lehet továbbjutni, a menekültek Horvátország felé vették az irányt. Pontosabban hozzák őket: folyamatosan érkeznek a buszok, a taxik és a civil kocsik, és a határátkelőtől egy-két kilométerre kiteszik az embereket, hadd menjenek.



A kukorica- és cukorrépaföldek közt vezető út hosszabb, mintha egyenesen az országúton mennének, de a rendőrök nem akarják, hogy sok száz ember gyalogoljon a várakozó kamionok miatt amúgy is egy sávra szűkült úton. A kora őszi kánikulában nem könnyű az út, az ember nagyon hamar poros, büdös és borzasztó szomjas lesz. De a menekültek mentek rendületlenül – legfeljebb néha leültek a diófák árnyékába megpihenni – hiszen a cél, Németország egyre közelebb.

Az utolsó métereken volt, aki összetépte az összes korábbi országban kapott mindenféle papírját, és még az aprópénzt is kiszórta a zsebéből, hogy ennyi nyoma se maradjon a szerbiai tartózkodásának. Aztán irány Tovarnik, ahol csütörtökön már lépten-nyomon menekültek csoportjaiba, és az őket eligazítani próbáló rendőrökbe lehetett botlani. A legnagyobb tömeg a vasútállomáson gyűlt össze, ahol korábban el is szakadt a cérna, a türelmetlen menekültek nekimentek a rendőrsorfalnak.



A horvát rendőrök valószínűleg belátták, hogy nem lehet mindenkit a tovarniki vasútállomáson vonatra rakni, ezért buszokat hívtak, de akkor meg a buszra várók kezdtek rettenetesen tülekedni, majdnem elsodorva azt a két rendőrt is, aki irányítani próbálta őket. A helyzetet csak a horvát rohamrendőrség megérkezése oldotta meg, a marcona férfiak nagyon határozottan hátrább terelték az embereket, és egyesével, nőket és gyerekeket előreengedve szállították fel őket a buszra.



Szemétkérdés

A menekültek érkezését a szerb–horvát határon is hatalmas mennyiségű szemét kíséri, egyáltalán nem kell nyomolvasónak lenni, hogy követhessük az útjukat. A jelek szerint a horvátoknak is a szemetelés az egyik legnagyobb kifogásuk az érkezőkkel. Tovarnikban egy papucsban, rövidnadrágban bámészkodó fiatalember legalábbis annyira felháborodott egy eldobott műanyag tányér láttán, hogy a horvát nyelven elképzelhető legcsúnyább káromkodásokat zúdította a férfire, aki aztán felvette és kukába dobta a szemetet. Jutalma gúnyos taps lett.


A buszok viszont nem Zágrábba vitték az embereket, csak a szomszéd falu, Ilača vasúti megállójába. Ez ugyanazon a vonalon fekszik, mint Tovarnik, de legalább nem egy helyen zsúfolódik össze mindenki. Itt kiderült az is, hogy a horvát állam számára sem elsődleges kérdés a menekültek ellátása, se ételt, sem vizet nem biztosítottak az átszállított embereknek. Viszont önkéntes segítők itt is akadnak, néhány perc elég volt, hogy megjelenjen néhány helyi lakos, akik vizet hoztak. Az már nehezebben volt érthető, hogy mi szükség volt arra a láda sörre, amely szintén előkerült valahonnan.



Tovarnikból és Ilačából a vonatok elvileg egy Zágráb közelében lévő táborba viszik az embereket, legalábbis a helyi rendőrök így tudták, de azt már senki nem tudta megmondani, regisztrálják-e valahol az érkezőket. Az látszik, hogy az egy nap alatt beáramló több mint nyolcezer (és az előző nap érkező háromezer) menekült tényleg megoldhatatlan logisztikai problémát okoz: a magyar határhoz közeli Beli Manastirban (Pélmonostor) például még a közlekedés is megbénult, mikor elkezdték hordani az embereket a frissen felállított, ideiglenes menekülttáborba.

Holnap már megyünk is tovább Németországba – mondták magabiztosan a volt laktanya előtt szíriai fiatalok, akik valószínűleg nem tudták, hogy Szlovénia nem akarja csak úgy továbbengedni őket, legalább regisztrációt és benyújtott menedékkérelmet vár el. Voltak olyanok is, akik meg sem várták a másnapot, fogták a hátizsákjukat, és a káoszt kihasználva egyszerűen leléptek. Magyarország innen már csak tíz kilométer, sőt, erdőn-mezőn kevesebb. Nem véletlen, hogy a baranyai Ilocskán fogtak el csütörtökön illegális határátlépőket.

A magyar oldalon ugyancsak fokozott volt a készültség csütörtök este, az M6-os felhajtójánál a rendőrök minden kocsit megállítottak, „közúti ellenőrzés” címén. A kontroll viszont csak abból állt, hogy megnézték az arcokat, majd tovább engedték a négy fehér embert, akik tudtak szépen, magyarul köszönni. Ekkor már egyértelmű volt – noha a válsághelyzet kiterjesztését még be sem jelentették –, hogy a magyar hatóságok attól tartanak, tömegesen indulnak majd menekültek a horvát–magyar határ felé. Erre utalt, hogy csütörtök éjjel az M6-oson tucatnyi üres BKV-busz tartott dél felé.