Kövér közérzete a 80-as évek közepén volt utoljára ilyen rossz

Fotó: MTI / Kovács Tamás

-

Az év végi interjúban a házelnök azt mondta, aki szerint a gyermekvállalás fontosságának hangsúlyozása önmagában elfogadhatatlan beavatkozás az intim szférába, az betegen se kérjen semmit azoktól, akik adófizető, a társadalmat fenntartani képes gyermekeket neveltek fel.


Kövér László házelnök, a Fidesz választmányi elnöke a Pesti Srácoknak adott interjúban arról beszélt, meg kellene próbálni egy másfajta gazdasági és politikai világrendet felépíteni, nem pedig új ellenségeket keresni ott, ahol 1945-ben vagy 1989-ben már lezártak egy-egy konfliktust.

Azt mondta, hiába hitték sokan, hogy 1989 után beköszönt „a liberális világbéke”, nem ez történt. „Újabb és újabb ellenségekre, konfliktusokra és műbalhékra van szükség ahhoz, hogy a hadigépezet mozgásban tudjon maradni” – fogalmazott, hozzátéve: a világ sosem volt ekkora bizonytalanságban.

Kövér László szerint 2001. szeptember 11-e után „minden épeszű ember látta”, hogy a dolgok nem mehetnek tovább úgy, ahogy addig folytak, „meg kell próbálnunk azokat a veszélyeket beazonosítani, amelyek az emberiség, a gyermekeink, unokáink puszta létét fenyegetik”. Fontos jelzésként említette a „terror és a migrációs válság árnyékában” tartott párizsi klímacsúcsot.

Az Országgyűlés elnöke – részben a német példára hivatkozva – arról beszélt: a migránstömeg nemcsak olcsó munkaerő, hanem egyben „a kormányzás közeléből mindenütt kiszoruló baloldal számára a túlélést jelentő szavazóbázis is”. A baloldal lételemeként hivatkozott „a permanens felszabadításra”, amit úgy magyarázott: mindig újabb és újabb tömegeket, csoportokat szuggerálnak bele az elnyomotti, pária státusba, hogy ismét kialakíthassák „a felszabadítás” lehetőségét.



Nem szeretném a muszlim hitű migránsokat megsérteni, de a felszabadítható tömeget tekintve a baloldal szemében nincs különbség köztük és mondjuk a transzneműek között.

A világpolitikai helyzetet elemezve azt mondta, felelős poszton lévő emberek teljesen elvesztették a józan eszüket. Mindez nem jött volna létre, ha érvényesül a satus quo fenntartása, és a Nyugat „nem bonyolódik kalandor akciókba, hogy a gyilkos rezsimek helyén még több áldozatot követelő káoszt hozzon a felszabadítottakra”. Bár úgy véli, túl sok fejfájást nem okoz az Egyesült Államoknak az a tény, hogy Európa már rég volt ilyen gyenge.

Megkérdezték, mit érzett, mikor nemrég Colleen Bell amerikai nagykövet azt tanácsolta, a kormány vegyen példát Romániáról a korrupcióellenes küzdelemben. Kövér László erre azt mondta,


nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, hiszen mindezt egy olyan nagykövet mondta, aki kampánypénzgyűjtő politikai szolgálatainak béreként kapta ezt a kellemes magyarországi kiküldetést.

Szerinte az amerikai politika elvi alapja a kormány mögött álló üzleti érdekek könyörtelen képviselete; az európai politikával összefüggésben pedig – egy finn népi bölcsességet idézve – azt mondta: „a hülyét a templomban is megverik”.

Megkérdezték a Fidesz-kongresszuson elmondott szavairól is, amire Kövér László felvetette:


Aki – és most nem az önhibájukon kívül gyermeket felnevelni nem tudókra gondolok – nem tesz semmit az új generációk megszületéséért, milyen jogon vár el bármit is közösségtől?

Szerinte sokan kizárólag a mában képesek gondolkodni, és fel sem merül bennük, mi lesz 30 év múlva. Furcsa hozzáállásnak minősítette azt a követelést, hogy senki ne szóljon be a másik életébe. A társadalmi együttélés jogi és erkölcsi szabályai éppen erről szólnak – mondta, példaként hozva, hogy előírják: aki motorkerékpárra ül, annak bukósisakot kell viselnie.




Aki azt gondolja, hogy a gyermekvállalás fontosságának hangsúlyozása már önmagában elfogadhatatlan beavatkozás az intim szférájába, az idősen, betegen se kérjen semmit olyan emberektől, akik adófizető, a társadalmat fenntartani képes gyermekeket neveltek fel tisztességben, szeretetben.

Véget érhet-e a magyar belpolitikát érő példa nélküli presszió? – tették fel a kérdést Kövérnek, idekeverve az ő, illetve Kovács Ákos szavai miatt indított „hecckampányt”, amire azt mondta, a beavatkozás nem példa nélküli, hanem évszázadok óta folyamatos, ami szerinte példátlan és cinikus képmutatás. Orwellt idézve azt mondta, kialakult egy „újbeszél” nyelv, amelyben a szabadság rabság, a tolerancia mérhetetlen intolerancia, a demokrácia egy nagyon is szűk kisebbség kifinomult manipulációja, az egyenjogúság pedig azt jelenti, hogy a nagyobb befolyású országok lediktálhatják a „közös értékeket”, megmondhatják, hogy melyik önkényuralmat kell elítélni és melyiket relativizálni, és így tovább. Kövér László szerint ezt az egészet ráadásul úgy kell elviselni, hogy közben ostobának tetteti magát az ember.


Utoljára a nyolcvanas évek közepén volt a közérzetem ennyire rossz. Az ember néha azt érzi, hogy nincs is remény, mert benne ülünk egy olyan csónakban, ahol körülöttünk mindenki idióta, vagy legalábbis annak tetteti magát. 

„Hiába kiabálunk, ordítozunk, hogy talán nem össze-vissza kéne az evezőkkel csapkodni, hanem egy irányba húzni, s talán abba az irányba kéne haladni, ahol a part látszik, és nem az ellenkezőbe, úgy tűnik, ez senkit nem érdekel” – tette hozzá Kövér László a Pesti Srácoknak adott interjúban.