Körömszakadtáig védi titkait a brókerbotrány kulcsszereplője

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

Egy éven belül három bírósági ítélet is született arról, hogy a Quaestor-botrányba keveredő Magyar Nemzeti Kereskedőháznak nyilvánosan el kell-e számolnia pénzköltéseiről. Az első- és a másodfokú bíróság szerint hiába kapott a kereskedőház több milliárdot az államtól, nem kell elárulnia, mire költi azt. A Kúria két hete megsemmisítette a jogerős döntést, így talán fény derülhet a Szijjártó Péter alá tartozó cég hét lakat alatt őrzött tevékenységére.


Nem könnyű megismerni a jelentős közpénzből üzletelő Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-t (MNKH) titkait. Még március közepén tettünk fel több kérdést a többségi állami tulajdonú társaságnak, a kereskedőház azonban megtagadta a válaszadást. A keleti nyitás zászlóshajójának számító cég bírósági eljárások egész sorában harcolt azért, hogy pénzköltéseiről ne kelljen elszámolnia.

A brókerbotrány kirobbanása előtt keveset lehetett hallani az MNKH-ról. Az újságolvasóknak legfeljebb az tűnhetett fel, hogy a kormányfő bizalmasának számító Szijjártó Péter a világ különböző részein, Bakuban, Pekingben kereskedőházakat nyit meg. Tavaly decemberben még Kerekes György, az MNKH akkori vezérigazgatója is lelkesen beszélt a VS.hu-nak a társaság működéséről. Munkatársunknak azt is felajánlotta, hogy írásos válaszok helyett személyesen mesél tevékenységükről.


Szijjártó Péter gyakorolja az állam tulajdonosi jogait


A csokitól a pilótaoktatásig

A IX. kerületi Ipoly utcai székházukban azt részletezte, hogy az MNKH-t 2013-ban hozta létre a magyar állam és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, utóbbinak mindössze 1 százalékos részesedése van a cégben. Kilenc milliárd forint állami tőkét kaptak, a tervek szerint három éven belül kell önfenntartóvá válniuk. A honlapjuk szerint 25 különböző országban hoztak létre kereskedőházakat. Ezeket az MNKH nem egyedül tartja fenn, hanem – Kerekes szavai szerint – „egy franchise-hoz hasonló rendszer keretében”, partnerekkel közösen működteti.

Az MNKH magyar termékeket értékesít. „Ez direkt export fejlesztés, nem gazdasági diplomácia” – fogalmazott. Kerekes szerint ezt a tevékenységet kétféleképpen végzik: vagy bizonyos részesedésért cserébe a magyar eladót összehozzák a külföldi vevővel, vagy a kereskedőház felvásárolja a magyar árut, amit aztán külföldön értékesít. Bár csokoládétól kezdve pilótaoktatásig mindenféle terméket, szolgáltatást árulnak, főleg az élelmiszerekre találnak vevőket, példaként húst, zöldséget, gyümölcsöt, lekvárt, mézet említett.

Kerekes tájékoztatása részletes volt, a cég gazdálkodásáról azonban nem kívánt aktuális, részletes adatokat közölni. Márciusban a cég már kifejezetten elutasító volt, amikor a 25 szerződött partner nevére kérdeztünk rá. Ezek jelenleg sem érhetőek el a társaság honlapján, sőt az egyes külföldi kereskedőházak angol nyelvű oldalain – már ha rendelkeznek ilyennel – is csak elvétve találni erre vonatkozó adatokat. Arról tehát semmilyen hiteles információ nincs, hogy a kereskedőház milyen befektetők segítségével próbál üzletelni külföldön.


Nem mondanak semmit

A kereskedőház titkolózása akár érthető is lehet. A Quaestor bedőlése után egyre több kínos részletre derült fény a brókerház és az MNKH kapcsolatáról. Kiderült, hogy az isztambuli kereskedőház működtetésére a Quaestor-cégcsoporttal szerződtek. A szerződést Szijjártó Péter külügyminiszter – mint a MNKH tulajdonosi jogainak gyakorlója – a Quaestor-botrány másnapján felbontotta. A kormány magyarázkodni kényszerült amiatt is, hogy a kereskedőház a Quaestornál tartott 3,8 milliárdját még időben, a brókercég bedőlése előtt ki tudta menekíteni.

A cég március 17-i közadatkérésünket tömör, kétmondatos válaszban hárította el. Azt írták: jogerős bírósági ítélet van arról, hogy a kereskedőház nem kezel közérdekű adatokat, így nem kötelesek üzleti adatokat kiadni. Ennek némileg ellentmond, hogy a honlapjukon található egy „közérdekű adatok” menüpont, ahol a cég vezetőinek bérezéséről található információ. A kereskedőház csak hivatkozott az ítéletre, a dokumentumot külön kérésünkre sem küldte el. Az ítélet nem nyilvános, a bíróság csak többhetes, bonyolult procedúra során adja ki anonimizált formában, amelyből minden nevet kitakarnak.

A hivatalos eljárásba azonban hiba csúszott, az egyik ügyintéző óvatlanságból elárulta, hogy a Vácért Lokálpatrióta Egyesület perelte be az MNKH-t. (A szervezet elnöke az Együtt-Lokálpatrióták színeiben váci önkormányzati képviselő.) A civil szervezet azért indított pert, mert meg akarta ismerni a kereskedőház ötmillió forint alatti értékben megkötött szerződéseit. Az ügyben egy éven belül megszületett három bírósági döntésről az egyesület tájékoztatta munkatársunkat, két ítéletet rendelkezésünkre is bocsátottak.


Csak értékpapír lehet állami vagyon

A Vácért Lokálpatrióta Egyesület a bíróság előtt azzal érvelt, hogy a kereskedőház állami vagyont kezel (több milliárd forintot kapott az államtól), az alaptörvény szerint pedig az állami és az önkormányzati tulajdon nemzeti vagyonnak számít. A nemzeti vagyonról és az információszabadságról szóló törvények kimondják, hogy az ezzel kapcsolatos adatok közérdekű adatnak számítanak, vagyis nem titkolhatóak el a nyilvánosság elől.

A kereskedőház ezeket az állításokat vitatta. Az MNKH saját magát egy „nemzetközi kereskedelemben érdekelt, teljes mértékben piaci versenykörnyezetben tevékenykedő üzleti vállalkozásként" írta le. Érvelésük szerint elemi érdekük, hogy üzleti titkaikat megőrizzék a versenytársaikkal szemben. A civil szervezetnek felrótták azt is, hogy közadatkérésük rosszindulatú volt, mert az év végi, ünnepi időszakban érkezett.

Az elsőfokú bíróság után, a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék is elutasította a keresetet. A tavalyi szeptemberi ítélet meglehetősen szűken értelmezte a nyilvánosság fogalmát. Az állami vagyonról szóló törvény szerint csupán az értékpapír, és a társasági részesedés tekinthető állami vagyonnak – érvelt a bíróság. A Fővárosi Törvényszék logikája szerint a kereskedőház esetén egyik sem áll fenn, tehát nem állami vagyonnal gazdálkodnak. (Szó szerint így fogalmaztak: „a vagyon a társaság elkülönült vagyonát képezi, nem tartozik az állami vagyon körébe".) Így adatokat sem kötelesek szolgáltatni.

A másodfokú bíróság kimondta: alapító okirata szerint a kereskedőház közfeladatot sem lát el, emiatt ugyancsak nem kell adatokat szolgáltatnia arról, hogy mekkora értékben, kikkel szerződött. A bíróság elfogadta a kereskedőháznak azt érvelését is, hogy a kért adatok üzleti titoknak számítanak, amelyeknek a nyilvánosságra hozatala sértené a cég üzleti érdekeit.


A Kúria beintett

A Vácért Lokálpatrióta Egyesület nem fogadta el a döntést, felülvizsgálati kérelemmel a Kúriához fordult. Szabó Gábor, a civil szervezet ügyvédje a VS.hu-nak azt mondta: március 25-i ítéletével a Kúria hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezte. A szóbeli indoklás szerint a kereskedőház állami vagyonnal gazdálkodik, közfeladatot lát el - mondta az ügyvéd. A Kúria szerint az elsőfokú bíróságnak azt kell tisztáznia, hogy az adatszolgáltatást és az üzleti titkok megőrzését hogyan lehet összeegyeztetni. Az ítélet írásos változatát még nem postázták a feleknek.

Szabó szerint érezhető volt, hogy a kereskedőház kiemelt figyelmet szentel az ügynek. Egy, a kormánnyal meglehetősen szoros kapcsolatot ápoló ügyvédi iroda munkatársai védték a társaságot. A Kúria előtt két ügyvéd képviselte a céget, de a hallgatóság soraiban is jelen volt a cég két munkatársa, akik többször is tanácskoztak az ügyvédekkel. „Nagy jogi csata volt” – fogalmazott a civil szervezet ügyvédje.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) álláspontja szerint is egyértelmű, hogy a kereskedőház közérdekű adatokat kezel. A jogvédő civil szervezet szerint ezt nemcsak a Kúria ítélete támasztja alá, hanem az is, hogy állami tulajdonban van, közpénzből működik és a kereskedőház közérdekű adatokat közöl a honlapján. Munkatársunk a TASZ jogsegítségével pert indít azért, hogy megtudja, milyen befektetőkkel társulva üzletel az állam külföldön.