Könnyű nézni, de néha elönti a vér

Forrás: Netflix

-

A Narcos című sorozat Pablo Escobar drogbáró történetét dolgozza fel, főszerepben az Elit halálosztók sztárjával. Vannak hibái, de simán lenyom belőle az ember egymás után egy csomó részt.


A Netflix augusztus 28-án mutatta be legújabb saját gyártású sorozatát, a Narcost, és szeptember 3-án már be is jelentették, hogy jövőre jön a folytatás. A sorozat központi szereplője a híres és rettegett kolumbiai drogcézár, Pablo Escobar, az ő felemelkedéséről és az ő elfogásán dolgozó ügynökökről szól a történet.

A Narcos nagyon 2015. Egyrészt egy online streamszolgáltató mutatta be, egy időpontban az összes részét. Másrészt, bár az évad döntően a nyolcvanas években játszódik, egyszerre szól a jelenről is. Csak ne Kolumbiára gondoljunk, hanem Mexikóra, és ne Escobarra, hanem mondjuk a börtönből nemrég egy alagúton keresztül kiszabaduló El Chapóra. Az Egyesült Államok pedig ugye még mindig az Egyesült Államok, ahogy a drog is még mindig óriási üzlet. És végül, a Narcos azért is nagyon jelenkori sorozat, mert ugyan amerikai közönségnek készült, de nagyjából a felében spanyolul beszélnek.



Persze, érthető, ha Kolumbiában játszódik a történet, hogyan beszéljenek benne? Viszont az amerikai közönség nem ehhez szokott hozzá, hanem ahhoz, hogy minden angolul van. Na, ez látszik mostanában megváltozni, és nem csak a Narcos miatt, hanem azért is, mert – ahogy az Esquire is írja – az egyre növekvő nem angol ajkú közönség miatt egyre több lesz a többnyelvű sorozat.

A Netflix amúgy itt kivételesen nem úttörő, hiszen pár éve már az itthon is népszerű skandináv krimi, A híd (Broen) amerikai feldolgozásában, az amerikai-mexikói határon játszódó Bridge-ben is sok volt a felirat, még ha nem is annyi, mint a Narcosban; annak pedig már nyolc éve, hogy adásba került a D.O.C. című híres Lost-epizód, amiben kizárólag koreaiul beszéltek. Van aktuális példa is, hiszen a Trónok harcában is feliratozzák a fura nyelveket, az amerikai Sundance TV pedig idén nyáron mutatta be a Deutschland '83-at, a nyolcvanas évek Berlinjében játszódó kémsztorit, amelyben végig németül beszélnek.

Szóval a Narcos minden szinten a jelen sorozata, de mit tud amellett felmutatni, hogy szörnyen aktuális?

Hitelességet mindenképpen. Nemcsak a nyelvhasználat miatt, hanem a sok dél-amerikai színész és a sok archív anyag miatt is, és azért is, mert egyszerűen pontról pontra követik Escobar életútját, úgy, ahogy az valóban történt. Emiatt aztán elég akár csak a Wikipediába belekattintani, máris tudjuk, hogy mi következik a sorozatban. Ilyen értelemben tehát nem lehet spoilerről beszélni, ahogy a Mutassatok egy hőst esetében sem, de ugye nem feltétlenül az az érdekes, hogy mi történik, hanem, hogy hogyan ábrázolják.


Wagner Moura mint Pablo Escobar


Ha csak egy pillantást vetünk a Narcosban megjelenő Escobarra, és történetesen néztük korábban a Törtetőket, akkor valószínűleg eszünkbe jut a Vincent Chase által játszott Escobar, de mindannyiunk szerencséjére a brazil Wagner Moura jobb színész, mint Vincent Chase, és persze jobb a Vince-t alakító Adrian Greniernél is. A Moura-féle Escobar cseppet sem komikus, hanem nagyon is komolyan vehető figura, aki nem látványos gesztusokkal gyakorol hatást, hanem néhány szóval, egy tekintettel, vagy éppen a csenddel. Moura amúgy a riói szervezett bűnözésről és a favellák nyomorúságos világáról szóló Elit halálosztók-filmekből lehet ismerős (csak ott rendőr volt és nem drogkirály), és innen érkezett a Narcos rendezője, José Padilha is.


Pedro Pascal és Boyd Holbrook a Narcosban


A Narcos azonban nemcsak Escobarról szól, hanem az utána nyomozó amerikai kábítószer-ellenes ügynökökről is. Ők ketten vannak, Stephen Murphy (Boyd Holbrook) és Javier Pena (Pedro Pascal), és az ő történetszáluk már kicsit problémásabb, mint Escobaré. Azért is, mert itt a készítők elrugaszkodtak a valóságtól, hiszen a valódi Murphy ügynök a sorozat nyolcadik-kilencedik részének központi eseménye előtt három nappal érkezett az országba, a sorozatban pedig már a kezdetektől jelen van. Ez nem feltétlenül baj, de az már igen, hogy valószínűleg emiatt, az amerikai ügynökök történetszála nincs annyira összerakva, mint Escobaré. (Akit esetleg közelebbről érdekel a két nyomozó, annak ajánljuk ezt az interjút.)



Murphy narrálja a sorozatot, és ez sem egyértelmű erősség. Világos, hogy ez a technika akarva-akaratlanul tisztelgés a Nagymenők előtt, és mivel több mint egy évtizedet ölel át az évad, nagyon sok a szereplő, és az elbeszélés segít követni az eseményeket. Akkor azonban tök felesleges, amikor olyanokat hallunk, hogy összegyűltek a drogkirályok egy szállodában, és azt látjuk, hogy összegyűlnek a drogkirályok egy szállodában; az meg elég bosszantó, amikor halljuk, hogy milyen mértékben gazdagodik Escobar, de nem látjuk a folyamatot. Az elején ráadásul még zavaró, vagy inkább idegen a déli akcentusú, ponyvahangulatú narráció, de az igaz, hogy később már hozzá lehet szokni.

Hibái ellenére a Narcos izgalmasnak izgalmas, érdekesnek érdekes, és gyönyörű helyszíneken játszódik, amiket néha elönt a vér. Vannak benne megrendítő pillanatok és feszült jelenetek, de igazán nem megy mélyre. Nem olyan tömény, mint például a szintén netflixes House of Cards vagy az Orange Is the New Black, cserébe sokkal egyszerűbb lenyomni belőle egy csomó részt egymás után. Persze a Narcos nem is abban a ligában játszik, mint ezek, de ha a következő szezonra kijavítják a hibáit, akkor megvan az esély rá, hogy feljebb jusson.