Kocsis Zoltán nem jósol hosszú életet az európai kultúrának

Fotó: MTI / Mohai Balázs

-

Kocsis Zoltán minden év május 30-án, a születésnapján koncertet ad a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat javára.


Kocsis Zoltánt soha nem vonzották az olyan feladatok, amelyeket más már sikerrel megoldott. Nem akar beállni negyvenkettediknek előadni Schumann Kreisleriana című művét, amikor előtte negyvenegyen már jól vagy nagyon jól eljátszották. Inkább Schumann kevésbé ismert szimfonikus és vokális műveit mutatja be, vagy Brahms szerenádjait, amelyek bizonyos szempontból sokkal közelebb állnak hozzá, mint a szimfóniái.


Úgy vélte, hogy sok mindent elmulasztott az életében, így például komolyabban kellett volna az alkotói pálya felé fordulnia. Vannak olyan zongoraművek, amelyeknek a lemezfelvételéről le kell mondania, mert az ízületei már nem egészen úgy működnek, mint régebben. Sajnálja, hogy Szergej Rahmanyinov első szonátáját nem vette föl 2011-ben, mert most már valószínűleg nem tudja majd. Amire igazán koncentrál, és ami jelenleg a legfontosabb számára, az a Bartók Új Sorozat, ennek befejezése az egyik fő célkitűzése.



Tervei közé tartozik újfent megszólaltatni Arnold Schönberg Gurre-Lieder (1911) című kantátáját, valamint egy estén előadni Schönberg Von heute auf morgen (1930) és Richard Strauss Intermezzo (1923) című operáját, mert mindkét mű a családi viszályról szól. Biztos abban, hogy vannak Franz Schubertnek olyan kórusművei vagy akár szokatlan előadói összeállításra írt kompozíciói, amelyeket nem mutattak még be Magyarországon.

„Mindig azok a feladatok vonzottak, amelyek mást nem, mert esetleg egy kevésbé ismert szegmensére vonatkoztak az illető szerzőknek, vagy kevésbé látványos eredményekkel kecsegtettek” – mondta, hozzátéve: azért is kezdett el átdolgozásokkal foglalkozni, mert úgy érezte, hogy sok olyan mű van, amelyek méltatlanul háttérbe szorulnak. Ezek közé tartoznak Bartók nagy kórusművei is, és ezért volt jó alkalom a legutóbbi lemezfelvétel a Bartók-sorozatban a Nemzeti Énekkarral, hogy felhívják rájuk a figyelmet.



Beethoven egyes mesterművei valamilyen okból szintén ritkán szólalnak meg Magyarországon, holott a szerző nagy vokális darabjai sokkal nagyobb jelentőségűek, mint amilyennek el vannak könyvelve – mondta Kocsis Zoltán.

A Nemzeti Filharmonikusokkal Martonvásáron előadták például Beethoven Csataszimfóniáját, amely a zeneszerzőnek nem a legjelentősebb műve ugyan, de véleménye szerint ennek is el kell hangoznia. A Napóleon dicsőítésére készült Eroica sokszor hallható, de a Napóleon bukása felett érzett diadalt is dokumentálni kell – fűzte hozzá.

A művésznek vannak további grandiózus tervei, amelyek megvalósításához partneri együttműködésre van szükség többek között a Müpával és az Operaházzal. Elmondta: a Müpában fut egy sorozat, amelyben Strauss Magyarországon még soha elő nem adott operáit mutatják be. Ebből hátra van még többek között a Guntram (1894) és a Feuersnot (1901), valamint a Danae szerelme (1938–1940). Szintén partneri együttműködésre volna szükség Rahmanyinov három operájának egyetlen estén való előadására. Nemrég mutatták be Rahmanyinov Aleko című operáját – ez az évad egyik legfontosabb eseménye volt –, de a másik két opera is megérdemli a színre vitelt – vélekedett.



Kocsis Zoltán minden év május 30-án, a születésnapján koncertet ad a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat javára. Az idei esten Kodály Zoltán, Bartók Béla, Rahmanyinov és Kreisler művei hangoznak el, fellép Pasztircsák Polina ének- és Kelemen Barnabás hegedűművész. Készül a május 27-i Kertész Imre-emlékestre is, ahol Bartók, Kodály, Kurtág és Rahmanyinov műveit adja elő Pasztircsák Polina közreműködésével.

Kitért arra is, mennyire sajnálja, hogy megszűnt a Holmi című folyóirat, mert az egyetlen olyan lap volt, amelyben terjedelmi kötöttségek nélkül publikálhatott, mivel gyakran ír értekező prózát. „A gondolkodás, az agy frissen tartása mindennél fontosabb, ezt segíti elő a zenéről való írás.”

Kocsis Zoltán beszélt arról is, hogy nem jósol hosszú időt az európai kultúrának, a folyamatot visszafordíthatatlannak tartja. Nem látja a megújításra irányuló tendenciákat sem, amelyek révén sikerrel lehetne fölvenni a harcot a kultúránkat elsöprő jelenségek ellen. „Ha őszintén szembenézünk a helyzettel és önmagunkkal, akkor azt láthatjuk, hogy a keleti kultúrák – beleértve az arabot – nekünk sokkal többet jelentenek, mint a mi kultúránk nekik” – mondta.