Kim Dzsong Un néz az ég felé

Fotó: KCNA / KCNA VIA KNS

-

Mit machinál már megint Észak-Korea, most éppen az űrben? Miért lett mindenki ideges egy pöttöm műholdtól? Ha Kim Dzsong Un valójában az állítólagos hidrogénbombájához tesztelt hordozórakétát, akkor most már érdemes megijedni? Mit lép a Nyugat?


Mi törént?

Észak-Korea vasárnap jelentette be, hogy egy hordozórakétával pályára állította a Kvangmjongszong-4 nevű műholdat. Az ország február második felére ígérte a rakéta felbocsátását, de – valószínűleg a kedvező időjárási körülmények miatt – előrehozták az indítást. (Így viszont nem Kim Dzsong Il születésnapján, február 16-án került az űrbe a műhold.) A Kvangmjongszong-4 poláris pályán – a pólusok felett elrepülő, az egyenlítőre merőleges – van, 94 percenként kerüli meg a Földet.


A műhold pályára állítását a dél-koreai hadsereg egyik tisztségviselője is alátámasztotta, az Egyesült Államok Stratégiai Parancsnoksága pedig közölte, észlelték, hogy egy rakéta kilép a világűrbe.


Ciklámen kimonós nő számolt be a műhold pályára állításáról


Bárki állíthat pályára műholdat?

Tulajdonképpen bármelyik ország. Az űrjogot az 1967-es Outer Space Treaty alapozta meg, amely kimondja, hogy a bolygók és egyéb égitestek az emberiség közös öröksége, így tilos holdbázist létrehozni vagy gyarmatosítani a Marsot. A műholdak felbocsátását valamint a hagyományos fegyverek űrbe telepítését azonban nem tiltja meg. A föld körüli pályára állított eszközök a pályára állító ország tulajdonát képezik, az általuk okozott kárért is az országot terheli a felelősség.


Észak-Koreát is beleszámolva tíz ország van, amely képes saját erőből műholdakat pályára állítani, ennél azonban jóval több ország bír saját űreszközökkel. Egyetemi kutatócsoportok és ambiciózusabb amatőr rádiósok is rendelkeznek saját műholdakkal. (Az első és eddig egyetlen magyar műholdat, a MASAT-1-et a Budapesti Műszaki Egyetem állította pályára.)


Kim Dzsong Un rakétát tekint meg, és közben valószínűleg arra gondol, milyen szép születésnapi ajándék ez


Akkor az észak-koreaiak valójában semmi rosszat nem csináltak?

Az Outer Space Treaty mellett számos nemzetközi szerződés szabályozza az űr használatát, mert meglehetős zsúfoltság alakult ki a Föld körül. A geostacionárius pályán keringő műholdak pályáját és az eszközök által hasznát frekvenciát a Nemzetközi Távközlési Egyesület osztja ki. Az államoknak bejelentési kötelezettségük van az ENSZ felé a műhold pályájáról, súlyáról, várható élettartamáról és még számos jellemzőről. Ezt Észak-Korea elmulasztotta, de ha meg is tette volna, alighanem ugyanúgy felmérgesítette volna a világot. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ugyanis biztosra veszi, hogy a műhold csak elterelés, és a művelet célja az volt, hogy az ország tiltott rakétatesztet végezzen. A teszt célját sem túl bonyolult kikövetkeztetni, Észak-Korea ugyanis január elején jelentette be, hogy sikeresen létrehozott és felrobbantott egy hidrogénbombát.


Az ezzel kapcsolatos baljós érzéseket aztán a szakértők azzal próbálták eloszlatni, hogy ha Észak-Koreának valóban van is hidrogénbombája, nincsenek megfelelő hordozórakétái ahhoz, hogy azt célba is juttassák


Mi történik most?

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte a koreai rakétakilövést, és kilátásba helyezték az Észak-Koreát sújtó szankciók súlyosbítását. Nagy kérdés, hogy a koreai kísérleteket alapvetően ellenző, de egyébként Észak-Korea egyetlen szövetségesének számító Kína megvétózza-e ezt.


Ballisztikus rakétát tesztelt Észak-Korea?

Az egész rakétateszt történet ezen a ponton válik zavarossá. A Unha-rakéta, amivel a Kvangmjongszong-4 műholdat pályára állították a Taepodong-2 interkontinentális, ballisztikus rakéta egyik változata. Míg azonban a többször tesztelt és eddig rendre leszereplő Taepodong-2 célja, hogy egy robbanófejet egy másik kontinensre – de legalábbis egy másik országba – juttasson, addig az Unha egy műholdat állít pályára. Vagyis hidrogénbomba szállítására alkalmatlan.


Ben Goodlad, az IHS Aerospace, Defence and Security elemzője szerint az Unha rakétamotorját egy jövőbeli fegyver első és második fokozatánál fel lehet használni, de a mostani felbocsátás tényleg nem fegyverteszt volt. A ballisztikus rakéták fejlesztése bonyolultabb annál, mint hogy a 200 kilós műholdat robbanófejre cseréljük, és kész is a fegyver.

Ettől még persze könnyen lehet, Észak-Korea akciója puszta provokáció volt, esetleg simán azt a célt szolgálta, Kim Dzsong Un kicsit ráhozza a frászt a világra.


Észak-Korea, rakétateszt, Kim Dzsong Un

200 kilogrammnyi hasznos teher nem számít soknak az űrben


Mi volt a koreai rakétán?

A dél-koreai Nemzeti Hírszerző Szolgálat szerint az űrbe juttatott műhold súlya 199 kilogramm volt. Ez duplája a 2012-es próbálkozás során az űrbe juttatott testének, de még mindig elmarad egy hagyományos műhold mögött. Összehasonlításként: a GPS-rendszert alkotó űreszközök 2000 kilogramm körül vannak a fellövés előtt, a pályára álló hasznos teher pedig nagyjából egy tonna. A 67P Csurjumov-Geraszimenko üstökös után küldött Rosetta-űrszonda landolóegységestül majdnem három tonnás volt.

Egy-két kamerát és rádiót ugyan egy 200 kilós műholdba is be lehet szerelni, lehet vele például szép űrfelvételeket készíteni, de a töpszli műhold azért nem képes nagy truvájokra, ami szintén azt a teóriát erősíti, hogy az Kim Dzsong Un leginkább csak be akart kerülni a világsajtó híreibe.


Mit tudtak a korábbi koreai műholdak?

Lényegesebb kérdés, hogy a poláris pályán keringő űreszköz kommunikál-e az észak-koreai földi irányítással. A 2012-es kísérlet ilyen szempontból sikertelen volt: Észak-Korea ugyan regisztrálta a Kvangmjongszong 3-2 (KMS 3-2) nevű űreszközt az ENSZ regisztrációs egyezményének megfelelően, a feladatát pedig földműveléssel kapcsolatos megfigyelésekben valamint a katasztrófaelhárításban való segítségben jelölte meg. Nyugati források szerint azonban az űreszközt nem sikerült stabilizálni és jelet sem sugároz.


Észak-Korea korábban hitegette a világot egy 2009-es sikeres felbocsátással is, de míg a KMS 3-2 legalább feltűnt a radarokon, a 2009-es műholdnak viszont nyoma sincs.


Ki örül?

Az új műhold pályára állításának Kim Dzsong Unon és az észak-koreai népen kívül gyakorlatilag senki sem örül. (Esetleg még Ted Cruz amerikai elnökjelölt boldog most, akinek a rakétafellövés alkalmat adott arra, hogy Bill Clinton anno túlzottan engedékeny kormányát és áttételesen az elnökségért induló Hillary Clintont támadja.) A koreai népnek meg ugye kötelező így tennie, szóval az nem számít. Még Észak-Korea egyetlen szövetségese, Kína sem nézi jó szemmel a rakétakísérleteket és a robbantásos teszteket. Az, hogy viszont miért már átvezet a következő kérdésre.


Észak-Korea, rakétateszt, Kim Dzsong Un

Ez egy rakéta, de nem feltétlenül fegyver


Mi lehet a válasz?

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte a koreai rakétakísérletet, de nem ez volt a legfontosabb bejelentés a hétvégén. Az Egyesült Államok és Dél-Korea közös nyilatkozatot tett, hogy új rakétavédelmi rendszereket telepítenek a meglévő Patriotok mellé. A THAAD nevű nagy magasságú, végső fázisú rakéták a közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták levadászására készültek. Akár a Föld atmoszféráján kívül is meg tudják semmisíteni a rakétát. Korábban Japán is jelezte, hogy tervezi a THAAD-rendszer bevezetését.




A rendszer telepítése Kínának is kényelmetlen, mert a THAAD radarjai Kínába is belátnak, ezért az ország biztonságát fenyegető tényezőnek tekintik a rakétavédelmi pajzsot.