Kilencéves lányt erőszakolt meg egy ismert magyar úszóedző

Fotó: Getty Images / Mark Wilson

-

Az Átlátszónak nyilatkozott egy, a harmincas évei végén járó egykori úszónő a pedofil úszóedzőről, aki amellett, hogy folyamatosan molesztálta, egyszer meg is erőszakolta őt. A mesteredző egy bokorban hagyta félholtan a lányt.


A névtelenséget kérő nő kilenc éves volt, amikor a szakmájában nagyra tartott, már akkor is idős, azóta meghalt úszóedzőhöz került. A Kiss László-féle nemi erőszak ügye sarkallta arra, hogy beszéljen, azt reméli, az ilyen történetek megvallása visszatartó erővel hathat a potenciális elkövetőkre.

„Nagyon fiatalon történt velem ez az eset. Ha tizenkét-tizenhárom évesen élem át mindezt, akkor nem lesz belőlem egészséges felnőtt” – kezdte a nő.

Ismeretségek révén került a Margitszigetre az elismert úszóedzőhöz, akit ebben a közegben a szakmája mestereként emlegettek. A gyerekek a hajnali órákban a langyos-hideg medencében rótták a hosszokat. Akik fáztak, átmehettek a gyermekmedencébe. Csak egyedül őt küldte át az edző a műugrók távolabb fekvő medencéjébe, és vele ment ő is.

„Úgy éreztem, hogy kiválasztott az elején, külön figyelt rám.


Akkor nyilván nem gondolhattam, de utólag visszagondolva nagyon rutinosan csinált mindent: röviddel azután, hogy elkezdtem nála úszni, elkezdett fogdosni, molesztált.

Simogatott, foglalkozott velem, tapogatott mindenhol. Gyakorlatilag ott azonnal elveszítettem a szüzességem.”

Mindez nem egy eldugott pincében, vagy egy szolgálati lakásban történt, hanem a másik medence mellett, a szülők közvetlen közelében, ezekből a részletekből szűrte le utólag azt, hogy mindez egy bejáratott rend szerint történt. Az edző a folyamatos testi molesztálás mellett legalább akkora gondot fordított arra, hogy a lányban súlyos mentális függőség alakuljon ki. Elhitette vele, hogy rossz lenne, ha a szülei megtudnák, mit csinál vele ott a medencében.


Anna Strzempko egykori amerikai úszónőt is megerőszakolta edzője gyerekkorában


„Azt mondta, ha elmesélném a szüleimnek, ami történt, akkor megutálnának. Megutálnának, és ezért elveszíteném őket, állami gondozásba kerülnék. Ettől érthetően nagyon megijedtem, ezt elképzelni sem tudtam.”

Érezhetően külön bánásmódban részesült, és az is egyértelmű volt, ő a mesteredzőhöz tartozik. Vele soha nem foglalkozhatott az uszoda akkori masszőrje, Bacsa István, a hírhedt Kicsi bácsi, akiről Szepesi Nikolett megírta a könyvében, hogy molesztálta őt. Szepesi nem nevezte nevén a masszőrt, aki azonban magára ismert a leírásból.

Az edző egyszer az akkori Szovjetunióbeli útjáról egy ruhát hozott a kislánynak. „Akkor fel kellett mennem a lakására. Amikor odaadta azt a ruhát, azt mondta: ‘látod, mennyire szeretlek’. Ott voltam egyedül, anyám nélkül. Arra emlékszem, hogy egy nő állandóan bejött a szobába, majd kimentek a konyhába, és nagyon veszekedtek. Szerintem ezért nem csinált velem semmit, de később nem úszhattam meg.”


Kicsi bácsi és Szepesi Nikolett


Idővel változni kezdett az edzőhöz fűződő viszonya is, egyre többet engedett meg magának vele szemben, a furcsa kapcsolatban végzetes fordulat következett.

„Ekkor már tavasz volt, ebben az időben már egyedül jártam az uszodába. Elindultam edzés után az iskolába a kihalt Margitszigeten. Utánam jött és ettől nagyon meglepődtem, megijedtem. Az látszott rajta, hogy megőrült, a földre vitt, és ütött, fojtogatott.


Miközben fojtogatott, dobált, azt mondta nekem, ő nem tehet róla, én viselkedtem vele kihívóan. Ezután megerőszakolt.

Nem, ami akkor történt, már nem egy előre kigondolt, rutinosnak tűnő cselekedet volt, hanem őrületnek tűnt. Vannak a szigeten azok a nagy, szétterülő bokrok, amikor elszaladt, ott hagyott az egyik alatt félholtan.”

Szülei azonnal kórházba vitték, kézenfekvő volt, hogy a Sportkórházba kerüljön, de utólag úgy látja, ebben benne volt az edző keze is. Ahogy az sem lehetett véletlen, hogy rendőrségi feljelentés sem lett az ügyből, elsősorban azért, mert szülei kifejezetten a rendszer ellenségeinek számítottak. A tragikusan végződött támadás után a lány nemcsak az úszással hagyott fel, de évekig a Margitsziget közelébe sem merészkedett.

„Egyszer viszont az unokatesóimmal elmentünk valamiért az uszodába. Viszolyogtam a helyzettől, és akkor ott megláttam az edzőt, aki egy feltűnően szép kislányt kísért éppen az öltözők felé.”


Kiss László ügye után érezte a nő, hogy el kell mondania történetét


Meggyőződése, hogy ami vele történt, nem lehetett egyszeri eset, csak másoknál talán nem volt ilyen durván erőszakos a végkifejlet. Azzal, hogy elmondta a történetét, úgy érzi, egyfajta társadalmi felelősséget vállalt fel. Nincs semmilyen más motivációja, nem a személye a fontos az elmondottakban.

Úgy véli, hogyha többen is beszélnek az őket ért erőszakról, az visszatartó erővel hathat az esetleges elkövetőkre. Szerinte ha bebizonyosodik, hogy egy sikeres karrier után is bele lehet bukni egy ilyen tettbe, zárójelbe lehet tenni olimpiai aranyakat, talán kevesebb lesz a hasonló történet.