Kifutunk a pályára, és két perc múlva ott fekszünk majd kiterítve

-

Mi szól a Liverpool mellett? Semmi. Miért, mi szólt Geronimo mellett, amikor harminc apacs harcos élén hadba lépett az Egyesült Államok és Mexikó hadserege ellen? Arsenal–Liverpool, szubjektív beharangozóval.


Az objektivitás elvileg alapkövetelmény egy sportújságírónál, de akkor meg hazudni kell, titkolni a klubszimpátiát (nevezzük nyugodtan szerelemnek), az éj sötét leple alatt vallani meg érzelmeinket etc. Úgyhogy ez most – figyelem! – szélsőségesen szubjektív előzetes lesz. Én szóltam.


Gazdag József

— Kapcsolat

Igen, Liverpool-szurkoló vagyok. Minden évben arra spórolok, hogy eljussak egy (két, három) Liverpool-meccsre. Nem vagyok válogatós, mikor mit dob a gép. (Tavaly májusban sajnos ott voltam a Selhurst Parkban, amikor 3–0-ról sikerült elúsztatnunk a meccset a bajnoki címmel együtt, és nyeltem a könnyeimet az örömittas Palace-drukkerek között, akik gúnyosan énekelték: „Three-nil, and you fucked it up!”

Igen, van zászlóm, DVD-kollekcióm, Candy feliratú 1989-es mezem. Meg klubtagsági kártyám. És minden meccset megnézek, a Valerenga Oslo elleni nyári előkészületit éppúgy, mint a malajziai meg thaiföldi délelőtti haknikat. Egy vagyok a Liverpoollal, vele tűrök, vele szenvedek.


Feleségem pedig, a gyakorló terapeuta, velem tűr & szenved: Liverpool-meccset néztünk az eljegyzésünk napján (2–1-re vertük az Evertont Dirk Kuijt utolsó percben értékesített büntetőjével), és Liverpool-meccset néztünk az esküvőnk napján is, félbeszakítva a hivatalos programot (de megérte: 4–1-re győztünk az Old Traffordon).

Szombaton 13:45-től Arsenal away, jöhet? Naná! Kamikazemeccs lesz, érzem. Hendo büntet, Cou gólt rajzol a pipába, az észak-londoni metróaluljárókban pedig sokáig visszhangzik majd a meccs után, hogy „Oooh, Gary Macca, Gary Gary Macca…”



Na jó, lássuk a tényeket.

Mi szól ellenünk? Minden. Škrtel eltiltása, a pénzéhes Sterling pökhendisége, Balotelli debilitása. Meg a pillanatnyi forma: szenvedtünk a Blackburn, szenvedtünk a Swansea, szenvedtünk a ManUtd ellen. Meg a statisztika: eddig csak egyszer nyertünk az Emiratesben. Legfőképpen persze az Arsenal középpályás sora szól ellenünk. Ramsey, Özil, Wilshere, Cazorla, Alexis Sánchez…


Csupa futballköltő. Tulajdonképpen szeretem nézni a meccseiket. Az Arsenal a világ harmadik legjobb csapata – a Liverpool és a Liverpool Reserves után.

S mi szól a Liverpool mellett? Semmi. Miért, mi szólt Geronimo szabadcsapata mellett, amikor harminc fejpántos, hallgatag apacs hadba lépett az Egyesült Államok és Mexikó hadserege ellen? Na, ugye. Szóval semmi pánik: legfeljebb úgy végezzük, mint Butch Cassidy és a Sundance kölyök. Elbarikádozzuk magunkat az öltözőben, aztán – egy életünk, egy halálunk! – 13:45-kor kirohanunk a pályára, és 13:47-re ott fekszünk majd kiterítve.

De legalább szép halálunk lesz. YNWA!


(Az Arsenal–Liverpool angol bajnokit a DigiSport 1 közvetíti. A meccs beharangozóját az Arsenal oldaláról itt olvashatják.)