Kiderült, hogy a szüleim teljesen más emberek
 - könyvek karácsonyra

Fotó: VS.hu / Mudra László

-

Goethe új fordításban, mágia a halálsoron, nem létező olasz konyha, ordibáló szerves hulladék, homoszexuális rendszerváltás, utcai zavargások, a szürkeséget önmagáról levető város, Guttmann Béla. Hogy lehet egy hajó átkozottul dühös? Van 14 elég jó tippünk, ha könyvet venne karácsonyra.


Claussen Detlev: Guttmann Béla – A világfutball edzőlegendája

Tavalyi téli kedvenceink között is volt egy focis témájú könyv, a Futballforradalmak, amelyben az angliai kezdetektől a Monarchia kávéházain keresztül jutottunk el a Pep Guardiola-féle játékig. Abban a könyvben is fontos szereplő volt az egyik leghíresebb magyar edző, Guttmann Béla, akit most ebben a könyvben ismerhetünk meg mélyebben.



Gutmann már játékosként sem egyszerű pályát futott be (a húszas évek elején itthon az MTK-ban, aztán Bécsben egy csak zsidó sportolókból álló klubban játszott, és még az Egyesült Államokban is focizott), de karrierje edzőként teljesedett ki. Például Bukovi Márton és Sebes Gusztáv mellett ő volt, akinek köszönhetően az úttörő 4-2-4-es felállás alkalmazásával a magyar válogatott letarolta a világot, és aki később Dél-Amerikában is elvetette a stílus magjait. Guttmann legnagyobb sikere azonban Portugáliához fűződik, a Benfica edzőjeként 1961-ben és 1962-ben is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját (a BL elődjét). Innen ered a Guttmann-átok is, ugyanis amikor kirúgták, mert több pénzt és hatalmat akart, azt mondta, hogy száz évig nem nyer több európai kupát a csapat, és ez tényleg így van azóta is. A róla szóló könyv tehát nemcsak nagy sikerek krónikája, hanem egy olyan ember története is, aki nagyon tehetséges volt, de mindig mindenkivel összeveszett. (BM) (Itt találja részletes ismertetőnket és kritikánkat a könyvről.)


Váncsa István: Lakoma – Az itáliai konyhák legfinomabb ételeiből

Habár nagy rajongója vagyok Váncsa István szakácskönyveinek, és főzni is meglehetősen szeretek, sajnos azt nem tudom megmondani, írásai mennyire jól használhatók mint szakácskönyvek. Főzni ugyanis sohasem szoktam belőlük, kizárólag a receptek közé beékelt kultúrtörténeti anekdotáit olvasgatom, amelyek annyira szórakoztatók, hogy időnként hangosan felnevetek rajtuk.



A Lakoma 2010-­ben megjelent első része a nemlétező mediterrán konyha egyik szeletét (görög, török stb.) mutatta be, a most megjelent második rész a nemlétező olasz konyhát ismerteti behatóan. Indít a beavatatlanok kedvéért annak magyarázatával, hogy miért nincs értelme olasz konyháról beszélni, majd az olasz étkezési szokásoknak megfelelően antipasti, primi, secondi és dolci részekre tagolva felvonultat elképesztő mennyiségű receptet. Mivel ugyebár olasz konyha nincs, csak regionális olasz konyhák, a főfejezeteken belül kitér különböző régiók különböző kulináris hagyományaira, és a recepteket is részben eszerint rendezi: megtudhatjuk, hogy a pacalt vagy a vadnyulat hogyan kell elkészíteni az eltérő tájegységek receptjei szerint. De a lényeg, hogy Váncsa sztorijai most is irtó élvezetesek, akár a grappa és a törkölypálinka kulturális beágyazottságát veti össze Csáth Gézát is érintő merész gondolati ugrásokkal, akár a kötetben többször felbukkanó, idősödő Signora Capotondi konyhai ténykedését írja le, ami bizony kicsit szomorkás, hiszen a gyerekek már kirepültek, az asszonyság csupán kétszemélyes háztartást visz, de azért az otthoni kenyérsütéshez ragaszkodik.

Továbbra is ezek a fiktív (?) személyeket szerepeltető anekdoták a kedvenceim, függetlenül attól, hogy éppen rejlik-e bennük valami bölcs mondás például arról, hogy miért nem tanácsos a római trattoriában parmezánt kérni a tésztánkra. (BB)


Johann Wolfgang von Goethe: Faust

Divatba jött nálunk az újrafordítás műfaja. Ennek okáról és eredményeiről mi is írtunk, itt és itt. A legújabb termék azonban mindennél letaglózóbb, ugyanis Márton László, a kiváló elbeszélő és esszéista munkája nemcsak a Faust első és második részére terjedt ki, de tartalmazza az úgynevezett Faust-népkönyv és az „Ős-Faust” magyar szövegét is. Az egészhez félelmetes mennyiségű és minőségű jegyzet csatlakozik, elegánsan futtatva a főszöveg oldalvizén, szóval nem kell hátralapoznunk, ha éppen nem jut eszünkbe, ki a bánat is volt Erikhthó?



Amolyan magyar kritikai kiadást kapunk a világirodalom egyik leghatalmasabb művéből, ami példátlanul nagyratörő vállalkozás. És hogy milyen maga a fordítás? Erre majd később szeretnék visszatérni. (BZA)


Ryan Gattis: Közel a tűzhöz

„Mellébeszélés nélküli, komoly tényanyagra támaszkodó bűndrámát várunk” – írtuk Gattis regényéről az őszi könyvajánlónkban. A megjelenés végül decemberre csúszott, így a mostani listánkra is felvehetjük a Rodney King 1991-es, rendőrök által elkövetett brutális megveréséről és a nyomában kialakuló Los Angeles-i zavargásokról szóló könyvet. Idén a meglepetésszerű sikert aratott NWA-film is erről az időszakról mesélt, és feketéket verő rendőrökből is akadt bőven – úgy tűnik, hiába van szó egy több mint húsz éve történt eseményről, ma is van róla mit mondani.


ryan gattis közel a tűzhöz


Gattis többéves kutatómunka után, különböző figurák váltakozó szemszögéből írta meg súlyos gengszterregényét, amely a korabeli Los Angelesnek is emléket állít. Az utóbbi években a magyar olvasók leginkább James Ellroy sötéten ragyogó bűnügyi történeteiből kaphattak képet a városról (neki amúgy most jelent meg legújabb regénye, a Perfídia), azok viszont a 20. század közepén játszódnak, úgyhogy a Közel a tűzhöz pont kiegészítheti a Fehér jazzt és társait. (KB)


Symposion 65: Hybrid Realm

Nem feltétlenül ez a legkönnyebben beszerezhető kiadvány a listánkról, de ennyi kaland belefér Jézus Krisztus sokadik születésnapján. A vajdasági Symposion 65-ös számú kiadványa, a Hybrid Realm egy szórakoztató és sűrű összművészeti szöveges képeskönyv. Kiindulási pontja Nemes Z. Márió költő (interjú) nyolc pontból álló Szerves hulladék kiáltványa. “A szutyok zsigeri realista minőség, hiszen egészen belülről jön, bár egyáltalán nem őszinte. Sőt, inkább valami kitalált, bár ebben nem ért egyet a macskacápa és Nádas Péter, amikor összedugják a fejüket egy-egy újabb halom belső szutyok felett. Lehet, hogy földönkívüli eredetű vagy valami rendkívül népies” – ez például a hármas pont. Elég jó a buli.


könyv, Hybrid Realm


Ezeket értelmezik aztán újra, rágják meg, köpik ki más formában különféle írók, költők, képzőművészek, zenészek – magyarok, nem magyarok. Gazdagon, szellemesen és hangosan illusztrált kiadvány a Hybrid Realm – egy lemezt is csatoltak hozzá ugyanis (egy letöltőkódot is hozzácsaphattak volna azok számára, akiknek már nincs cd-játszója, vagy nem azon hallgatnák a zenét, de ez tényleg apróság.) A résztvevő művészek: Kovács Lehel, Garaczi László, Stark Attila, Fenyvesi Áron, Szabó Levente, Borsik Miklós, Pierre Schmidt, Győrffy László, Davor Gromilovic, Bartók Imre, Komor Zoltán, Mihael Milunovic, Bencsik Orsolya, Norihiro Sekitani, Vidák Zsolt, Mathieu Desjardins, Miroslav Lazendic – elnézést, ha valakit kihagytam. Az írókról elnevezett Liszt Ferenc téri könyvesboltban biztosan megtalálható. (PK)


Esterházy Péter – Szüts Miklós: A bűnös

Az év második felében sajnos Esterházy Péter betegsége tartotta lázban a kortárs magyar irodalom közönségét. Az író ebben a könyvben kezdi feldolgozni a hasnyálmirigyrákot, a testében végzett pusztítást pedig a szerelem emésztő tüzéhez hasonlítja. A bűnös rövid szövegeiből egyszerre olvasható ki a betegségélmény és egy szerelmi gyilkosság enigmatikus története, de az Esterházy-szülők megismerkedéséről szóló emlékezésként és egy másik alkotó, Szüts Miklós festményeihez fűzött kommentárként is érthetőek a mondatok.


Esterházy Szüts A bűnös


Az eredeti, mármint a betegség előtti terv ugyanis az volt, hogy Esterházy Szüts akvarelljeihez ír majd rövid, a krimi műfajával kísérletező jegyzeteket. Az ötlet érthető, ha a halál, a vér és a megtisztulás képzeteit keltő, baljós képekre nézünk. A végleges szöveg jobban leválik a grafikai anyagról, mint (sejthetően) a korábban elképzelt történetek, ez azonban egyáltalán nem zavaró, sem Szüts munkái, sem Esterházy mondatai nem lesznek rosszabbak a köztük feszülő távolságtól. Talán csak annyi kifogásunk lehet, hogy ezek a képek – foltok, pacák, sávok, fröccsenések – jobban mutatnának nagyobb méretben. (KB)


John Williams: Stoner

Nem feltétlenül a legvidámabb ajándék (bár Zimándi Pius István vészkorszak-naplójánál egy kicsivel talán vidámabb), a Stoner mindenesetre egy világirodalmi különlegesség, ami csak évtizedek múltán esett le a világirodalomnak. John Williams 1965-ben írta a Stonert, ami akkor csupán 2000 példányban kelt el. A 2000-es évek új kiadásai sem voltak sokkal népszerűbbek, aztán viszont 2011-ben megjelentették Franciaországban, majd kicsivel később Angliában is, és végül csak beütött a világhír. A Stoner sok évtizeddel eredeti megjelenése után nemzetközi bestseller lett, és a magyar kiadásról sem hiányozhatnak az olyan híres emberek méltatásai, mint Bret Easton Ellis vagy Tom Hanks.


Stoner


De miről is szól a történet? A Stoner egy campus-regény, a Missouri Egyetemen játszódik, és egy tanár életét meséli el. Egyszerű sztori egy emberről, aki tisztességes pályát fut be, olyat, amilyenről sosem álmodott, de életét mégis inkább a kudarcok és nem a sikerek jellemzik. Szenvtelen, súlyos és különleges szöveg. (BM)


Rene Denfeld: Az elvarázsoltak

Az év legkülönlegesebb olvasmányélményét Rene Denfeldnek köszönhetem. Az elvarázsoltak egy korrupt börtön halálsorán játszódik, de korántsem tipikus börtönregény, sokkal inkább egy titokzatos szépségű és lázasan hömpölygő zsoltár, ami az embertelen helyszín minden szörnyűsége és reménytelensége ellenére az együttérzés, a törődés és a szeretet fontosságát hirdeti.


Az elvarázsoltak


Rene Denfeld civilben nyomozóként dolgozik, a halálsoron kivégzésükre váró elítéltek bűnügyeit deríti fel. Munkájából adódóan tehát jól ismeri a siralomházakat, az ott szerzett élményeit pedig hátborzongató módon dolgozta bele vizionárius első regényébe. Denfeld a naturalista módon ábrázolt, felkavaróan nyers részleteket mágikus realizmussal és látomásossággal ellenpontozta. Nem sokan közelítették meg ennyire líraian a halálbüntetést, Az elvarázsoltak pedig színtiszta költészet, káprázat és mágia. Egy megrendítő utazás egy elvarázsolt helyre, ahol a kivégzések pillanatában “aranyszőrű paripák vágtatnak mélyen a föld alatt, és hátukról a hő olvadt fémként hömpölyög.” (BA)


Forgách András: Élő kötet nem marad

Ahhoz képest, hogy a magyarországi ügynökmúlt feltárásával mennyit foglalkozik a tényirodalom, viszonylag kevesebb a példa a téma szépirodalmi feldolgozására. Utóbbi kategóriában a legismertebb könyv a Javított kiadás Esterházy Pétertől, vagy a két évvel ezelőtti Barátaim, akik besúgóim is voltak Györe Balázstól, és ilyen az idén év végén megjelent Élő kötet nem marad, Forgách András könyve.



Forgách dolgozott már valós dokumentumokból, amikor Palesztinából Magyarországra írt levelek mentén mesélte el nagymamája életét (Zehuze, 2007), most pedig azokból a jelentésekből dolgozik, amiket az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából kért ki. Ezek szerint apja és anyja is ügynök volt, de az Élő kötet nem marad mégis egy „anyaregény”, mert az apa, Forgách András egy kiküldetés során idegösszeomlást kap, és a róla szóló akták meg is semmisültek. Így az anyáé, a hithű kommunista Avi-Shaul Buriáé a főszerep („Pápainé”), aki a III/I-es osztály munkatársa volt. A könyvben a fia próbálja feldogozni mindezt, azt, hogy anyjáról és apjáról is kiderült, teljesen más emberek voltak, mint amilyennek hitte őket. Forgách a könyv egyik részében a jelentéseket novellákká alakítja át, a fikció keveredik az emlékekkel és a valódi dokumentumokkal, máskor pedig versek és személyes kommentár segítségével próbálja feldolgozni a mindannyiunkat érintő megrázó múltat. (BM)


Nényei Pál: Az irodalom visszavág 1.

Az egyik munkatársam szerint egyetlen gyerek sem örülne neki, ha karácsonyra irodalomtankönyvet kapna a szüleitől videojáték helyett, de nem értek egyet. Egyrészt azért, mert én például mindig jobban örültem a könyveknek, de amiatt sem, mert Az irodalom visszavág nem sima irodalomtankönyv, hanem egy gördülékenyen és elég viccesen megírt, több műfajjal is kísérletező szöveg, ami történetesen az irodalomról szól.


nényei pál az irodalom visszavág


Mivel egy sorozat első kötetéről van szó, a téma az ókori görög és római irodalom, amit nagyon szoktak unni a gyerekek, a középiskolai tanárként dolgozó, drámákat is szerző Nényei viszont képes érdekesen és színesen írni róla. Igyekszik a diákokat is érintő élethelyzetekre rámutatni a klasszikus művekben (Odüsszeuszt és Pénelopét például elvált szülőkhöz hasonlítja), és minden párhuzammal, minden kortárs példával vagy képzettársítással azon dolgozik, hogy érdekeltté tegye az iskolásokat az irodalomban. Eközben nem csak a korszakhoz tartozó szerzőkről és művekről esik szó, hanem arról is, milyen tágabb kultúrtörténeti összefüggéseket lehet megmagyarázni Arisztophanészból vagy a Dionüszosz-kultuszból kiindulva, de persze Nényei nem írja le azt, hogy „kultúrtörténeti összefüggés”, mert nem kockáztatná a célközönsége jóindulatát. Nagyon örültem volna ennek a könyvnek tíz évvel ezelőtt. (KB)


Meleg férfiak, hideg diktatúrák

A homoszexualitás és a Kádár-korszak viszonya egy kevésbé feltérképezett területe szocialista múltunk folyamatban lévő feldolgozásának – illetve a jelenünkkel való szembenézésnek is. Ebben a helyzetben tesz meg egy fontos lépést a Meleg férfiak, hideg diktatúrák című könyv, attól függetlenül, hogy én egyébként nem vagyok benne biztos, hogy egy interjúkötet ennek a legmegfelelőbb formája. Az viszont biztos, hogy portrészerűbb, élőbb történeteket kapunk ezáltal – tizenkét megrázóan köznapi történetet az elfojtásról, félelemről és szubkulturális létről, szocio- és kultúrtörténeti szempontból is hiánypótló személyes dokumentumokat, a rendszerváltás után huszonhat évvel visszatekintve. Megadja azokat az első támpontokat, amelyek a téma további mélyítésére sarkallhatnak másokat, vagy amelyek mentén bárki elindulhat, ha még többet szeretne megtudni.


könyv, Meleg férfiak


A könyv egyébként egy nagyobb projekt része, amelyet a Kádár-kori leszbikus szubkultúrát bemutató Eltitkolt évek című dokumentumfilm szerzője, Takács Mária vezet. Ezt a könyvet is az ő dokumentumfilmje kíséri, annak ugyanez a címe, érdemes figyelni, hogy hol játsszák éppen. (PK)


Ann Leckie: Mellékes háború


Ha eltekintünk attól, hogy egy több ezer fős csapatszállító hajó mesterséges intelligenciájának utolsó megmaradt szilánkja, Breq ugyanolyan ember, mint bárki a galaxisban. De ettől ő sem képes eltekinteni. Átkozottul dühös azokra, akik miatt nem hajóként kell folytatnia az életét.


mellékes háború karácsony könyv


Ann Leckie második regényében egy bomladozóban lévő galaktikus birodalom problémáival ismerkedhetünk meg. Elsősorban nem azokkal, amik az uralkodót nyugtalanítják, hanem az olyan apróságokkal, amik szétfeszítik a csatahajók és katonák segítségével összerakott rendszert. Az első rész is szerettük, a második pedig egy kicsit sem vesz vissza a tempóból. (SZÁZ)


Thomas Pynchon: Kísérleti fázis

Nyáron már mindent megírtunk Thomas Pynchonról, az egyszerre legismertebb és legismeretlenebb amerikai íróról – csak új könyvéről, a Kísérleti fázisról nem beszéltünk, hiszen akkor még meg se jelent magyarul. Na de most!


pynchon kísérleti fázis


Legutoljára Pynchontól a Beépített hibát olvashattuk, egy történetet a hetvenes évekből, a napfényes nyugati partról. A Kísérleti fázis mintha ellenpárját alkotná ennek: New Yorkban játszódik, 2001-ben, a szereplők pedig nem a hippiségből, hanem az internetből ábrándultak ki. Ráadásul, miközben a nagy dotkom-lufi pukkanásának napjait írjuk, mi már azt is tudjuk, amit a szereplők még nem, hogy közeleg 9/11. A karakterek persze itt is karneválszerűen hemzsegnek: nyomozó, programozó, webes milliárdos, orosz maffiózó, kormányügynök, lábfetisiszta hacker, illetve egy drogcsempész art deco motorcsónakkal. Ők aztán több szálon keverednek egymásba az egyre rejtélyesebb és vészjóslóbb történetben, amelyet megtölt a paranoia és a konspiráció. (BM)


Nick Hornby: Vicces lány

A karácsonyi ajándékozás felől nézve nagyon praktikus Hornby új könyve (hosszabban itt írtunk róla): evidens ajándék a brit író rajongóinak és bárki másnak, aki szereti a könnyed regényeket, de különösen szuper, ha egy anglománt kell megajándékoznunk, mert remekül festi le a 60-as évek vibráló, szabados Londonját. Ezenkívül tetszeni fog azoknak, akik szeretik az erős nőkről szóló történeteket, és azoknak is, akik sitcomfüggők, mert alapvetően egy fiktív sitcom megszületését meséli el.


Nick Hornby Vicces lány Funny Girl


A regény főhőse egy vidéki szépségkirálynő, aki nem szép akar lenni, hanem vicces, ezért Londonba költözik, ahol meg is kapja egy új vígjátéksorozat főszerepét. Álma megvalósításában különösebb akadályok nem gördülnek az útjába, a könyv fókuszában nem annyira az ő szakmai és személyes küzdelmei állnak, hanem maga az átalakulóban levő londoni szcéna, az a lélegzetelállító pillanat, amikor egy város levetette magáról a szürkeséget, és egy időre a világ legizgalmasabb helyévé vált. (BB)


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!