Ki tudja, hány zsidólista lapul még a Kossuth téren

Fotó: VS.hu / Adrián Zoltán

-

Belenéztünk a 71 évvel ezelőtt a budapesti zsidókat listázó dokumentumokba, amelyek a kutatókat is meglepve kerültek elő egy Kossuth téri bérház falából. Megtudtuk, mihez kezdenek az adatokkal a Budapest Főváros Levéltárában, és hogyan tud fontos történelmi forrásokat tartósítani a dohányzás.


„Mi ez a hatalmas repedés a falon?” – tette fel a kérdést a Berdefy házaspár, amikor nyáron megvásároltak egy lakást a budapesti Kossuth téren. Mint a szeptemberi felújítás során kiderült, a lakást egy titkos dupla fal határolta, a két fal közül pedig 6300 ív irat került elő, amelyeken a Budapesten élő zsidókat vették számba 71 évvel ezelőtt.

Az iratok azóta a Budapest Főváros Levéltárához kerültek, a kutatók szerint rendkívül fontos felfedezésről van szó, amelyből értékes demográfiai, tulajdoni adatokat lehet kinyerni. A levéltár munkatársai annyit már kiderítettek ki, hogy 1944 augusztusától decemberig ebben a Kossuth téri házban, két különböző lakásban is a lakásügyi kormánybiztosság dolgozott, nekik lehetett szükségük az adatívekre. Berdefyék negyedik emeleti lakásában nincs több dupla fal, de az első emeleti lakást még senki nem vizsgálta át.



1944. május 30-án Budapest helyettes polgármestere rendelte el valamennyi fővárosi lakó összeírását. Az államigazgatás félelmetesen gyorsan működött, hiszen néhány nap leforgása alatt gyakorlatilag elvégeztek egy budapesti népszámlálást. A cél az volt, hogy felmérjék: három héttel később mely házakba költöztessenek zsidókat, vagyis hol jelöljék ki a sárga csillagos házakat. Június 21-én csaknem 200 ezer zsidó embernek kellett kényszerlakhelyül a kapu fölött sárga Dávid-csillaggal megjelölt házakba költöznie Budapesten. Ha egy házban eleve sok zsidó lakott, arra jó eséllyel csillag került.

Hogy az összeírás olajozottan menjen, minden házba eljuttattak egy adatszolgáltatási ívet, és a háztulajdonos vagy házfelügyelő feladata volt, hogy a budapesti önkormányzat 24 órán belül megkapja a kért adatokat. A kitöltés megtagadásáért vagy elmulasztásáért hat hónapos börtönbüntetés járt. A levéltárban mi is belenézhettünk az iratokba, amelyeken június 1-jei és június 5-i dátumot is láttunk, így valószínűleg néhány nap türelmi időt azért mindenkinek hagytak. Az íveken olyan alapvető adatokat kértek, mint a pontos címet, a tulajdonosok neveit, a bérlők neveit vagy az éves lakbért, de ha csak egy pillantást vetünk a papírokra, egyértelmű az igazi cél: a tulajdonosok és bérlők neve mellett azonnal látható, hogy az illető zsidó volt, vagy keresztény. Akik feldolgozták az iratokat, minden ív jobb felső sarkába csak egy K vagy egy ZS betűt írtak, a bal felső sarokban pedig összegezték, hányan éltek a házban.



Felmerül a kérdés, hogy a zsidó lakók miért nem vallották magukat egyszerűen kereszténynek, amivel megúszhatták volna az átköltözést. „Volt ennek a rendszernek egy furcsa vonása. Az emberek úgy álltak hozzá, ha ez a törvény, akkor be kell tartaniuk” – magyarázza a levéltár főigazgatója, Kenyeres István. „Korábbi kutatásaink alapján az derült ki, hogy nem ilyen módon akarták kivonni magukat a zsidótörvények hatálya alól, inkább olyan esetekről tudunk, hogy zsidó emberek leszármazottai megpróbálták törvénytelen gyereknek nyilváníttatni magukat.”


Kenyeres István és dokumentumok


A 6300 ív irat csak Budapest négy kerületére vonatkozik (XI., XII., XII. és XIV. kerület), a levéltár főigazgatója sem tudja, hol lehetnek a város többi részéről szóló dokumentumok, hiszen még legalább háromszor ennyi ívnek kellene lennie.

Az előkerült papírokat a levéltárban restaurálják és rendszerezik, majd online is elérhetővé teszik őket. A munkát 2016 végére fejezhetik be.



Az iratok jó állapotban vannak, az összegyűrődött példányokat ki tudják vasalni, a vakolat maradékait pedig el tudják távolítani róluk. Ez egyáltalán nem magától értetődő, hiszen a Szálasi-per ugyanebből az időszakból származó anyagain például a rossz minőségű papírra írt ceruzás bejegyzések mára eltűntek, és ha a ezeket nem rögzítették volna mikrofilmen és digitális formában egyaránt, az iratokat később már lehetetlen lenne olvasni. Hogy a zsidókat listázó dokumentumok olvasható állapotban kerültek elő, annak két oka van: a vakolat és a dohányzás. A levéltár egyik munkatársa szerint a vakolat anyaga és a cigarettafüstből, valamint a levegőből származó szén-dioxid közösen hozott létre egy különös réteget, amely megvédte a papírokat a savasodástól.