Kevesebb a barátunk, de a rokonok helyett inkább már bennük bízunk

Fotó: Fred de Noyelle / Godong

-

A felnőttek felének van állandó társa, leginkább az ötveneseknek. A fiatalok egyre magányosabbak, kevesebb a bizalmas, még ha sokat is haverkodnak.


A kilencvenes évek végéhez képest jelentősen csökkent a társsal élők aránya, legyenek házasok vagy élettársak. De a bizalmas kapcsolathálózatok mérete növekedett, ám már nem közeli családtagjainkban bízunk meg leginkább, ehelyett jelentősen megnőtt a barát bizalmasok száma. Ebben már a nyugati típusú társadalmakhoz igazodunk – írja Albert Fruzsina és Dávid Beáta A magyarországi kapcsolathálózati struktúrák jellemzői 2015-ben című tanulmányában a socio.hu-n.

2004-től nagyot csökkent azok aránya (10, illetve 12,5 százalékponttal), akik társsal élnek. Az ötvenes korosztály majdnem háromnegyede él így, a húszasoknál viszont még harmaduk sem.



Magyarországon nemzetközi összehasonlításban kisebb a bizalmassal nem rendelkező emberek aránya, de legalább egy támasza az emberek túlnyomó többségének van. A férfiak a kilencvenes években bizalmasan még inkább a rokonaikkal beszélgettek, ám ma egyre gyakoribb, hogy csak a barátokkal dumálnak fontos dolgokról nagyokat.

De a férfiaknak így is inkább bizalmasuk a társuk, mint fordítva. A nőknek is legfontosabb a párjuk, de gyermekük, testvérük és más rokonaik is ott szerepelnek intim kapcsolathálójukban.

Hogy kit tekintünk barátnak, definíció kérdése is, a kutatók pedig nem is a Facebook-os ismerősök számából indultak ki. Hogy a barátság ingatag, jelzi, négy éve még átlagban 5,5 barátja volt a megkérdezetteknek, mára ez háromra csökkent.



Míg tíz éve a lakosság egyharmadának nem volt egyetlen egy barátja sem, addig mára az arány csökkent, a megkérdezettek egyötödének nincs barátja. De 34-ről 14 százalékra csökkent azoknak az aránya, akiknek 5-nél több barátjuk van. Ez a szűkülés a szélesebb társadalmi integráció gyengülését mutatja, magyarán egyre több embernek van legfeljebb egy-két bizalmas, közeli jó barátja – állítják a kutatók, e tanulmányukban csak felvetve a kérdést, mi lehet ennek az oka, azaz hogy például vajon az internet elterjedésének ebben van-e szerepe.

A fiataloknak sok, az időseknek nagyon kevés a barátja. Ám ez sommás kijelentés, mert nagy a szórás: a fiatalok körében amellett, hogy vannak, akik széles, nagy baráti társasággal rendelkeznek, sokan épp ellenkezőleg, kevéssé integrálódnak és izoláltak. Más kutatások is drámai változást jeleznek: a fiatalok körében egyre nagyobb méreteket ölt a társas izoláció.



A diplomásoknak közel két és félszer több barátja van (4,4), mint a legfeljebb 8 általánossal rendelkező kérdezetteknek. A nők és férfiak közt ezt nézve nincs különbség. A társsal élők a falvakban és városokban lakók között találhatóak legmagasabb arányban (57%-ban, illetve 59%-ban), míg Budapesten ez az arány 52%. A roma etnikumhoz tartozás nem jelent jelentős különbséget.

Az a tény, hogy a barátok rohamosan megjelennek a bizalmasok között – kiváltképp a férfiak esetében, akik korábban a nőkhöz képest nagyobb arányban említették csak családtagjaikat bizalmasukként –, illetve, hogy a lazább ismeretségi, haveri körök jelentősége csökkenni látszik, jelentheti azt, hogy


barátunknak már nem akárkit tekintünk: fontos, hogy tényleg közel álljunk hozzánk, azaz a barát definiálásakor előtérbe kerül az intimitás.

A bizalmas kapcsolathálózatoknál megfigyelhető a trend, miszerint a baráti kapcsolatok nem a családiakat egészítik ki, hanem azok helyett jelennek meg, és mindez sajnos nem az egyre sokszínűbb emberi kapcsolatrendszerek létrejöttét jelzi.