Kerti budival indult a toldi idill megteremtése

Fotó: abcúg.hu / Magócsi Márton

-

Told Kelet-Magyarország egyik leghátrányosabb helyzetben lévő faluja, az ott élők mégis délutáni klubokba járnak, krumplit termesztenek a határban, a legjobb tanulóknak pedig ösztöndíj jár. Itt fejleszti a szociális modelljét az Igazgyöngy Alapítvány, amely a brókercsalás miatt elbukhatja sok éve gyűjtögetett adománypénzét. A helyiek szerint régen szörnyű volt az élet a faluban, most azonban boldogan tekintenek a jövőbe. Az alapítvány nélkül viszont újra elvesznének. Albert Ákos, az Abcúg munkatársának riportja.


Told egy alig háromszáz fős zsákfalu a román határ közelében, közelebb fekszik Nagyváradhoz, mint a térség központjának számító Berettyóújfaluhoz. Valójában azonban mindentől nagyon távol található. Az egyetlen út a faluba a közeli Biharkeresztesről ágazik le, és tele van kátyúkkal. Van ugyan templom, lelkipásztor viszont csak kéthetente. Van egy kisbolt, de teljesen esetleges, mikor van nyitva és mikor nincs. Van önkormányzat, de sok lehetősége nem adódik, alig van bevétele, szinte mindenki közmunkás.

Helyben csak a boltocskázással és a kocsizással lehet pénzt keresni. Előbbi a főleg Romániában beszerzett áru illegális eladását jelenti, míg az utóbbi egyfajta taxizás: akinek van autója, az pofátlanul magas árért beviszi a közeli városba ügyet intézni azt, akinek nincs.


Tele a toldi művelődési ház idősebb és fiatalabb nőkkel és férfiakkal


Kedden délután a falu apraja-nagyja mégsem a vegyesbolt előtt gyülekezik, és kocsizót sem látni. Ellenben tele a helyi művelődési ház idősebb és fiatalabb nőkkel és férfiakkal, akik érdeklődve hallgatják, ahol az alapítvány munkatársa arról beszél, milyen házi praktikákkal tudják hatékonyabban lesúrolni az ablakot.

  • “Napfénynél nem szabad ablakot tisztítani! Erzsike már bólogat is, miért? – kérdezi.
  • Mert rászárad és csíkos lesz!” – vágja rá az asszony.

Mindenki jegyzetel egy füzetbe, kivéve a fiatal anya, aki a karon ülő gyerekét próbálja elaltatni, és a kisfiú, aki a mellette ülő nagypapa korú férfival szeretne játszani, bár az inkább figyelne.

A közösségfejlesztő kurzust a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány szervezi, és hetente háromszor tartják. Ez az az alapítvány, amely február végén nehéz helyzetbe került, mert egy olyan banknál tartotta a pénzét, amely a Buda-Cash brókerház bedőlése miatt befagyasztotta a betétesek számláit. Az alapítvány ezen akár negyvenmillió forintot is bukhat, és pár napig még abban sem voltak biztosak, hogy a napi működést meg tudják oldani. Ugyanennek az alapítványnak a vezetője, L. Ritók Nóra kapott a napokban rangos nemzetközi elismerést, amikor Ashoka-taggá választották. Mit tesz az Igazgyöngy Alapítvány, és hogyan változtatta meg az életet a Hajdú-Bihar megyei Toldon?


A régi módszerek nem váltak be

“A 90-es években olyan helyen tanítottam, ahol nagy volt a cigány gyerekek aránya, és azzal szembesültem, hogy azok a pedagógiai módszerek, amiket alkalmaztam, nem működnek” – mesélte L. Ritók Nóra, hogyan kezdett neki 1999-ben az alapítvány megszervezésének. Szerinte először azt kellett megérteniük, hogy a gyereket a teljes szociokulturális környezetével együtt kell értelmezni.


Ritók L. Nóra órája a biharkeresztesi általános iskolában


Az iskolából először a család felé nyitottak. Akkor értették meg, hogy miért fáradt a gyerek, miért éhes, vagy hogy miért képtelen szöveget értelmezni. “Elkezd az ember a családdal foglalkozni, és először a fizikai hiányokat próbálja pótolni, legyen ruha, élelem, villany, és gyógyszer” – mondta L. Ritók. Aztán megértették, hogy ez nem elég. Óriási tudás és képességhiány van a szülőkben is, amit pótolni kell. Később azt is felismerték, hogy a család nem kezelhető a helyi közösség nélkül.

“Ha az ember megérti egy ilyen közösség szétesettségét, nyomorúságát, a generációkon átörökített értékrendszert, akkor rájön, hogy komolyabb munkára lesz szükség” – mondta L. Ritók. De itt sem tudtak még megállni, az intézményrendszerrel is kezdeniük kellett valamit, például az iskolával vagy az egészségüggyel, amely láthatóan nem tudja kezelni a szegénységből begyűrűző problémákat.

Az első lépés egy művészeti iskola létrehozása volt, a szociális tevékenység csak később alakult ki belőle. Jelenleg viszont az Igazgyöngy Alapítvány az oktatáson kívül foglalkozik kríziskezeléssel, önfenntartás-feljesztéssel, hivatali ügyintézéssel, az ágazatok, valamint az intézmények és a családok közötti mediálással, sőt, még munkahelyteremtéssel is. “Annyira naivak nem vagyunk, hogy azt gondoljuk, a felnőtteket alapvetően meg tudjuk változtatni, viszont olyan szülő nincs, akit a gyereke értekében ne lehetne partnerré tenni” – mondta L. Ritók. Hozzátette, hogy elsősorban a gyerekekre koncentrálnak, az ő generációjukon szeretnének segíteni.


Pottyantóssal kezdődött

Tamás öt éve dolgozik az Igazgyöngy Alapítványnál, Ferenc két éve. Kevés fix pont van a munkájukban, az ő feladatuk ugyanis az, hogy járják azokat a Hajdú-Bihar megyei kistelepüléseket, ahol az alapítvány dolgozik, és segítsenek a helyieknek a problémamegoldásban. Van, hogy gázpalackot visznek nekik, van, hogy gyógyszert, vagy épp a betegeket viszik be kezelésre az orvoshoz.

Kedden éppen Toldon volt dolguk. “Itt 15 pottyantós WC-vel kezdődött, az volt az első projekt” – mesélték, amikor behajtottunk a falu első utcájába. Évekkel ezelőtt állították fel őket, mind áll még ma is. Az alapítvány munkatársai kedden két családot látogattak meg, az egyik helyre gyógyszert vittek, a másiknak pedig a pénzügyeiben segítenek be.

Emiék a falu szélén élnek, hatan laknak egy szobában, ő és az öt gyereke. Az asszony döntési képessége sok területen hiányos, a gyerekeit özvegyen, egyedül neveli, az ötből négy sajátos nevelési igényű. A minap tönkre ment a bejárati ajtójuk, Tamásék azt jöttek megnézni, hogy a kollégájuk rendesen a helyére rakta-e. “Ők a két kezem” – mondta Emi a két férfiról.


Emiék a falu szélén, hatan laknak egy szobában


Az alapítvány a hatósággal egyeztetve segít Emiéknek. A gyerekek miatt Emi az átlagosnál több családi pótlékot kap, Tamás szerint viszont ezt sokáig képtelen volt beosztani, ráadásul könnyen befolyásolható, nincs igazán tisztában a dolgok értékével, és ezért mindig kamatos pénzbe csúszott, vagy sokan rászedték. Ezért most az alapítvány segít neki a pénzügyekben, hogy a gyerekek a családban tarthatók legyenek, és felnőjenek.

Amíg Ferenc az ajtóval bíbelődött, Emi arról próbálta meggyőzni Tamást, hogy csináltassanak meg egy szobaleválasztó falat. “Majd ha ki tudjuk gazdálkodni a családi pótlékból” – mondta Tamás, hozzátéve, hogy első a tüzelőanyag, második pedig az elromlott csap. Később az is kiderült, hogy az alapítványtól kapott centrifugát is ki kell cserélni, mert eltört a fedele.


igazgyöngy alapítvány; abcúg

Az egyik fekhely a szobában


Az ingyenbútorért is meg kell dolgozni

Az Igazgyöngy Alapítvány egyfajta együttműködési rendszerre építette rá az adományozási rendszerét. Ez azt jelenti, hogy a helyiek csak akkor kapnak adományt és segítséget, ha láthatóan próbálnak tenni a sorsuk jobbra fordításáért, részt vesznek a közösségi programokban, és közösségi munkát is vállalnak.

“Nem kötelező az Igazgyönggyel együttműködni, de segíteni csak annak segítünk, aki maga is segít élhetőbb hellyé tenni a falut” – mondta L. Ritók Nóra. Emi például a főzőklubban tanult meg káposztát tölteni, és a délutáni foglalkozáson is az első sorban jegyzetelt a füzetébe. Ferenctől és Tamástól pedig búcsúzóul azt kérdezte, mikor indul már a kertészkedés a közösségi kertben.

A rendszer láthatólag már jól bejáratott, az adományozási szabályok például ki vannak függesztve a faluban. Ezeket a helyiekkel együtt bizonyos időközönként felülvizsgálják. Ferenc szerint az elv egyszerű: ha valaki szeretne egy ötezer forint értékű adományágyat, akkor másfél napos közösségi munkáért az övé lehet.


Régen összevesztek az adományokon is

Az alapítványnak hét helyi munkatársa van Toldon, és évek óta bérlik a helyi művelődési házat is. Ott dolgozik állandó jelleggel Mónika és Ani, két helyi asszony. Ottjártunkkor éppen az alapítvány hímzési programjához rajzolták az alapokat, amelyek majd a helyi asszonyokhoz kerülnek, akik elkészítik a mintákból a hímzést. A hímzéseket táskákra, párnákra, telefontartókra lehet varrni, így lesznek eladható termékek. Azt aztán egy webshopon keresztül értékesíti az alapítvány. Jelenleg húszan dolgoznak a programban, és alkalmi munkavállalóként havi tízezer forintot is kereshetnek a hímzéssel.

Mónika és Ani munkahelye tiszta átjáróház, minden percben felbukkan valaki. Ide fut be minden kérés, legyen az gyerekgyógyszer, vagy bármi más. Most a legtöbben csak hímzés-mintát visznek, vagy megbeszélik, hogy mennyit csináltak meg a múlt héten. Egy idősebb asszony megörült, hogy Tamást is ott találja, rögtön el is kérte a mobilját, hogy felhívhassa az orvosát időpontért.

„Ez a kis közösség régen nem olyan volt, mint most. Akkoriban az emberek nehezen értették, hogy ha nincs, akkor nincs, összevesztek az adományokon is. Irigyek voltak” – mondta Mónika. Az, hogy az alapítványtól lehetőséget kaptak, sokat segített azon, hogy közösségé váljanak. “Rájöttünk, ha együtt dolgozunk, akkor sikeresebb a falu” – tette hozzá.

A faluban működik főzőklub, baba-mama klub. Minden csütörtökön önkéntesek jönnek Budapestről, ők a gyerekeknek tartanak tanodát. Aki szeretne, az hímezhet, vagy nyáron dolgozhat a falu szélén lévő közösségi kertben. Amit ott megtermelnek, azt teljesítményarányosan szétosztják azok közt, akik elmentek segíteni, de otthonra is lehet vetőmagot kérni az alapítványtól. Nyáron biobrikettet is készítenek, amit élen tüzelőként lehet használni.


igazgyöngy alapítvány; abcúg

Ani és Mónika hímzésmintákat rajzolnak elő irodájukban


A család értékelje a tanulást

„Előtte volt a szociális, a családi és annyi” – mondta Andi. A párja mindig arra várt, mikor hívják be közmunkára, néha pedig elmentek szezonális munkára bagó pénzért. Most havi tízezerért hímez, és tavaly több zsák krumplit kapott a közösségi kertből. A legjobban ugyanakkor a lánya sikerének örül, ő ugyanis benne van az alapítvány ösztöndíj-programjában.

„Az ösztöndíjnak nevelési célja van: a család értékelje a tanulást” – mondta Ferenc. Minden ösztöndíjas gyerek családjának jár minden hó végén tízezer forint. Nyolc településről negyven gyerek vesz benne részt, Toldon hét gyerek után jár. Egyikük Andi lánya, Réka. Az anya szerint nagyon jó hatással van a lányára az ösztöndíj, tavaly amikor megkapta 3,6 volt az átlaga, idén viszont már 3,9.

Az alapítvány az iskolai átlag alapján osztja az ösztöndíjat, a falu hét legjobban tanuló gyereke kaphatja. Kizáró okok viszont vannak, ilyen, ha a szülő nem támogatja a gyereket a tanulásban, vagy ha a gyerek viselkedik minősíthetetlenül az iskolában. Ilonának két gyereke is ösztöndíjas, a 10 éves Dia és a 9 éves Jancsi. Az utánuk kapott pénz egy részét megélhetésre költi, a többit pedig rájuk. “Van, hogy a gyereknek nincs cipője, akkor veszek neki belőle” – mondta.


igazgyöngy alapítvány; abcúg

Az ösztöndíjasok időről időre Skype-on keresztül egy önkéntes tanulótárssal dolgozhatnak


Nem voltam itt, a gyerekek pedig kezdtek elkanászodni

Több falusi is megjegyezte, szerencsés helyzetben érzik magukat, mert az alapítvány támogatása miatt látják, hogy a gyerekeik számára lehet kiút Toldról. Segítség nélkül ugyanis szinte lehetetlen elkerülniük a faluból. Ferenc szerint ez logikus, innen eljárni dolgozni nehéz, naponta párszor jár csak Toldra a busz. Ha valaki mégis talál munkahelyet, annak albérletet kell szereznie, többhavi kauciót fizetnie, és még az első havi megélhetést is meg kell oldania. “Itt egyik napról a másikra élnek az emberek” – mondta. Sose lesz erre százezer forintjuk.

Hét embernek az alapítvány helyben tudott munkát adni, közülük volt, aki az akkor éppen több pénzt jelentő, de bizonytalan elfoglaltságát hagyta ott a biztos állás miatt. A falu szélén álló közösségi házban van az alapítvány asztalos műhelye. Ott dolgozik József, Jenő és Richárd. Dobozokat és képkereteket készítenek, amelyet aztán az alapítvány értékesít.


igazgyöngy alapítvány; abcúg

József balra, Jenő és Richárd jobbra az alapítvány asztalosműhelyében


József és Jenő is azt mondta, korábban szabadúszóként dolgoztak, építkezéseken, útépítésen. Többször annyit kerestek, mint most az asztalosműhelyben, de kiszámíthatatlanul, és volt, hogy hónapokra távol kellett lenniük a családjuktól.

„Nem voltam itt, a gyerekek pedig kezdtek elkanászodni” – mondta Jenő. Ő úgy érzi, megváltozott az emberekhez való viszonya, amióta kapcsolatba lépett az alapítvánnyal. „Korábban indulatos ember voltam, de olyanok közé kerültem, akik mellett lecsillapodtam, diplomatikusabb lettem” – mondta.

„Meg kell mutatni, hogy megérdemeljük a támogatást” – mondta József. Az ő fia Győrben tanul mérnöknek, az alapítvány támogatja a taníttatását. “Rengeteg elveszett család lenne itt az Igazgyöngy nélkül” – mondta.


igazgyöngy alapítvány; abcúg

Gyerekrajz a toldi közösségi kert melletti tárolóépület falán


József szintén beugrott a délutáni foglalkozásra, igaz ő elsősorban elszámolási ügyben jött Mónikáékhoz. Egyébként ő volt az, aki megcsinálta Emiék ajtóját is, manapság a faluban neki szólnak, ha asztalosmunkára van szükség. Jenő is átjött, az ő gyerekének a fényképe ott lóg a bejárati ajtón, ugyanis ő is azok között van, akik a jó tanulmányi eredményük miatt ösztöndíjat kapnak.

“A cél az, hogy képessé tegyük őket, hogy önmagukat megszervezzék” – mondta L. Ritók Nóra. Hozzátette, hogy a munkának nem az a lényege, hogy ott legyenek velük az idők végezetéig. “Mindig csak annyit teszünk bele, amire ők nem képesek” – mondta. Ennyi emberrel, ha így halad a munka, akkor szerinte húsz év alatt lehet gyökeres változásokat elérni egy szegregátumban élő közösség életében.

A riportot eredetiben itt olvashatja.