Kérsz egy csík kokót, te erdélyi paraszt?

Forrás: Budapest Film Produkció

-

A Víkend egyszerű, időnként trashbe hajló thriller, de legalább jól néz ki, és vannak benne épkézláb akciójelenetek. Kár, hogy Mátyássy Áron rendező csupa ellenszenves figurát mozgat, akikkel szemben inkább a marcona erdélyi vadászoknak drukkolunk.


Nagypofájú, gazdag és beképzelt fővárosiak jönnek vadászni Erdélybe, persze illegálisan, az erdőkerülőnek juttatott kenőpénzért. Kopár fák magasodnak föléjük, ahogy önhitten elindulnak szarvasra lőni – fogalmuk sincs, hogy itt nem ők vannak nyeregben, el sem tudják képzelni, hogy baj érheti őket. Ha gáz lesz, legfeljebb megvesztegetnek valakit. Aztán egyikük, az arrogáns ügyvédnő (Gryllus Dorka) véletlenül lelő egy embert, innentől kezdve pedig a társaság hamar rájön, hogy bármennyire is ahhoz szoktak, nem uralják az eseményeket.


Gryllus Dorka a Víkend című filmben


A Víkend legszimpatikusabb és magyar filmektől merőben szokatlan vonása, hogy beéri a jól ismert műfaji sémák használatával. Persze nem igaz, amit a film kezdeti reklámkampányában hallhattunk, hogy ez lenne az első magyar thriller, de már annak is lehet örülni, ha egy magyar rendező felismeri, hogy egyáltalán nem könnyű betartani egy adott zsáner szabályait. A Víkend egyszerű film, jó értelemben – könnyen végig lehet nézni, mert van lendülete, és a lehetőségekhez képest látványos is.


Árpa Attila


Az indítás azonnal berántja a nézőt, elsősorban Győri Márk sűrű atmoszférájú képei, az egyszerre szép és fenyegető táj miatt. Az operatőri munkát rögtön ki kell emelni, ugyanis a képi világ bármelyik közepes költségvetésből készült, hasonló műfajú amerikai filmben is megállná a helyét. A nyitány skandináv bűnügyi filmeket idéző, komor tónusai, a méltóságteljesen pásztázó kamera azt az érzetet keltik, hogy az alkotók magabiztosan húznak befelé, pontosan tudják, hogyan kell hatást gyakorolni a közönségre. Aztán a kezdeti pontos építkezésbe egyre több hiba csúszik, párhuzamosan azzal, ahogy a főszereplők szaladnak a megoldás után.


Szabó Domokos lóháton


A legnagyobb baj az, hogy egyik főhőst sem lehet megkedvelni, emiatt nem is szurkolunk nekik. A Gryllus Dorka által alakított Márta nagymenő, gátlástalan ügyvédként benne van valamilyen homályos zsarolási ügyletben: a védencét, egy baleset után perbe fogott építési vállalkozót (Lengyel Tamás) mindenképp börtönben szeretnék tudni az üzleti riválisai, ezért megpróbálják megvesztegetni Mártát, aki viszont rögzíti a beszélgetést, és őket zsarolja meg vele. Majd elmegy vadászni a férjével (Simon Kornél) és az építési vállalkozóval, aki mellesleg a szeretője.

Márta kezdettől fogva ellenszenves, de valójában abban a pillanatban válik nagyjából érdektelenné a sorsa, amikor fegyvert fog a férjére, aki a vadászbaleset után hívni akarja a rendőröket. Innen aztán kicsit sikerül visszanyernie a szimpátiánkat, ami nem árt, mert továbbra is ő marad a főhős – Gryllus Dorkának nem kell bonyolult alakítást nyújtania, de az ő karaktere esetében beszélhetünk egyedül jellemfejlődésről, ráadásul a színésznő már játszott is thrillerben (Pejó Róbert Látogatásában), úgyhogy ezt a feladatot simán megoldja.


Gryllus Dorka és Simon Kornél


Simon Kornél eleinte megint azt a kedves és jóindulatú, de mulya férfit játssza, akit mindig (legutóbb a Megdönteni Hajnal Tímeát-ban), ezúttal viszont van lehetősége túllépni ezen a meglehetősen hálátlan szerepkörön, jóllehet a férj szerepét új megvilágításba helyező csavart sokan olcsónak és légből kapottnak fogják találni. Simon viszont mindvégig szórakoztató alakítást nyújt, nagyon vicces például, ahogy – biztosan a higiéniai parái miatt – nem ér hozzá a pálinkásüveg szájához, hanem bénán locsolja magába az italt. Ezektől az apróságoktól sokkal emberibb a figurája, mint az elbizakodott építési vállalkozóé.


Simon Kornél


Az említett csavar és még néhány hasonló fordulat azonban egy idő után súlytalanná teszi a filmet, nyoma vész az első képsorok erős hangulatának, és marad a kergetőzés az erdőben. Ezzel párhuzamosan a nagy leleplezések formai megoldásai is primitívekké válnak: minden alkalommal, amikor valamelyik figuráról megsejtjük, hogy rosszban sántikál, flashbackben gyorsítva látjuk a gyanús mozdulatait, majd ráközelítünk az arcára, amint gonoszul néz – ezek a trükkök a kilencvenes évek német tévékrimijeibe valók, nem egy mai mozifilmbe.


lengyel tamás víkend

Lengyel Tamás


Viszont jól áll a Víkendnek, hogy a végére mocskosabb, trashfilmesebb irányba megy el: Mátyássy Áronnak nem okoz gondot az akciójelenetek (autósüldözés, verekedések) levezénylése, ami magyar rendezők esetében egyáltalán nem magától értetődő készség. A kirobbanó erőszak pedig néhol valóban sokkolóan hat: a falubeliek sokkal közvetlenebb, nyersebb viszonyban vannak a hússal, szinte mind tapasztalt vadászok, és akkor se kapnak szívrohamot, ha a Pestről jött fajankókon kell bosszút állniuk halott társaikért. A helyieket játszó színészek közül kiemelkedik Szabó Domokos mint erkölcsi aggályok nélküli erdész – ahogy lóháton felbukkan az erdőben a film elején, a tartásával jelzi, hogy ezen a vidéken az ő kezében van az irányítás, gondoljanak bármit az őt lenéző látogatók.


szabó domokos víkend

Szabó Domokos


Mátyássy akkor van leginkább elemében, mikor az utolsó harmadban felpörög a film, a főszereplők egymást próbálják kijátszani, a falusiak pedig leszámolnának azzal, akit gyilkosnak hisznek. Előtte sajnos túl sok hiteltelen mondat csúszik be, amelyek tovább távolítják a nézőtől az amúgy is nehezen kedvelhető figurákat – de épp emiatt lehet remekül szórakozni az eldurvuló finálén.

A rendező az Utolsó idők után már a második nagyjátékfilmjében bizonyítja, hogy van érzéke a thrillerhez, noha színészvezetésben nem a legügyesebb, hiányoznak az emberi rezdülések, az érzelmi csúcspontoknak pedig nincs igazi erejük. A Víkend így nem több impozáns képekben elmesélt, pörgős és egyszerű műfaji filmnél. Nézője válogatja, hogy ezt mekkora eredménynek lehet elkönyvelni, de én meg tudok becsülni egy jóleső vérengzést az erdőben.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!