Kellenek-e melegek és tapizó nagybácsik a gyerekkönyvekbe?

Fotó: AFP / STEPHANE DE SAKUTIN

-

Az Egyesült Államokban egyre több a transznemű karakter a gyerekkönyvekben, és bár itthon is elárasztották a tabutémák az ifjúsági irodalmat, a magyar szerzők egyelőre nem írnak melegekről. Nemrég viszont megjelentek a roma karakterek. Hogyan beszéljünk a tabukról a gyerekeknek, és egyáltalán tabu-e a válás, a betegség és az identitásválság?


„Amíg felnőttem, sosem találkoztam hozzám hasonló emberekkel a filmekben és a könyvekben” – mondja Sam Martin a New York Times nemrég megjelent cikkében, amely a transzneműség kérdésével foglalkozik a gyerekirodalomban. A most 43 éves Martin azután kezdett el nemet váltani, hogy húszéves korában véletlenül a kezébe akadt egy könyv, amely olyan nőket mutatott be, akik férfiakká váltak. Magára ismert benne.

Martinnak most jelenik meg az Egyesült Államokban egy gyerekkönyve, amely egy transznemű tinédzser fiúról szól, aki szerelmes lesz egy idősebb fiúba a strandon. A könyv egy meleg, transznemű, biszexuális témákkal foglalkozó ifjúsági könyveket publikáló kiadónál jön ki. „Az volt a célom, hogy olyan könyveket írjak, amelyek segítettek volna nekem is, hogy ne érezzem magam egyedül abban a korban” – mondja Martin.

A transzneműség az egyik utolsó tabu a gyerekirodalomban, vagy legalábbis a legutóbbi, amely pár éve jelent meg a műfajban, illetve a nemzetközi piacon. Martin tehát nincs egyedül, amikor erről ír.


Legutóbb Amerika ünnepelt olimpikonja jelentette be, mostantól Bruce helyett Caitlyn


Mindez nyilván nem független attól sem, hogy a téma benne van a levegőben, és elérte a kultúra fősodrát: Concita Wurst nyerte tavaly az Eurovíziót, a transznemű hatvanas családfőről szóló Transparent volt 2014-ben a kritikusok kedvenc sorozata, Bruce Jenner olimpikon pedig a Vanity Fair címoldalán és egy Twitter-rekorddal vált a tömegkultúra számára is Caitlyn Jennerré.

A gyerekek is szembesülnek tehát ezekkel az információkkal, nem árt, ha az ő számukra íródott könyvek magyarázzák el nekik mindezt.


A kétezres évek elején született két holland szerző, Linda de Haan és Stern Nijland mesekönyve, a King & King (eredetileg Koning en Koning), amely 10 éven aluliaknak íródott, és a herceg nem a királylányba lesz szerelmes, hanem egy másik hercegbe. Összeházasodnak, övék lesz a királyság, nincs konfliktus. A könyv óriási siker volt, magyarul nem jelent meg. Ennél újabb, és magyarul is olvasható Jeffrey A. Miles munkája, A hercegek és a kincs, amelyben két herceg indul a szokásos dramaturgia szerint kincs és hercegkisasszony keresésére, a Disney-re emlékeztető giccses világban, de végül a legnagyobb kincsként egymást, vagyis a szerelmet találják meg.

Hasonlóan nagy nemzetközi sikert ért el Wolfgang Herrndorf ifjúsági könyve, a Csikk, amely egyszerre érinti – nem direkten – a meleg témát, illetve a zűrös családi hátteret. A magyarul 2012-ben megjelent regényben az anyuka alkoholista és elvonóra jár, az apa a titkárnőjével kavar, a könyv főszereplője pedig egy nagy utazásba kezd új osztálytársával, a Csikk becenevű orosz fiúval, akiről a végén kiderül, hogy meleg.

A könyvek más korosztálynak szólnak: a Csikk tizenöt éves kortól ajálott, A hercegek és a kincs 5-6 éves kortól.



Mi a helyzet Magyarországon?

„A tabutémák 4-5 éve lepték el a piacot, pont azért, mert hiány volt belőlük itthon” – mondja Szekeres Nikoletta gyerekkönyv-kritikus, az OFI (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet) munkatársa. A magyar piac nagyjából 15 éve kezdte el figyelni a nemzetközi gyerekirodalmi trendeket, a szóban forgó igény pedig ennek következményeként, nagyjából 10 éve jelentkezett. A tabuk feldolgozása először fordítással kezdődött, aztán egyre több hazai szerző kezdett el tabukönyveket írni gyerekeknek és tinédzsereknek.

Mostanában már fele-fele arányban vannak jelen a magyar és a nemzetközi szerzők könyvei a tabukkal foglalkozó gyerekirodalomban. Találni könyvet az iskolába menés traumájáról (Stian Hole: Garmann nyara), az internetes szekálásról (Nicola Morgan: Látlak), a holokausztról (John Boyne: A csíkos pizsamás fiú), a háborúról (Davide Cali: Az ellenség), a halálról, rosszkedvről és az identitáskeresésről (Kollár Árpád: Milyen madár).

A magyar nyelven íródott, tabukkal foglalkozó gyerek- és ifjúsági könyvek elsősorban a kamaszproblémákat és az énkeresést érintik. Az ifjúsági irodalomban itthon is megjelenik a homoszexualitás, az alkoholizmus, az öngyilkosság, a problémás családi háttér. Erre példa Pacskovszky Zsolt könyve, a Szabadesés , vagy éppen Németh Eszter nemrég megjelent blogregénye, a Kötéltánc is. De tavaly jelent meg Kemény Zsófi: Én még sosem című regénye is, amely az első szexuális élmény témáját is körüljárja, és a kamaszok mindennapjait mutatja be. Hasonlóan Laboda Kornél frissen kiadott MátéPONTindul című könyvéhez, amely afféle identitáskeresést ötvöz a szabályok felrúgásával és belső utazással, a nálunk még ritka young adult-könyvek vonalán.



Molesztál a nagypapa

Az itthon a legnagyobb múlttal bíró és mondjuk, hogy tradicionálisabb ifjúsági kiadó, a Móra négy éve éve indította el Tabu könyvek nevű sorozatát. Ennek első kötete egy fordítás volt: Beate Teresa Hanika regénye, a Soha senkinek, amelynek főszereplőjét a nagyapja zaklatja szexuálisan. Ebben a sorozatban jött ki két évvel később Pacskovszky már említett regénye, a Szabadesés, amelynek tizenhét éves főszereplője a tanárnőjével kerül intim viszonyba.

Fiatalabbaknak szól Elekes Dóra nemrég publikált, A muter meg a dzsinnek című könyve, amelynek kislány főszereplőjének alkoholista anyukáját néha dzsinnek szállják meg: az álomdzsinn, a vicces idődzsinn, a táncoló térdzsinn stb. Hasonlóan a 8-10 éveseket célozza meg Tóth Krisztina Anyát megoperálták című könyve, amely a rákkal való együttélést magyarázza el a gyerekeknek. Szécsi Noémi Mandragóra utca 7. című kötetében pedig a válásról van szó.

A meleg témával magyar szerzők még nem nagyon foglalkoznak, inkább nemzetközi könyvek fordításai jelennek meg.


A cigány fiú szeretne kitörni a gettóból

A transzneműségre azonban a hazai piac még nem áll készen, arra legalább 2-3 évet kell még várni itthon, mondja Szekeres. „Ennek két módja lehet: valakinél mellékszereplőként jelenik majd meg egy transznemű karakter, vagy kiadnak egy, a kérdést központba helyező könyvet.” Szerinte az első út a jobb, ugyanis mivel óriási a piaci igény most a tabukkal foglalkozó könyvekre, ez sokszor azt eredményezi, hogy maga a tabu kerül a középpontba. „Ez félrevezető tud lenni” – mondja Szekeres, majd hozzáteszi, hogy irodalmilag és pedagógiailag sokkal célravezetőbb a kevésbé didaktikus megoldás, például az, ha egy meleg karakter „az anyuka barátjaként jelenik meg először”.

A tabukönyvek elárasztották a piacot, és ez gyakran az irodalmi érték kárára megy, véli Szekeres, aki szerint a tabukról nagyjából ötéves kortól érdemes mesélni a gyerekeknek, a kulcs mindig a nyelvezet, és ezért nagyon fontos, hogy egy szöveg irodalmilag is színvonalas legyen, működjön. Kérdés persze, hogy tabuként kell-e beszélnünk a válásról, a személyiségválságról, a melegségről vagy az öngyilkosságról?


tabu a gyerekirodalomban


Szintén fontos hiányt pótol, és egy kifejezetten magyar tabut dönt meg, hogy az elmúlt években megjelentek a roma szereplők a hazai gyerekkönyvekben. A fordulópont Prakter Mariann: Paprika és Rózsa – Udvarlós mesék című könyve volt három éve, amely a tradicionális magyar meséket ötvözte az autentikus cigány kultúrával, ugyanakkor egy csomó mangás elem volt benne. Tavaly év végén pedig megjelent Bódis Kriszta ifjúsági könyve, a Carlo Párizsban, amelyben a tizenéves cigány fiú szeretne kitörni a Párizsnak nevezett gettóból.

Egyrészt tehát úgy tűnik, hogy egyre kevesebb a tabu a gyerekirodalomban, másrészt az is látszik, hogy van még mit pótolni itthon.

Szekeres szerint a magyar gyerekkönyvekben nem jelenik meg még az iskolai bántalmazás (erre az első kísérlet Mészöly Ági Darwin-lányok című könyve), de a rasszizmusról, az antiszemitizmusról vagy a holokausztról sem mesélnek még a magyar szerzők a gyerekeknek. Ezekben a témákban külföldön képregények is születnek, de jó példa a téma feldolgozására Luca Cognolato és Silvia De Francia ifjúsági regénye, a magyarul is olvasható Láthatatlan hős, amely a második világháború borzalmairól mesél, még ha meglehetősen didaktikusan is.


tabu a gyerekirodalomban


Ki mesélje el nekik, ha nem mi?

„Akkoriban, amikor kezdtem átalakulni, a YouTube volt az elsődleges forrásom” – mondja egy amerikai szerző, aki – hasonlóan a cikk elején idézett Martinhoz – a saját tapasztalatait használta fel, hogy olyan tinédzsereknek segítsen, akik számára a témával foglalkozó, őket megszólító könyv „életmentő lehet”. A New York Times cikkéből kiderül, hogy a direkt módon transznemű gyerekkönyveket egyelőre szinte csak transznemű emberek írják, és hasonló célból.

De az első transznemű karakterek mellékszereplők, és a szerzőik nem transzneműek voltak.

2004-ben, Julie Anne Peters könyve, a Luna volt az első ifjúsági regény, amelyben a téma felmerül. A főszereplő lány fiútestvére lány akar lenni benne. Azóta nagyjából 50 olyan gyerekkönyv született az angolszász gyerekirodalomban, amelynek volt transznemű szereplője, mondja egy a cikkben megszólaltatott, a témát kutató könyvtáros. Ezek többnyire ifjúsági regények.

Fordulópontot jelentett, amikor tavaly, szintén az Egyesült Államokban megjelent a Jazz Jennings által írt, szintén önéletrajzi ihletésű képeskönyv, az I Am Jazz, amelynek főszereplője egy transznemű lány, és amelynek célközönsége a 5-8 éves korosztály. A Disney gyerekkönyveket kiadó üzletága, a Hyperion tavaly év végén publikálta a Gracefully Grayson című könyvet, amelyben egy hatodikos fiú lánynak érzi magát.


tabu a gyerekirodalomban


Augusztusban jelenik majd meg egy Alex Gino nevű szerző első regénye, a George, amelynek főszereplője nem tudja, hogyan mondja el családjának, hogy ő igazából lány, ezért úgy dönt, hogy egy iskolai darabban eljátssza a Malac a pácban (Charlotte’s Web) főszerepét, hogy mások is úgy lássák őt, ahogy ő saját magát. A George szerzője önmagát genderqueernek mondja, azaz olyannak, akinek identitása nem fejezhető ki a férfi-női kettősséggel. Alex Gino tizenkét éve kezdte el írni a könyvet, még tanítóként. „Olyan könyvet akartam írni, amit magam is elolvastam volna. Azt akartam, hogy a transz történetek transz hangon szólaljanak meg” – mondja a szerző.

A kiadó pedig szélesebb körhöz szeretné eljuttatni a könyvet, mainstream sikert akar, vagy társadalmi párbeszédet, ha tetszik. 10 ezer példányt küldött el tanároknak az országban, hogy kikérje a véleményüket. A könyvet elsőre 50 ezer példányban fogják nyomni, hangoskönyv is lesz belőle, amelyet egy transznemű színésznő fog felmondani. Azt mondják, hogy a szöveg nem csupán a transzneműeket szólítja meg, a George mindenkinek szól, aki valaha elveszve érezte magát és önmagát kereste.

A cikk azzal zár, hogy egy ifjúsági regényíró odaadta a könyv egy példányát a 10 éves fiának, és megkérdezte, hogy el tudja-e képzelni, hogy George a barátja legyen. „Ha kedves velem, akkor persze, hogy barátok lennénk” – mondta a gyerek, miután kijavította az anyukáját, aki fiúnak nevezte George-ot, pedig valójában lány.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!