Kedd este a Juventus is topcsapat volt

Fotó: Getty Images / Marco Luzzani

-

Előzetesünkben nagyot tévedtünk. A Juventus–Real Madrid-mérkőzés parádésra sikerült, elsősorban a lesajnált olasz csapatnak köszönhetően. A Juventus minden várakozásunkat felülmúlta, és 2–1-re nyert – de a párharc esélyese még mindig a Madrid.


Bajnokok Ligája, elődöntő, első mérkőzés:

Juventus (olasz)–Real Madrid (spanyol) 2-1 (1-1)
Gólszerzők: Morata (9.), Tévez (58. – büntetőből), ill. C. Ronaldo (27.)

Aki végignézte a Juventus és a Monaco 180 perces küzdelmét, az aligha hitte el, amit a Juventus–Real Madrid-mérkőzésen látott. A Juventus képes gyors, agresszív támadó focira! Nem is akármilyenre. A harmadik percben már két olasz helyzetecskét jegyezhettünk fel, és egyáltalán: az olaszok úgy pörögtek, mintha az életük függött volna ettől a mérkőzéstől. (BL-elődöntő esetén, persze, ez a minimum.) Hamar összejött a gól is, finom megoldások után. Marchisio pazarul ugratta ki Tévezt, aki kötényt adva küldte kapura a labdát, amelyet Casillas csak oldalra tudott paskolni, pechjére Álvaro Morata lábára, a spanyol így a labdával együtt botlott a kapuba, 1–0. Morata egyébként tavaly a Real Madrid keretének tagjaként nyert Bajnokok Ligáját, nem is örült feltűnően a találatnak.



A Juventus ezt követően is nagyon tudatosan játszott. A hazaiak gyakran a saját térfelük közepén támadták vissza a madridi játékosokat, és ebből számos alkalommal labdát szereztek. Ha a gyors letámadás sikertelen volt, akkor inkább visszahúzódtak a saját tizenhatosuk elé, és ott igyekeztek emberfölényes helyzeteket kialakítani. Ismerős taktika volt ez, 2010-ben az Inter is hasonló filozófiával verte – ugyancsak a BL elődöntőjében – 3–1-re a Barcelonát.


Teltek a percek, és egyáltalán nem úgy tűnt, hogy a párharc egyik tagja (Real Madrid) a sorozat nagy favoritja, a másik pedig (Juventus) egy szerencsétlen, lesajnált együttes, amely csak egy fatális véletlen miatt kerülhetett be idén Európa négy legjobb csapata közé.

A Juventus mégiscsak a Juventus, és a mérkőzés bebizonyította a régi tételt: egy jó olasz csapat mindig európai topklubnak számít. Legalábbis akkor, ha egy mérkőzésről van szó. Az olasz futballiskola, az olasz csapatok taktikai felkészültsége kilencven percig szinte mindig versenyképes, miközben nyilvánvaló, hogy a Real Madrid erősebb csapat a Juventusnál. Mielőtt azonban az olasz futballdrukkerek elhihették volna, hogy a Juve átsétál a Madridon, jött a kijózanító pofon. Egy Real-villanás (egy Juve-rövidzárlat?), és máris 1–1 állt az eredményjelző táblán. Egy váratlan ritmusváltás után egyszer csak Cristiano Ronaldót találta meg egy beadás, és a portugál befejelte az idei kilencedik BL-gólját a Juventus kapujába. Sőt: a félidő végén James Rodríguez csukafejessel találta telibe a felső kapufát, miközben a teljes kapu üresen tátongott előtte.



Ahelyett azonban, hogy eldőlt volna a mérkőzés, a Juve kapott egy esélyt. És kihasználta azt. Az olasz futballra vonatkozó tételt a Juventus az első félidőben még csak megvillantotta, a szünet után pedig már vastag filctollal alá is húzta. Az olasz csapat továbbra is energikusan futballozott, és hamar bejött az a csodafegyver, amelyet a találkozó előtt sokan a zebrák esélyének tartottak: a kontra! Az 58. percben Tévez szólója (melynek során Marcelo kegyetlenül felrúgta az argentint kisegíteni igyekvő Moratát) végén Carvajal buktatta a csatárt – tizenegyes. A büntetőhöz ezúttal nem a kétszázas pulzussal reklamáló (és ezért sárgát is összeszedő) Vidal állt oda, hanem Tévez, aki a kapu közepébe vágta a labdát, 2–1. Vidal nem véletlenül reklamált: Carvajal néhány perccel korábban is sárga lapot érő szabálytalanságot mutatott be, majd a tizenhatoson belül buktatta ellenfelét – Atkinson bíró azonban egyik esetben sem adott sárga lapot a Real Madrid jobbhátvédjének.



És bár a mérkőzésből ekkor még bő harminc perc hátra volt, a Real Madrid ezalatt lényegében egyetlen veszélyes helyzetet sem tudott felmutatni. A hazaiak játékosainak teljesítménye néha emberfeletti volt, Andrea Pirlo például a 90. perc környékén becsúszva szerelte ellenfelét. Sokat elmond a csapatok teljesítményéről, hogy a Juventus játékosai összesen 115, míg a madridiak „csupán” 108 kilométert futottak. Ha pedig a csereként beállt Fernando Llorente az utolsó pillanatokban öt méterről ügyesebben fejel, akkor a Juventus nagyon kedvező helyzetből várhatta volna a visszavágót.


Így viszont maradnak az izgalmak, a jövő heti meccs hideglelősnek ígérkezik.

A meccs összefoglalója