Kapják már el végre ezt a gyilkost!

Forrás: HBO

-

A multimilliomos Robert Durst felesége eltűnt, a legjobb barátját meggyilkolták, egy szomszédját megölték és feldarabolták. Állt már bíróság előtt, többször volt börtönben, de gyilkosságért sosem ítélték el. Most, 71 éves korában letartóztatták egy 2000-es gyilkosság elkövetésének gyanújával. A bizarr figuráról hatrészes dokumentumfilm-sorozat készült, amely már elérhető az HBO GO-n, és április 2-ától kezdve, három csütörtökön át az HBO is leadja. (Cikkünket elsősorban azoknak ajánljuk, akik tudják, hogyan végződik a sorozat, írásunk számos spoilert tartalmaz, a befejezéssel kapcsolatban is.)


1950-ben a hétéves Robert Durstöt egy éjszaka felkeltette az apja, és odavezette az egyik ablakukhoz, ahonnan a kisfiú megpillantotta az anyját, aki a tetőn állt. Robert integetett neki, de nem biztos benne, hogy az anyja észrevette. Nem sokkal később az anyja holtteste a földön hevert.

1982-ben Durst felesége, Kathie nyomtalanul eltűnt. Feltehetően meggyilkolták, de holttestét sosem találták meg. 18 évvel később a hatóságok újra elkezdtek nyomozni az ügyben. Ekkoriban, 2000 karácsonyán lelőtték Durst bizalmasát, Susan Bermant, akiről sokan úgy gondolták, tudja az igazságot Kathie eltűnésével kapcsolatban. 2001-ben Durst – aki magát nőnek álcázva bérelt egy lepattant lakást a texasi Galvestonban – lelőtte és feldarabolta a szomszédját, Morris Blacket. Bíróság elé állították, de az esküdtszék felmentette a gyilkosság vádja alól, mondván, hogy Durst önvédelemből ölt, és félelmében szabadult meg a holttesttől.

Durstöt 2015. március 14-én letartóztatták Susan Berman meggyilkolásának gyanújával.


Kathie és Robert Durst valamikor a 70-es években


Nem tudni, igaz-e a nagyon jómódú ingatlanos családba született Robert Durst fenti története arról, hogy látta az anyját az öngyilkosságát megelőző pillanatokban, de öccse, Douglas szerint mindenesetre nem az. Pedig ez a gyerekkori trauma, és a Robert sztorijaiból kibontakozó, érzelmileg megközelíthetetlen, elhanyagoló apa képe az összes fogódzó, amit kapunk ahhoz, hogy megérthessük, miért lett belőle olyan pszichopata, aki – nagyon úgy tűnik – gond nélkül végez azokkal, akik sarokba szorítják. Bíróság ugyan még nem mondta ki a bűnösségét, de a róla készült hatrészes dokumentumfilm-sorozat végén a saját szájából hangzik el a vallomás: „Mit tettem? Megöltem az összeset, természetesen”.

Hogy az "összes" hány embert jelent, jelenleg senki nem tudja, a legfrissebb hírek szerint Durst egy főiskolás lány '71-es eltűnésének ügyében is gyanúsított lehet.


Robert Durst


Andrew Jarecki, az Elfogták Friedmanékat című Oscar-jelölt dokumentumfilm rendezője 2010-ben csinált egy nagyjátékfilmet All Good Things címmel (nálunk csak DVD-n jött ki Véres románcként), amelyben Ryan Gosling alakította a Robert Durstről mintázott figurát, akinek gyanús körülmények közt eltűnik a felesége. Nem különösebben jó film, de Robert Durstnek tetszett. Méghozzá annyira, hogy miután megnézte, felhívta Jareckit azzal, hogy az ő kedvéért megteszi, amit korábban soha: interjút ad. Így kezdődött el a többéves munka, amelyből végül megszületett Az elátkozott: Robert Durst halálos élete (The Jinx: The Life and Deaths of Robert Durst) című dokumentumfilm-sorozat.



Az első rész nyitányában szinte rögtön valódi vagy annak tűnő levágott végtagokat tol az arcunkba a rendező. Aztán jön a főcím, amelyről, ha önmagában látnám, biztosan azt gondolnám, valamelyik menő új thrillersorozathoz tartozik, véletlenül sem tippelnék arra, hogy egy dokumentumfilmet vezet fel. A hat epizód során aztán fokozatosan kiderül, a főcímben felbukkanó kísérteties képsorok melyike mit jelent: Jarecki előszeretettel rekonstruálja a múltbeli eseményeket színészek segítségével, stilizált, sokszor lassított felvételeken, a főcímben részben ezekből kaptunk ízelítőt. Az egész borzasztóan tolakodó és hatásvadász, és az, hogy egy élő, frissen letartóztatott emberről és néhány évtizede elkövetett gyilkosságokról van szó, amelyekkel kapcsolatban az áldozatok szerettei a mai napig várják a válaszokat, gyomorforgatóan voyeurisztikussá teszi az élményt. Persze, nyilván ez is a vonzereje sokak számára.



Én inkább szeretnék választ kapni a miértre, mintsem szemeteszsákokba tuszkolt testrészeken szörnyülködni, és miközben tudom, hogy kielégítő válasz nyilván nincs, azért nekem nagyon is hiányzik a filmből legalább egy komoly pszichológus vagy pszichiáter szakértő megszólaltatása. Az különösen izgalmas kérdés, hogy a hatóságok elől többször meglépő Durst aztán hogyan buktathatta le magát olyan értelmetlen apróságokkal, mint például, hogy ellopott egy szendvicset egy boltból, miközben több ezer dollár volt nála? De az alkotók kísérletet sem tesznek Durst pszichopatológiájának feltárására, ehelyett beérik egyfajta valóságshow-san vájkálós, szembesítős attitűddel, ami némiképp ellenszenvessé is teszi az egész projektet.

Az is kissé manipulatívnak és a dokumentumfilmektől elvárt tényszerűséggel (legyen bármilyen naiv is ez az elvárás, hiszen a dokumentumfilm is emberi alkotás, nem pedig az „objektív igazság” leképezése) nehezen összeegyeztethetőnek tűnik, hogy a különböző időpontok, helyszínek és bűnesetek közt ugráló sorozatban sosem írják ki, hogy éppen hányat írunk, ami az utolsó epizódban tesz szert különös jelentőségre. De előbb végignézzük a 2001-es darabolós gyilkosságra fókuszáló első részt, a Robert és Kathie kapcsolatára, és a nő eltűnésére koncentráló másodikat, a 2000 végén megölt Susan Berman történetét feldolgozó harmadikat, és a 2001-es gyilkosságot követő tárgyalást bemutató negyediket.

Aki akár csak a Wikipedián utánaolvasott kicsit Robert Durst életének, a harmadik epizód magasságában nagy valószínűséggel már unni fogja ezt a hosszúra nyúló elbeszélést, akármilyen dicséretes is az alkotóknak az a látható törekvése, hogy minél több közvetlenül vagy közvetetten érintett személyt megszólaltassanak. A hatásvadászat is egyre fárasztóbb, amikor a halott Bermant alakító színésznő mellett a földön véres kutyamancsnyomokat mutatnak, az már inkább röhejes, hiába mondja el később egy szemtanú, hogy ez tényleg így volt.


Kathie és Robert Durst az esküvőjük napján, 1973-ban


Az ötödik epizódban viszont megváltozik a struktúra, Jarecki a háttérben meghúzódó alkotóból aktív provokátorrá és nyomozóvá lép elő, aki New York utcáin kísérgeti Robertet, és egy társasági eseményen megpróbálja becserkészni az öccsét, Douglast. Aztán az epizód végén robbantja a bombát: Berman mostohafia talált valamit, ami bizonyíthatja, hogy Robert ölte meg Susant.

A hatodik résznek már egyértelműen Jarecki a főszereplője: az epizód jelentős részét azt teszi ki, ahogyan a filmes és munkatársai gyakorlatilag csapdát állítanak Robertnek. Hazudnék, ha azt mondanám, ez az utolsó két rész nem eszeveszetten izgalmas és feszült. Ezen a ponton valószínűleg nem sok néző akad, aki még hisz Robert ártatlanságában, és attól függetlenül, hogy a pszichésen nyilvánvalóan súlyosan sérült ember szánalmat vagy akár együttérzést is kiválthat belőlünk, drukkolunk, hogy pont kerüljön az ügy végére.



Mondhatnánk, hogy itt, a jelenidejű (vagy annak tűnő) nyomozás szakaszában a filmkészítőknek végre nem kell olyan mankókhoz folyamodniuk, mint, amikor a múltat próbálták megidézni, ebben a pillanatban olyan érdekessé válik a valóság, hogy ennek a lendülete magától sodorja a katarzis felé a filmet, ugyanakkor ez sajnos nem teljesen igaz.

Mint említettem, nincsenek dátumok, viszont a finálét takaros narratívába rendezik az alkotók: Durst először belemegy egy újabb interjúba, de aztán meggondolja magát, mintha megérezte volna, hogy sarokba akarják szorítani, viszont aztán a filmkészítők számára szerencsés véletlen folytán szüksége lesz Jareckiék segítségére, ezért mégis rááll a beszélgetésre, és jöhet a nagy leleplezés! Ugyanakkor, mint szorgos újságírók azóta kiderítették, ez a kronológia teljes kamu, igazából nem tudni, miért állt rá Durst mégis az interjúra, de az biztosan előbb készült, mint hogy szívességet akart volna kérni (ha egyáltalán akart) a filmesektől.


The Jinx: The Life and Deaths of Robert Durst


Ez talán részletkérdésnek tűnik, de alapjaiban ingatja meg a filmesekbe vetett bizalmunkat. Miért kellett hamis kronológiát felállítaniuk? Csak, mert így hatásosabb a sztori, vagy esetleg valami fontosat próbálnak eltitkolni előlünk? És ha ebben hazudtak nekünk, akkor vajon még mi mindenben? Különösen érzékeny ez a kérdés az epizód megrendítő befejezése miatt.

Most már tudjuk, valószínűleg nem azt a döntő, szembesítő pillanatot és spontán vallomást forgatták le utoljára, amivel a sorozat zárul, és ez fontos kérdéseket vet fel Durst és Jarecki kapcsolatát illetően. Tényleg egy ott és akkor lezajló szembesítést látunk, majd egy spontán beismerésnek vagyunk a tanúi? Jarecki azt állítja, a finálét záró, véletlenül készült hangfelvételről eredetileg nem is tudott, azt jóval később találták meg – igaz, a filmes először azt mondta, két évvel az interjú után fedezték fel a létezését, aztán ezt "több hónap"-ra módosította, végül pedig úgy döntött, nem ad több interjút a filmmel kapcsolatban, mert valószínűleg tanúként be fogják idézni Durst tárgyalásán.


Robert Durst

Robert Durst és Andrew Jarecki a dokumentumfilm-sorozat hatodik epizódjában


Érdekes egybeesés, hogy Durstöt március 14-én tartóztatták le, egy nappal azelőtt, hogy az amerikai HBO leadta a sorozat utolsó részét. Jarecki tagadja, hogy a rendőrség bármilyen módon egyeztetett volna vele a letartóztatás időzítéséről, és kijelentette, hogy már hónapokkal korábban átadta a birtokában levő bizonyítékokat a hatóságoknak. Ugyanakkor, mint azt ő maga is elismerte, a bizonyítékok nem hónapokkal korábban kerültek a birtokába, hanem már 2012-ben, és az utolsó interjút is akkor készítette Dursttel. Lehet, hogy – szemben azzal, amit a filmben állít – a filmje mégis fontosabb volt számára, mint az igazságszolgáltatás, és az, hogy az áldozatok rokonai megnyugvásra leljenek?

Douglas Durst utalt arra, hogy Jarecki a családi hátterük vélt vagy valós hasonlóságai miatt bizonyos tekintetben azonosul Roberttel. Nem tudhatjuk, ebben van-e igazság (az egyértelmű, hogy Jarecki is bűnösnek tartja Durstöt), de ahogyan lelepleződnek Jarecki filmes manipulációi, már-már a néző is úgy érezheti, hogy egy Robert Dursthöz hasonlóan sármos pszichopata akarja megvezetni.

Történetüknek itt nincs vége: hamarosan kezdődik Durst tárgyalása, és Jarecki is ott lesz a stábjával.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!