Kancellárnak pályáztam, ilyen katasztrofális interjún még nem voltam

Forrás: Independent

-

Több évtizedes felső vezetői tapasztalattal adták be jelentkezésüket egy-egy egyetem gazdasági irányítói posztjára, de a szóbeli beszélgetés olyan volt, mintha egy kezdő HR-es faggatott volna egy pályakezdőt, állítja két pályázó is. A bizottságban volt, aki meg sem szólalt, a tudnivalókat nem küldték el e-mailben, és a visszatérő kérdés a „mik az erősségei és a gyengéi” volt.


Nemcsak az írásban benyújtott kancellári pályázatok, hanem a posztra jelentkezők szóbeli meghallgatásának színvonala is messze elmaradt a szakmai elvárásoktól – állítja lapunknak egymástól függetlenül két érintett is.

Két hete írtunk róla, hogy több, a kancellári posztot kormánypárti vagy kormányzati hátszéllel elnyert jelentkező pályázata gyakorlatilag általános iskolai fogalmazásként sem feltétlenül állta volna meg a helyét: képzavaroktól, nyelvtani és stiláris hibáktól hemzsegő anyagaikban nem is volt szakmai rész. A kötelező szakmai ajánlásokat fideszes politikusok írták a fideszes jelentkezőkről, az intézményekkel kapcsolatos elképzelések pedig nem is szerepeltek fél-másfél oldalas dolgozataikban.

Cikkünk megjelenése után e-mailben kereste meg szerkesztőségünket egy sikertelenül járt pályázó, hogy megossza velünk szóbeli meghallgatása tapasztalatait. Az illető, aki a téma érzékenysége miatt azt kérte, hogy se az ő, se a megpályázott intézmény nevét ne írjuk le, egy nagy vidéki egyetem kancellárjának jelentkezett. Az alábbiakban változtatás nélkül idézzük levelét.



„Az interjú a régi Oktatási Minisztériumban, a felsőoktatási titkárság egyik irodájában történt. A szobában a székek és az asztalok úgy voltak elrendezve, mint egy egyetemi vizsgán vagy inkább a bíróságon, és az egész hangulata is pont olyan volt. Azt nem tudom, hogy az interjúvolók személye azonos volt-e minden jelentkező esetében, a jelentkezők, akikről tudok és beszéltem velük, ők mindannyian ugyanazokkal beszéltek.

Az Emmi oldaláról négyen ültek a teremben. A nevükre sajnos nem emlékszem, de ketten biztosan minisztériumi emberek voltak, ketten pedig úgy 60-65 év körüliek, és egészen biztosan egyetemi oktatók. (A bizottság egyik külső, felkért tagja Fodor István, az Ericsson Magyarország volt vezérigazgatója volt – a szerk.) Az egyik »egyetemi« ember feltehetőleg agrármérnök, állatorvos, esetleg állattenyésztő lehetett, mert amikor megérkeztem, és várakoztam a soromra, kinn telefonált a folyosón. Mikor észrevette, hogy nincs egyedül, akkor ugyan elvonult, de így is lehetett hallani, hogy birkákról, takarmányról és aklokról beszélt. Ő volt az, aki egyébként az egész interjú alatt meg sem szólalt.

A két minisztériumi ember közül az egyik a jelöltek anyagainak a kezeléséért volt felelős, ő rohangált, és osztotta ki mindenkinek az aktuális interjúalany anyagát, egyebekben egy szót sem szólt. Ő külön ült a többiektől, közelebb az interjúvolthoz, és az esetemben


a legfontosabb feladatának az tűnt, hogy elolvassa, milyen márkájú óra van rajtam.

Annyira feltűnően csinálta, hogy kb. 5 perc elteltével direkt úgy tettem a kezem, hogy mindent láthasson, akkor meg is nyugodott. A másik minisztériumi ember sem szólt egy szót sem, de ő legalább bólogatott néha, és néha úgy tűnt, mintha figyelne is.


Az interjú maga volt a szakmai katasztrófa. Üzleti iskolát is végeztem, és 96 óta dolgozom a versenyszférában vezetőként, de


ilyen katasztrofális állásinterjún még nem voltam.

Az egyetlen kérdezőről azonnal kiderült, hogy nem olvasta a beküldött anyagaimat, fogalma sincs, hogy ki vagyok, ráadásul kérdezni sem tudott.

Esküszöm, hogy én magam több állásinterjút folytattam 5 év alatt, mint az úriember egész életében. Olyan kérdések hangzottak el, hogy »Melyek az erősségei, amelyekkel hozzájárul az egyetem működéséhez?« és »Milyen hibái vannak?« Mintha egy pályakezdőt kérdezne egy szintén pályakezdő HR-es.

A pályázati anyagok – felteszem, mindenkinél, de nálam biztosan – elég sok anyagot tartalmaztak a pályázó szakmai múltjáról, ami alapján egy tapasztalt fejvadász biztosan nem olyasmiket kérdez, hogy mi a jelölt gyengesége és erőssége. Olyasmiket is kérdeztek, hogy mi van akkor, ha a rektor mást akar, amit a kancellár. Erre például azt válaszoltam, hogy egy teoretikus kérdésre csak teoretikus választ lehet adni. Ha mást akar, mint a kancellár, akkor vagy a rektor, vagy a kancellár lenyomja/meggyőzi a másikat, vagy kompromisszumot kötnek. Ez nem tetszett nekik, de azt nem mondták el, hogy miért nem.

Pár perc elteltével kiderült, hogy egy Patyomkin-interjú az egész, szerencsétleneknek kiadták, hogy a látszat kedvéért beszéljenek mindenkivel, de ennek a jelentősége egy tízes skálán 0,5.


Szóvá is tettem, hogy azt hittem, megtisztelnek azzal, hogy nem olyasmiket kérdeznek majd 20 év vezetői tapasztalattal a hátam mögött, hogy mik az erősségeim és gyengéim, hanem értelmesen elbeszélgetünk értelmes dolgokról.

Az állásinterjús standard kérdésekre a válaszokat ugyanis a leadott anyagomban részletesen kifejtettem.

Zokon is vette az úr, és a többiek is pár másodpercre felébredtek, hogy történik valami szokatlan. A Kérdező Úrral abban is összekülönböztünk, hogy máshogy láttuk a világ egyik olyan szakmai kérdését, amellyel az egyetemi kancellárnak biztosan nem kell foglalkoznia – hogy pontosan mit, nem lényeges. Ennek ellenére nem haraggal váltunk el, hanem sehogy, ugyanis egészen biztos voltam abban, hogy mire kiléptem az ajtón, már azt is elfelejtették, hogy ott voltam.


A kinevezett kancellárról egyébként úgy tudom, hogy ő nem akart pályázni, de szólt neki a »Netuddki«, hogy kellene, és csodák csodájára megkapta. Úgy tudom választhatott két egyetem közül is.”


A győztes pályázatát szerkesztőségünknek volt alkalma szintén megismerni, az előző cikkben említett, fideszes kötődésű pályázókéhoz hasonlóan ugyancsak katasztrofális színvonalú.


Akkor így jártam

Hasonló tapasztalatokról számolt be a VS.hu-nak egy másik elutasított pályázó is. A névtelenséget kérő, ugyancsak több tízéves gazdasági vezetői tapasztokkal bíró jelentkező szintén egy nagy egyetem gazdasági vezetői posztját célozta meg. A szóbeli interjú színvonalában azért is csalódott, mert jelentkezése benyújtásakor többfordulós, komoly, a nagyvállalatoknál megszokott kiválasztási procedúrát ígért neki a minisztérium.

Az előéletével, illetve terveivel kapcsolatos szakmai kérdésekkel ehhez képest őt sem fárasztotta a bizottság, a meghallgatás színvonalát pedig az sem mentette szerinte, hogy a volt Ericsson-vezérnek alighanem volt tapasztalata az interjúztatásban.


Abban a 20 percben, amit rám szántak, nemhogy egy sok tízmilliárd forintból gazdálkodó intézmény vezetőjét, de egy kis kft. marketingesét sem lehetett volna kiválasztani

– summázta a meghallgatás tapasztalatait a pályázó, aki korábban egyébként már azt is furcsa amatőrségnek találta, hogy az interjúra telefonon hívták el. Hiába kérte a minisztériumi alkalmazottat, hogy a pontos címet és dátumot küldjék el neki e-mailben, erre nem voltak hajlandók.

„Ha le tudtam írni vagy megjegyezni, amit eldaráltak, hogy a Szalay utca hányban, kit és hányadik emelet melyik irodájában keressek, akkor jó, ha nem, akkor így jártam.”

Az interjún amúgy őt is többször arról faggatták, hogy hogyan akarja kezelni a rektort, és milyen viszonyt akar kialakítani vele. Ezt, mint mondta, ő is kellemetlennek és provokatívnak érezte.


A meghallgatás körülményeiről csütörtökön megkérdeztük a pályázatot kiíró Emberi Erőforrások Minisztériumát is. Szerettük volna megtudni egyebek mellett, hogy

  • fenntartják-e korábbi álláspontjukat, miszerint a pályázatok elbírálásakor a jogszabályoknak megfelelő döntés született, és nem előre eldöntött folyamatról volt szó;
  • mit szólnak ahhoz az állításhoz, hogy valaki nem is akart pályázni, majd több kiváló kvalitású jelölttel szemben kínosan gyenge pályázatával mégis ő lett a befutó.
  • Kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen arányban számított az írásos pályázat és a szóbeli meghallgatás, továbbá, hogy
  • mi a véleményük az olyan bírálatokról, miszerint a végső döntéseket nem is az Emmiben, hanem a Miniszterelnökségen, politikai alapon hozták meg.

A tárca nem reagált megkeresésünkre.


Ha Ön is jelentkezett kancellárnak és furcsaságokat tapasztalt a pályázat körül, vagy általánosságban beszámolna tapasztalatairól, kérjük, írja meg a politika@vs.hu e-mail címünkre. Köszönjük.