Kampányhoz remek a népszavazás, de azért pár dolgot tisztázni kéne még

Fotó: MTI / Kovács Attila

-

Stratégiai és politikai szempontból már tudjuk, hogy nagyjából mi járt a kormány fejében, amikor összerakta a kvótaügyi népszavazást. Ettől azonban még maradtak jogi és technikai kérdőjelek az ügyben.


Miféle kötelező betelepítési kvóta?

A „kötelező betelepítési kvóta” csak a kormányzati kommunikációban létezik. Az egyetlen dolog, ami hasonlít erre, az az Európai Tanács tavaly szeptemberi határozata, amelyben 120 ezer Görögországban és Olaszországban tartózkodó menedékkérő áthelyezéséről döntöttek. Ebben a rendszerben Magyarországra kevesebb mint 1300 ember jutna, de a magyar kormány ennek ellenére megtámadta a döntést az Európai Bíróságon. Nem kizárt, hogy nyerni is fog, ez jogi kérdés, nem a nép akaratától függ.

Ezenkívül vannak híresztelések arról a tervről, hogy nyugat-európai országok egy csoportja (az úgynevezett „készségesek” vagy „hajlandók” koalíciója), az ankarai kormány követelésének engedve, áttelepítene Törökországból több százezer szíriai menekültet. Erről elterjedt, hogy önkéntes kvóta lenne, de az ellenzők – például Orbán – attól tartanak, hogy mégis kötelező lehet. Erről viszont nem hogy döntés nem született, de még a hivatalos napirendre sem került. A magyar kormány biztosan nemmel szavazna rá, ha eljönne az ideje, ehhez biztos nincs nincs szükség népszavazásra.


Alkotmányos ez egyáltalán?

Még a Fidesz-KDNP által elfogadott Alaptörvényben is az áll, hogy nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségről nem lehet népszavazást tartani. Márpedig erős a gyanú, hogy a kormány kérdése pont ebbe ütközik. Trócsányi László igazságügyi miniszter ugyan csütörtök reggel az M1 műsorában azt mondta, hogy az Alaptörvény értelmében nem adták át az Európai Uniónak azt a hatáskört, hogy kötelezően lehessen betelepíteni embereket az országba, de ez így biztosan nem igaz.

Az EU működéséről szóló szerződés 78. cikke szerint „Az Unió közös menekültügyi, kiegészítő és ideiglenes védelem nyújtására vonatkozó politikát alakít”. Ezen alapul a tavaly szeptemberi határozat is, hiszen arról is rendelkezik, hogy ha valamelyik tagállam „szükséghelyzettel szembesül”, akkor a Tanács „átmeneti intézkedéseket fogadhat el”. Valamivel odébb azt is kimondja a szerződés, hogy bevándorlás- és menekültügyben is „a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó”.


Mit is mond, aki igent mond?

Mivel nincs kötelező betelepítés, az egész kérdésfelvetés értelmetlennek tűnik. De még ha létezne is az a bizonyos betelepítési kvóta, amely ellen a kormány harcol, az egész népszavazás értelmét akkor is megkérdőjelezi a kérdés megfogalmazása: erre igazából nem lehet igennel válaszolni. Vélhetően még a legelvadultabb föderalista (az egyesült Európa elszánt híve) vagy a legszebb lelkű emberbarát sem ért egyet azzal, hogy felsőbb parancsra, mindenki akarata ellenére betelepítsenek embereket Magyarországra. Ők is csak akkor tudnának igennel szavazni, ha a kérdés körülbelül úgy hangzana: „Kívánja-e, hogy Magyarország vegyen részt aktívan az Európai Unió közös menekültügyi intézkedéseiben?”

Lényegében tehát csak két dolgot lehet tenni: aki támogatja a kormányt, elmegy, és nemmel szavaz, aki pedig ellene van, az a távolmaradásával tüntet.


Mi lesz, ha sikeres a népszavazás?

Bár elvileg a Nemzeti Választási Bizottság, a Kúria, extrém esetben pedig az Alkotmánybíróság is útját állhatja a kormány népszavazási kezdeményezésének, nem tennénk rá nagyobb összeget, hogy ez be fog következni. Tételezzük fel inkább, hogy sikeres lesz a népszavazás, vagyis több mint négymillió ember elmegy szavazni, többségük pedig nemmel voksol. Mi történik ekkor? Az Országgyűlést semmire nem kötelezi, hiszen nincs kötelező betelepítési kvóta.

A népszavazás címzettjei legfeljebb az EU-s intézmények, illetve a kvótarendszert támogató államok lehetnek, de őket semmire nem kötelezi egy magyar referendum. Uniós jogalkotási ügyekben a tagállami kormányoknak (a Tanácsban), az EP-képviselőknek (az Európai Parlamentben), illetve egyes esetekben a tagállami parlamenteknek lehet szerepük (az úgynevezett sárgalapos eljárásban). Utóbbihoz megint csak nem kell népszavazás, a kormánypártok kényelmes többségben vannak, és valószínűleg még a Jobbik támogatását is megkapnák, ha kellene.


Visszaüthet ez még Magyarországra?

Mivel nincs „kötelező betelepítési kvóta”, és egy sikeres népszavazásnak sem lenne semmilyen, jogi értelemben kötelező eredménye, így közvetlen retorzióktól sem kell tartani. Ugyanakkor, ha a magyar kormány nem tartja be a szeptemberi határozatot, és az Európai Bíróságon sem jár sikerrel, akkor kötelezettségszegési eljárás indulhat ellene. Ez nem lenne egyedi eset, sok más ügyben is történt már ilyen, ráadásul az eljárás sokáig tart, de a végén mégiscsak kényelmetlen lenne a magyar kormány számára.


Nagyobb gond lehet, hogy a végletekig kiéleződnek a politikai különbségek. Már most is folyik az üzengetés: Matteo Renzi olasz miniszterelnök a múlt héten az EU-s támogatások csökkentésével fenyegette meg a visegrádi országokat. A finn pénzügyminiszter tanácsadója, Pasi Rajala egyenesen arról twittelt, hogy talán nekik is népszavazást kellene rendezniük a támogatások befizetéséről. Anders Ygeman svéd belügyminiszter pedig csütörtökön arról beszélt, hogy kvótarendszer nélkül megszűnhet a szabad mozgást biztosító schengeni rendszer, és ez nagyon sokba kerülne a keleti országoknak. Menekültügyben tehát nem konstruktív vita zajlik, hanem keménykedés, amiben új szintet jelentene a magyar népszavazás.