Kamatot emelt a Fed: a nap eseménye macskákkal elmesélve

Fotó: Hemera / Antonio Balaguer soler

-

Kilenc év után ma 25 bázisponttal emelte az alapkamatot az amerikai jegybank. A lépést az egész világ feszülten várta, elmagyarázzuk, miért.


A válság óta először kamatot emelt kétnapos ülésén az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) vezetése. A várakozásoknak megfelelően a 0-0,25 százalékos alapkamatot 25 bázisponttal, 0,25-0,5 százalékos szintre emelték, a döntés közleményük szerint egyhangú volt.

A Fed nyíltpiaci bizottságának kamatdöntő ülését a Csillagok háborúja premierjéhez hasonló várakozás előzte meg. A feszült figyelem érthető: a Fed csaknem tíz éve nem emelte meg az amerikai alapkamatot, amelynek szintje 2008 vége óta nulla százalék közelében volt. Ráadásul a világ legnagyobb gazdaságáról van szó, a döntés pedig – ezt a Janet Yellen vezette testület többször jelezte már – a gazdasági várakozásokat tükrözi. Vagyis a kamatemelés – tehát a monetáris feltételek szigorítása – azt jelzi: jó irányba mennek a dolgok az Egyesült Államokban. És a világban is.


Miért tartották ilyen alacsonyan a kamatot?

A nulla százalék körüli alapkamat fenntartása a gazdaságélénkítés egyik formája. A befektetőket arra próbálják rávenni, hogy pénzüket ne biztonságos helyen parkoltassák, inkább tolják be a reálgazdaságba, ezzel is gyorsítva a pangó gazdasági növekedést. A Fed ennek érdekében éveken keresztül kötvényvásárlásokkal is igyekezett pörgetni a gazdaságot. A QE (quantitative easing, vagyis mennyiségi lazítás) program harmadik szakaszában például havi 40 milliárd dollár értékben vásároltak kötvényeket.



A kamatok alacsonyan tartása lenyomhatja az államkötvények hozamát is, ami pedig olcsóbbá teszi az adósság finanszírozását. Magyarul csökken az államadósság, legalábbis elméletben. Ez az Egyesült Államokban nagyobb fegyverténynek számítana, mint nálunk. Ott a gyakorlatban az alacsony kamatteher inkább az adósság növekedését lassítja. Pedig elkelne a csökkenés: az állami kiadásokat Washingtonban egy adósságplafonhoz kötik, és ha ennek az emeléséről a törvényhozásnak nem sikerül döntenie, lebénulhat az államszervezet – erre 2010 óta kétszer is volt példa.


Miért késlekedtek?

Az idei kamatemelésre utaló jeleket folyamatosan küldözgette a piac és a sajtó felé a Fed vezetése. Elemzők egy idő után már a közlemények megfogalmazása közötti (szavakban mérhető) eltérésekből próbáltak következtetni az időpontra. Utoljára szeptemberben várta felfokozott várakozás a kamatról döntő nyíltpiaci bizottság ülését, akkor azonban a testület a külső körülményekre (elsősorban az augusztus végi kínai tőzsdepánikra, illetve a kínai gazdaság lassulására) hivatkozva halasztotta el az emelést.



Ennél azonban mindig fontosabb szerepet játszottak a döntésben az amerikai gazdaság egyes mutatói. A Fed pedig igencsak megkötötte a saját kezét: elsősorban a munkaerőpiac helyzetéhez kötötte a kamatemelés elindítását, azon belül is a fő tényező az, hogy a mezőgazdaságon kívüli magángazdaságban mennyi állás van.

A Fed gazdaságélénkítő programjai pedig megtették a hatásukat: a GDP-növekedés évi 3,7 százalékos (a hasonló méretű európai valutaunió, az euróövezet esetében ez most csak 1,6 százalék.)

A növekedés ráadásul nem járt az infláció felgyorsulásával (amit főleg az olajárak alacsony szintje magyaráz), az 1,8 százalék közel van a 2 százalékos célhoz. A magánkiadások 1,2 százalékos emelkedése is kedvező jel. És persze a munkanélküliek aránya: az euróövezeti 10,7 százalékhoz képest szintén irigylésre méltó 5 százalékos arány a Fednek is elég alacsony – gyakorlatilag teljes foglalkoztatottságot jelöl.



Mi történhet most?

A kamatemelést ezért a szakértők 80 százaléka valószínűsítette. A nagy kérdés így nem ez, hanem a lehetséges folytatás. Ha elkezdik az emelést, illik azt folytatni, ám annyira azért senki nem derűlátó, hogy gyors emelést lehetségesnek tartson. Az ugyanis túlzás, hogy annyira jó hangulat uralkodnak a világgazdaságban: a világkereskedelem a vártnál lassabban bővül, az európai gazdaságban sehogy sem tud kikászálódni a pangásból, ráadásul olyan kockázatok is rontják a befektetők kedvét, mint a görög adósságválság vagy a menekültkrízis.



Hogyan érint ez minket?

A kamatemelés ráadásul éppen ezeknek a gazdaságoknak adhat pofont. Az emelkedő kamat miatt ugyanis a dollár újra kívánatossá válhat, és azok, akik eddig más pénznembe vagy USA-n kívül fektettek be, most eladhatják ezeket az érdekeltségeiket és Amerika felé fordulhatnak. Ez a magyarázata a mostani forintgyengülésnek is.


via GIPHY


Az sem mellékes, hogy az emelést váró piacokon már egy ideje erősödik a dollár árfolyama, ami nem feltétlenül kedvez az amerikai gazdasági szereplőknek, főleg az exportra gyártóknak. Vagyis visszafoghatja a már sínre került gazdasági növekedést.

A klasszikus modell is mutat kockázatokat: ha a gazdaság bővülése túlgyorsul, az túlpörgetheti az inflációt. Ezt láthattuk a Fed előző kamatemelési ciklusainál.


via GIPHY


A többiek miért nem emelnek?

A világ többi része – a brit jegybankot, a Bank of Englandet leszámítva komoly fáziskésésben van a Fedhez képest. Az egy dolog, hogy a Magyar Nemzeti Bank két három éve kezdett csak a masszív kamatcsökkentésbe, hogy ezzel is segítse a gazdaság kilábalását, de az euróövezetet irányító Európai Központi Bank maga is elismeri: késve kezdett bele a lazításba. Vagyis Európában egyelőre az alacsony kamatok tartása mellett a gazdaságot élénkítő jegybanki lépések vannak napirenden.



A legnagyobb reményeket a Fed QE-hez hasonló kötvényvásárlási programhoz fűzik, amely idén márciusban indult el, havi 60 milliárd eurós keretösszeggel. Ez is azt jelzi, hogy az európai reálgazdaság még egyáltalán nincs olyan jó állapotban, mint az amerikai, és jelentős segítségre szorul a monetáris politika döntéshozói részéről. Akkor különösen, ha az amerikai jegybank tényleg elkezdi emelni az alapkamatot.