Juventus: vissza a csúcsra!

Fotó: Getty Images / Valerio Pennicino

-

Nagy nap lehet a mai: a Juventus óriási lépést tehet afelé, hogy az olasz klubfutball valamit visszaszerezzen abból a presztízsből, amit az elmúlt években eljátszott. Jön a Monaco, és egy hatalmas esély: 2010 után ismét ott lehet a legjobb négy között egy olasz klub a Bajnokok Ligájában. BL-előzetes egy olasz focidrukker szemével.


Tudta-e, hogy

  • 1989 és 1998 között csupán egy olyan BEK/BL-döntőre került sor, amelynek nem volt olasz résztvevője (1991: Crvena Zvezda–Marseille)
  • 1988 óta a legtöbb BEK/BL-címet (5) az AC Milan szerezte. Az olaszokat a Barcelona és a Real Madrid követi 4-4 elsőséggel.
  • a Kupagyőztesek Európa Kupájának utolsó sorozatának végén (1999) is olasz győztest hirdettek: az SS Laziót.
  • az UEFA-kupa 1989 és 1998 között rendezett tíz döntőjében összesen nyolc olasz csapat szerepelt (Napoli, Juventus, Fiorentina, Inter, Roma, Torino, Parma, Lazio), a párosítások húsz helyéből pedig 13-at olasz klubok foglaltak el, miután négy alkalommal színolasz fináléra került sor.

A kilencvenes évek sikersztorijai után következtek a kínos kétezres évek. A KEK megszűnt, az UEFA-kupát és utódját, az Európa-ligát az olasz csapatok a kilencvenes évek vége óta lényegében bojkottálják (egészen mostanáig: idén a legjobb nyolc között ott a Napoli és a Fiorentina is), B és C csapatokat küldve a nemzetközi meccsekre. Csoda, hogy vissza nem léptek. A Bajnokok Ligájában viszont gyakran saját jogon alázták magukat porrá az olaszok, bár a mérleg még így sem rossz: az Ancelotti-féle Milan két trófeát nyert (2003, 2007), az Intert pedig Mourinho vezette vissza Európa csúcsára (2010). Ezen kívül azonban semmi.


A 2003-as Bajnokok Ligája-győztes AC Milan


Leginkább a Juventus tűnt el a süllyesztőben. A kilencvenes évek sikercsapata egy BL-címet szerzett (1996, Juventus–Ajax 1–1, tizenegyesekkel 4–2), majd kettőt elveszített (1997: Juventus–Dortmund 1–3, 1998: Juventus–Real Madrid 0–1). Pedig az a Lippi-féle alakulat éveken át mutatott bombasztikus focit, az Ajax elleni 1997-es elődöntő (idegenben 2–1, odahaza 4–1) vagy a PSG elleni 1996-os Szuperkupa-döntő (Párizsban 6–1, Torinóban 3–1) felejthetetlen volt, igazi futballcsemege. Pofon azoknak, akik szerint az olasz foci nem más, mint bekkelés. Zidane, Del Piero – sokaknak ennyi is elég. De az a Juventus főleg az olyan sutácska figurák miatt volt szeretnivaló, mint Torricelli, Jugovics, Di Livio, Ravanelli, Padovano és a többiek.


Moreno Torricelli


Aztán jött a lassú lejtmenet. 2000 őszén a Juventus már az első csoportkört sem élte túl, sőt: a csoport utolsójaként kiesett, miután hat mérkőzésen beszedett 12 gólt. És bár a 2003-as BL-döntőbe a csapat még bejutott, azonban azt a catenacciós kínszenvedést, amit a Milan és a Juve Manchesterben előadott, jobb elfelejteni. Ezután indokolatlannak tűnő kiesések borzolták a drukkerek kedélyeit (2004: Deportivo, nyolcaddöntő; 2005: Liverpool, negyeddöntő; 2006: Arsenal, negyeddöntő), az azonban már világosan látszott, hogy az angol és spanyol klubfoci messze az olasz előtt jár.

Az eljelentéktelenedést a Juventus esetén a Calciopoli is tovább erősítette. A B ligába száműzött csapat 2009-ben tért vissza nemzetközi színtérre, de azóta a Bajnokok Ligájában még egyszer sem tudott bejutni a legjobb négy közé, kétszer még a csoportkört sem élte túl. (Az Európa Liga kapcsán pedig jobb hallgatnunk: 2010 tavaszán a Fulham (!) ütötte ki a nyolcaddöntőben a Juvét, fél évvel később pedig már a csoportkör is sok volt a Juventusnak, amely a Manchester City és a Lech Poznan mögött, a Salzburgot megelőzve végzett a harmadik helyen – 6 mérkőzésen 6 döntetlent játszva.)


Gera is gólt lőtt 2010 márciusában a Juventusnak


Ezúttal azonban minden megváltozhat. A Dortmund kiütése után a Juventusnak ráadásul szerencséje volt a sorsolásnál: a zebrák azt a Monacót kapták, amely minden BL-negyeddöntős álma volt. És bár a franciák az Arsenal ellen Londonban 3–1-re megnyert mérkőzésen tökéletesen játszottak, a visszavágón látszott, hogy számukra a BL kieséses körében minden perc bónusz. Persze, sokan ezt gondolták 2004 tavaszán is, amikor a Monaco végül bejutott a döntőbe (és a Portóval szemben végül veszített). A múltbeli eredmények azonban a Juventus mellett szólnak, a torinóiak még sosem kaptak ki otthon francia csapattól (9 győzelem, 2 döntetlen), és az eddigi összes francia klub elleni párharcukból győztesen kerültek ki (10/10). Amikor kellett, a Monacót is megverték: 1998 tavaszán a Juventus a Monacót iskolázta le a BL elődöntőjében (4–1, 2–3). Lippi vs. Tigana, Del Piero vs. Henry – micsoda idők voltak.


Juventus–Monaco 4–1


Kiss Tibor Noé

— Kapcsolat

Az olaszoknak amiatt akad izgulni valójuk, hogy a csapat legintelligensebb (Andrea Pirlo) és legjobb (Paul Pogba) középpályása sérült. Kétségbeesni azonban nem kell: Marchisio mellett bevethető az a Pereyra, aki a Dortmund elleni mérkőzéseken kellemes meglepetést okozott lendületes játékával. És akkor még nem szóltunk a bombaformában játszó Carlos Tévezről. A hétvégi bajnoki rosszul sikerült a Juventus számára, de a sereghajtó Parma elleni vesztes mérkőzésen Max Allegri lényegében a B csapatot küldte pályára.


Juventus–AS Monaco, Bajnokok Ligája-negyeddöntő, első mérkőzés – 20.45, DigiSport1