Juhász Béla mestercukrász: Nem tudok nem elfogult lenni Budával

Juhász Béla

cukrászmester, Béla bácsi cukrászdája


Mindig itt laktam, én úgy érzem, hogy élni csak itt lehet. Buda két különlegesen szép, kellemes kisvárosias hangulatú negyedében éltem és élek.
Rómaifürdőn nőttem fel, még akkor, amikor peremvárosnak tekintették. Nem voltak erre lakóparkok, nem szegélyezte lakótelep. A kemping helyén kis erdő volt, amelyet átszelt a patak. A nyarakat a strandon töltöttük vég nélküli focimeccsekkel, kora tavasztól késő őszig pedig estékbe nyúló bringázással a Duna-parton.

Rómaifürdő ma is megőrizte semmihez sem fogható hangulatát: hatalmas platánok és vadgesztenyefák alatt régi villák, nagy, parkosított kertekkel. A Római szívébe költözők többsége szerencsére alkalmazkodott ehhez a hangulathoz. Itt még ma is ki lehet engedni biciklizni a gyerekeket. A Duna-part – a sok változás és rendezetlenség ellenére – változatlanul kellemes kikapcsolódás kicsiknek, nagyoknak egyaránt, gyerekként az önállóan szerzett tapasztalatok, élmények végtelen kincsestára.

Ma a Naphegy az otthonom. A nyüzsgő, forgalmas Mészáros utca vagy a Hegyalja út felől – néhány perc séta után – egészen más világba csöppenünk. Az utcák többségén alig-alig van forgalom. A 20-30-as években épült, jól karbantartott kertes villák, néhány szép, szecessziós épület és a sok fa határozza meg az utcák hangulatát. Játszóterek, sportpályák, kertes óvodák, iskolák, a Naphegy lábánál a Tabán – mind-mind élhetővé varázsolják Buda e különleges, kicsit zárt negyedét. Tavasszal és nyáron, amikor hajnalban elindulok az üzletbe, a sok zöld, a kertek, a csend, az illatok a Római hangulatát idézik – és mindez néhány percre Budapest belvárosától.


Buda legyen, vagy Pest


Buda
Pest

SZAVAZAT UTÁN