Jól néz ki hátulról, de ennél sokkal több van benne

Fotó: AltoPress / Milena Boniek

-

Ma született Joseph Hubertus Pilates, és ez remek alkalom, hogy számba vegyük, mennyi mindent köszönhetünk neki. A nevét viselő módszernek nemcsak a feneke, a lelke is hálás lesz.


A pilatesről elsőre általában a kerek, feszes fenék ugrik be az embereknek – Pippa Middletonnak például, aki a brit királyi esküvő után élő kirakatbabája lett ennek a mozgásformának, elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy ez így van, és a kollégák szeme sem véletlenül csillant fel, amikor szóba került a téma. Ezt a mellékhatást nem is vitatjuk el a módszertől, a pilates TÉNYLEG jót tesz a fenékizmoknak, de kár lenne itt leragadni, mert annyival sokkal többet ad.


Egy klasszikus pilates gyakorlat


A pilatesben mindig is volt valami titokzatosság – furák az eszközök, furák a levegővételek, furák a testhelyzetek – , és talán nehéz megérteni, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte. Legalább is addig, amíg ki nem próbáljuk. Utána már azt nem tudjuk elképzelni, hogy milyen élni nélküle. És bár úgy tűnhet, hogy az elmúlt években rengeteg olyan fitneszirányzat, műfaj és trend született, ami kiszoríthatja a zumbától kezdve a crossfiten és a bootcampen át a feltartóztathatatlanul menetelő jógáig, a pilates igazi klasszikus marad. Saját tapasztalatok alapján élnénk azzal a nem túl merész indoklással, hogy a kultusz nem véletlenül alakult ki körülötte.

Még úgy is, hogy elsőre talán nehéz lehet a magunkévá tenni, mert lassúnak, vontatottnak, unalmasnak tűnhet. Ha, például az alap kombinációt vesszük, amihez nem kell más, csak egy matrac és egy test, elsőre úgy tűnhet, hogy a pilatesezők ide-oda fetrengenek a földön, és közben hangosan fújják a levegőt. Csakhogy az igazi akció itt nem feltétlenül a látványban, hanem az érzésben nyilvánul meg. És ha minden mozdulatot helyesen, az összpontosításunk minden erejével csinálunk, akkor a pilates nem könnyű, még akkor sem, ha fittek vagyunk. Kicsit olyan, mint az élet, minél többet adunk bele, annál nehezebb, de annál jobban megéri. Ha mégis könnyűnek tűnik, akkor nem csináltuk rendesen.


Nézzük, kinek köszönhetjük

Joseph Hubertus Pilates ezzel a névvel nagy dolgokra volt hivatott. 1883-ban született Mönchengladbachban, az édesapja görög származású tornász, az édesanyja természetgyógyász volt – a testtel és a lélekkel kapcsolatos ismereteit tehát már a családi háttér megalapozta. És a nehezített pályával már gyerekként megismerkedett: asztmás, reumás és angolkóros volt, ráadásul az iskolában is csúfolták. A kis Josephnek tehát volt honnan felállni, és valamiért úgy gondolta, hogy a fizikai jólét a boldogsághoz vezető első lépés. Ezt az elv ismerős lehet abban a formában is, hogy ép testben ép lélek. Joseph Pilates pedig elkezdte ezt a mottót átültetni a gyakorlatba.

A légző gyakorlatokkal az asztmáját, a szabadtéri testmozgással az angolkórját (D vitamin!) hozta helyre. 14 éves korára olyan fitt lett, hogy anatómiai rajzok tökéletes modelljének is elment. A testmozgás legkülönbözőbb formáiba vetette bele magát: kipróbálta a síelést, a testépítést, a jógát, a gimnasztikát és a harcművészeteket – a Pilates-technikában ennek a nyomai egész jól lekövethetőek.

A technika kidolgozásáig azonban tett még néhány kitérőt. 1912-ben például Angliába, ahol a Scotland Yard nyomozóit részesítette önvédelmi oktatásban. Emellett profi bokszoló és cirkuszi fellépő is volt. Közbeszólt azonban az első világháború, és a brit hatóságok sok más némettel együtt őt is ellenséges idegenként kezelték, és internálták. Ez a kis bonyodalom sem akadályozta meg azonban abban, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta. Mondjuk a körülmények kicsit mostohábbak voltak, egy internáló tábort nyilván nem a komfort és az egészség követelményeinek a szem előtt tartásával rendeznek be. Pilates azonban kitartóan nyaggatta a társait, hogy ne hagyják ki a napi tornát. És nem hagyta békén azokat sem, akik egy-egy sérüléstől túlságosan is legyengültek ahhoz, hogy kimásszanak az ágyból. Egyszerűen kivette a remek ellenállást biztosító rugókat az ágyakból, és kezdetleges fitneszgéppé alakította át őket. Az ötlet annyira időt állónak bizonyult, hogy később a pilatesgépek megtervezésénél is bevetette.



Joseph Pilates hajthatatlanságának megvolt az eredménye: amikor 1918-ban az influenzajárvány elérte Angliát, és hatmillió ember meghalt, az ő tanítványai közül mindenki túlélte. Pilates ebben természetesen a módszere sikerét látta.

A háború után visszatért Németországba, ahol a harcok múltával olyan békésebb tevékenységekkel múlatták az időt az emberek, mint a tánc. A német táncosok – köztük Rudolf Laban – fantáziát láttak Pilates módszerében, amely így máris megkapaszkodott a művészeti világban. Csakhogy a hadsereg is látott fantáziát benne, és felkérte a mestert, hogy eddze a katonákat is. Pilates azonban ebből már nem kért, inkább elhagyta az épp a fasizmus felé rohanó Németországot, és meg sem állt az Egyesült Államokig, ahol éles kanyart vett a történet. New Yorkban ugyanis megnyitotta az első stúdióját, jó érzékkel néhány táncstúdió közelében, ami azt jelentette, hogy a táncvilág krémje – köztük George Balanchine és Martha Graham – hamar felfedezte magának Pilates módszerét, amelyre aztán nem mellesleg a balett és a modern tánc is hatott.

Joseph Pilates már akkor mondogatta, hogy modern életvitel, a rossz testtartás és a nem megfelelő lélegzés keresztbe tesz az ember egészségének, amikor ez a mantra még egyáltalán nem volt divatos. Rengeteg embernek adott tartást, és sokan igazi rehabilitációs csodaként élték meg a módszerét. Öregkorában is irigylésre méltó kondiban volt. És nemcsak a testalkata, hanem a személyisége is lehengerlő volt: nem vetette meg a szivart, imádott partizni és a legmeglepőbb alkalmakkor és helyszíneken jelent meg a legendás tornanadrágjában. 1976-ben, 83 évesen halt meg New Yorkban.


Photos: www.wellandgoodnyc.com

Posted by Pilates Plus Studio on Monday, December 9, 2013

Mi ebben a jó?

A brit internáló táborokban a túlélésre játszó társait Joseph Pilates nyilván nem azért edzette, hogy aztán a bikinitestükkel parádézzanak a rácsok között. Azoknak az embereknek egyszerűen csak a testük működőképességét kellett visszaszerezniük, megtartaniuk és fejleszteniük. Egyfajta rehabilitáció volt tehát, és a módszer lényege ma is ez, a feszes fenék és a tónusos izomzat már csak kellemes esztétikai mellékhatás. Ha ez nem lenne elég meggyőző, van még néhány érvünk arra, hogy kipróbálják.

Ha egy szlogennel kellene jellemezni a pilates lényegét, akkor az mindenképpen a test központjának a megerősítése. Ebből ágazik le aztán a tartásjavítás, az egyensúly visszanyerése, az izmok tónusossága. Bármelyik testrésszel dolgozunk is, legyen az a hát, a kar, a comb, a pilates-gyakorlatokat csakis a központ bekapcsolásával lehet végezni. Egy hardcore pilatesezőnek így nem is feltétlenül a fenekén, hanem sokkal inkább a hasán érdemes megfigyelni az árulkodó jeleket. Kőkemény lesz.



Bár így, lassan térdig gázolva a téli ünnepkörben, sokakat az érdekelhet, hogy lehet-e fogyni a pilatesszel, azt el kell mondanunk, hogy nem a kilók leolvasztása a módszer legfontosabb erénye. Viszont bizonyított, hogy javít a tartáson, és ha valaki kihúzza magát, rögtön egy-két kilóval vékonyabbnak tűnik. És magabiztosabbnak is.

Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy rengeteg pilates-gyakorlat egyszerre erősít és nyújt, és ha hozzávesszük, hogy közben a légzésre is figyelni kell, máris a multitasking királyának érezhetjük magunkat. A pilates gyakorlatokat egész egyszerűen nem lehet a nélkül végezni, hogy ne lennénk tudatában a lélegzésünknek.

A pilatest – bár kívülről unalmasnak tűnhet – tulajdonképpen nehéz megunni. Ha beteszik a lábukat egy pilatesstúdióba a lenyűgöző formákat öltő (és igen, olykor kórházi ágyra emlékeztető) gépek mellett renget játékszernek tűnő eszközt találnak. Kis labdát, közepes labdát, nagy labdát, hengert, gyűrűt, szalagot, éket, bosut. Ezek a kisebb-nagyobb eszközök változatos kihívások elé állítják az izmokat, így azok sem unják meg az órát.

Ami pedig tényleg megszólíthatja a mai kor emberét: a pilates esküdt ellensége mindenfajta hátfájásnak, a központ megerősítésével és a gerinc mobilitásának a fejlesztésével ugyanis megnehezíti a fájdalom dolgát.



És a pilates nem véletlenül került az úgynevezett mind and body skatulyába (azaz olyan tevékenységek közé, amelyek a testre és a szellemre/lélekre is hatnak). A pilates gyakorlatokat ugyanis csak összpontosítva lehet végezni, figyelni kell, jelen kell lenni, különben szétesik az egész. Ami azt is jelenti, hogy az elmében nem nagyon marad hely másnak: a hasizmok bekapcsolása és az egyes testrészek koordinálása és a légzés ütemének a tartása teljesen kitölti a rendelkezésre álló teret az agyban, és egy zűrös vagy éppen unalmas nap után ezért nem lehet elég hálásnak lenni. Egy 50-60 perces óra után az ember egyszerre érzi magát felfrissülve, ellazulva, megerősödve és főleg: stresszmentesítve. Mi szóltunk: tényleg könnyű csodaként megélni. Örök hálánk, Joseph!