Johohohó meg egy üveg rum

Fotó: picture alliance / ROLF HAID

-

Mi jut arról eszébe, hogy környezettudatos szállítmányozás? Elektromos teherautók vagy az országhatárnál vonatra tett kamionok? Van sokkal menőbb is: újra használnak vitorlásokat teherszállításra.


A február 8-i helyzetjelentése szerint a Karib-tengeren, az északi szélesség 19 fokánál és a nyugati hosszúság 67 fokánál, azaz Hispaniola szigetének legdélebbi csücskénél hajózik a Tres Hombres brigantin. A vitorlás február 6-án indult haza a Dominikai Köztársaságból. Legközelebb az Azori-szigeteken található Hortában fog kikötni, ekkor már túl lesz útjának a kétharmadán. Végül Amszterdamba fut majd be, ott pakolják ki a hajó gyomrából a Dominikából hozott rumot, csokoládét és kakaóbabot.

A Tres Hombres-nek nem a mostani az első útja, rendszeresen közlekedik a Karib-tenger és Európa között. A korábban más név alatt hajózó brigantin sztorija meg még régebbre nyúlik vissza, egészen 1943-ig. A német aknaszedőként szolgáló hajóra 2007-ben bukkant rá három holland hajós Delft kikötőjében. A környezetbarát szállítási cég indításán gondolkodó trió két évig dolgozott a hajó felújításán. Kompozit anyagokkal erősítették meg a fa hajótestet.


Tres Hombres, ugye, hogy gyönyörű?


Nem mindenhez nyúltak hozzá azonban. A hajót például ma is hagyományos módszerekkel, kötelekkel és csigákkal lehet kirakodni. Melósnak hangzik, különösen úgy, hogy a Tres Hombres 35 köbméteres rakterébe 45 tonnányi rakomány fér. A hajón öt hivatásos tengerész dolgozik, nekik tíz tanonc segít, akik nemcsak mászkálnak a köteleken és mossák a fedélzetet, de még fizettek is ezért. A hollandiai Den Helderből induló, Madeirát, Boca Chicát, az Azori-szigeteket érintő és Amszterdamba visszatérő 161 napos úton másfél millió forintért lehet részt venni. (Az árban benne van a napi termelői csoki is. Hogy rumfogyasztás is jár-e a jegyhez, a rejtély maradt.)


Ha eddig nem irigykedett volna


A fenti videóból kiderül, hogy a vitorlás a világ legunalmasabb helyeinek egyike lehet, ha nincs szél. Pedig a jónak számító, öt-hat csomós haladási sebesség is csupán azt jelenti, hogy óránként 10-11 kilométert tesznek meg. A szélcsend miatt összeszedett késés miatt pedig még az előre lefixált kikötőhelyet is bukhatják a tengerészek. Van viszont előnye is a motortalan létnek: a nagy konténerhajóknak is ki kell térniük a vitorlás útjából, mi ez, ha nem menő?


Száz évnél is hosszabb szünetet tört meg a Belem bárka, amikor 2008-ban, 60 ezer üveg borral befutott Dublinba


Fenntarthatóság máshogy

A legfenntarthatóbb hajó díját – ilyen természetesen van, minden évben kiosztják – nem a Tres Hombres vagy más vitorlások szokták megkapni. Éveken keresztül a Maersk cég Triple E-osztályú gigahajóit díjazták, amelyekből húsz darab hajózik a világtengereken. Ezek a 400 méter hosszú monstrumok egyenként 18270 konténert képesek elvinni, az egyes konténerekbe pedig maximum 14 tonna áru fér. A hajó napi 80 ezer liter üzemanyagot éget el – ami a rakomány súlyához és a korábbi teherhajókhoz képest csekély mennyiségnek számít – és 43 kilométer per órával (azaz 23 csomóval) képes haladni.

A Maersk Triple E-hajók nem a világ legnagyobb konténerhajói, a 2015-ben elkészült MSC Oscarra 19224 konténert lehet felpakolni. Trükközés persze itt is van, mert míg a Maersk-hajó el is bírja a több mint 18 ezer telepakolt konténert, az Oscar tervezésekor átlagosan 10,2 tonnás konténerekkel számoltak.


Jól nézzék meg: a világ legfenntarthatóbb hajója


Egyre több a hipszter hajós

A fair teherszállítás ötlete, úgy tűnik bejött, a Tres Hombres oldalán több vitorlás is sorakozik A Grayhound nevű lugger Anglia és Franciaország között közlekedik, hol kézműves sörrel, hol kisüsti ginnel megrakodva. Visszafelé pedig bort szállítanak, mert mi mást vinne az ember Franciaországból. Az 1873-ban tengerre bocsátott Nordlys nevű másfél árbocos vitorlást, egy ketchet, amely Dánia és Hollandia között szállít rakományt. Ebbe a hajóba részvényesként is be lehet szállni, ha valaha úgy érezte, hogy mindenképp tulajdonolnia kell egy hasznot hajtó vitorlást, most ezer euróért elérheti az álmot.


A fentiek mellett pedig felújítás alatt van egy Avontuur nevű szkúner is. Ezen egyelőre Bremenhavenben dolgozik egy csapat, ha kész lesz, akkor a Panama-csatornán keresztül Ausztráliába hajózik, hogy az Indonéz szigetvilágban és Óceániában találjon magának kereskedelmi utakat.


teherhajó, Nordlys vitorlás

Hollandia és Dánia között jár a Nordlys, ami talán a világ legöregebb teherhajója


A motor már egyszer legyőzte a szelet

A vitorlás kereskedelmi utak újbóli feltalálása azért izgalmas, mert a géperejű hajók egyszer már nagyon látványosan legyőzték a vitorlásokat. 1866 nyarának egyik legnagyobb eseménye a teaklipperek versenye volt. Minden évben ilyen hajók hozták Londonba a teát Kínából, de az 1866-os év különleges volt. Egyrészt mert az Ariel és a Taeping klipperek a több mint 14 ezer mérföldes úton folyamatosan előzgették egymást, ráadásul a verseny kezdetén még a Fiery Cross és Serica hajók is esélyesek voltak az első helyre. Végül a két hajó 28 perces eltéréssel futott be a kikötőbe, a harmadik helyezett Serica pedig negyedórával követte a másodikat. A verseny annyira szorosra sikerült, hogy az elsőnek járó díjat megosztva kapta a Taeping és az Ariel legénysége.


teherhajó, Taeping és Ariel vitorlások

A harc a Taeping és az Ariel között zajlott, de nem ők értek először Londonba


A nagy nyertes azonban a vitorlával és gőzgéppel is rendelkező SS Erl King – a nevében az SS screw steamert, azaz csavargőzöst jelent – volt, amely a vitorlások után indult, de tizenöt nappal előttük futott be a kikötőbe. Az SS Agamemnon pedig ugyanebben az évben megdöntötte a Cairngorm klipper által felállított rekordot, azzal, hogy alig 65 nappal az elindulása után megérkezett Londonba. Rakterében pedig annyi tea volt, amelynek elszállításához két vitorlás is kevés lett volna. 1869-ben megnyílt a gőzösök számára kedvező Szuezi-csatorna, ami pedig tényleg úgy tűnt, hogy megpecsételi a vitorlások sorsát.