Jó útra térhet-e egy tizenéves tömeggyilkos?

-

Két kisfiú halomra lőtte az iskolatársait, majd 21 éves korukban kiszabadultak. De hogyan lehet élni ilyen teherrel? Az Egyesült Államok két legfiatalabb iskolai mészárosa eltérő technikával próbálja feldolgozni a múltban elkövetett szörnyűségeiket.


Háromféle sors vár az amerikai iskolai lövöldözések elkövetőire: a mészárlás végeztével megölik magukat, a rendőrség lövi le őket, vagy a börtönben halnak meg. Mindössze két fiú a kivétel. Mitchell Johnson és Andrew Golden, akik 1998. március 24-én rendeztek vérfürdőt arkansasi iskolájuk udvarán.

A 13 éves Mitchell és a 11 éves Andrew az iskolabuszon ismerkedtek össze és lettek barátok. Kapcsolatukat az erőszak tartotta szorosan, mindketten hírhedtek voltak arról, hogy szerették piszkálni, zaklatni iskolatársaikat, és állandóan arról beszéltek, hogy egyszer a Bloods gang (Los Angeles-i bűnbanda, elsősorban afroamerikai tagokkal) soraiba akarnak tartozni.

Különösen Mitchell volt ismert arról, hogy bandatagságról, gyilkosságokról és fegyverekről álmodozott. Rossz hírét erősítette, hogy a vele szakító hatodikos barátnőjét életveszélyesen megfenyegette. Andrew is a verekedéseiről híresült el, meg arról, hogy légfegyverrel megölte egy osztálytársa macskáját.

Társaik utálták a két fiút, féltek is tőlük, de senki nem tett semmit.


A Westside


1998. március 23-án éjjel Andrew segített az idősebb fiúnak bepakolni Mitchell anyjának Dodge Caravanjába kempingfelszerelést, némi chipset, kést és kilenc lőfegyvert. Puskákat, egy félautomata M1-es öntöltő karabélyt, több pisztolyt és mintegy kétezer töltényt. Hosszú háborúra készültek a világ ellen.

Épp vége volt az ebédszünetnek, amikor a 13 és 11 éves fiúk az iskola elé parkoltak. Minden a terv szerint ment. Andrew szállt ki először, átvágott az udvaron, egyenesen a tűzjelzőhöz lépett, és bekapcsolta, majd visszarohant, és ő is tüzelőállásba helyezkedett, mint Mitchell.

Az iskola ajtaját célozták, amelyen keresztül épp mindenki kifelé igyekezett.

Egy 32 éves, várandós tanárnőt és négy 11–12 éves diáklányt öltek meg azon a kedd délutánon, és kilenc iskolást, valamint egy tanárt sebesítettek meg.



Egy túlélő visszaemlékezése

Debbie Spencer tanárként dolgozott a Westside Middle Schoolban. A tűzjelző megszólalásakor egyedül volt az osztályteremben. „Mikor kiléptem a folyosóra, láttam a 12 éves Stephanie Johnsont. Mintha valaki meglökte volna, mert előreesett. Futni kezdtem felé, amikor újra eltalálták. A kezét sem emelte fel, csak elterült. Akkor hallottam meg a fegyverropogást.”


Az áldozatok


Bár a két kiskamasz azt tervezte, hogy a mészárlás után autóval elmenekülnek, és meghúzzák magukat valahol, a kiérkező rendőrök a helyszínen elfogták őket.

A tárgyaláson mindent beismertek, de azzal védekeztek, hogy senkit nem akartak megölni, nem is céloztak senkire, csak rá akartak ijeszteni a társaikra. Cselekedetükkel ők lettek az Egyesült Államok legfiatalabb gyilkosai, akiket végül öt ember megölésében találtak bűnösnek.

A jonesborói ügyészség egyenesen fogalmazott: ha tehetnék, halálbüntetést kérnének a két kamaszra, de az arkansasi törvények szerint – mivel kiskorúakként kezelték őket – legfeljebb 21 éves korukig kell börtönben maradniuk.

Miután a bíró, Ralph Wilson is úgy vélekedett, hogy a fiúk esetében a büntetés nem idomul az elkövetett bűnökhöz, a közvélemény is kiakadt, hogy hogyan lehet megúszni pár év börtönnel egy iskolai mészárlást.


Grafika a tárgyalásról


Családjuk áldozatai

Bár a média arról számolt be, hogy Mitchell és Andrew sírtak a rácsok mögött, és a megbánás jeleit mutatták, az őreik ezt később pontosították. Szerintük a két srác nyugodtan aludt és jól evett a börtönben, a rabtársaknak hencegtek a tettükkel, egyedül a szüleik látogatásakor változtak meg.

Az idősebb fiú, Mitchell családi háttere volt a problémásabb. Hétéves volt, amikor szülei elváltak, ő pedig anyjával Jonesboróba költözött, ahol a nő a helyi börtönben talált állást és új partnert az egyik korábbi fogvatartott személyében.

Aztán kiderült, hogy a csendes és tisztelettudó, a helyi baptista kórusban is éneklő fiút egy rokona többször is zaklatta szexuálisan, míg egy évvel az iskolai lövöldözés előtt azzal vádolták meg Mitchellt, hogy egy hároméves kislányt molesztált. Végül a fiú kora miatt azt a vádat ejtették.

Andrew élete ebből a szempontból könnyebben alakult, postásként dolgozó szüleivel és nagyszüleivel jó kapcsolata volt. Apja a helyi lövészklub tisztviselője volt, apai nagyapja pedig természetvédelmi őrként dolgozott, így a kisfiú életében rendszeresen jelen voltak a fegyverek, kiskorától lőtt velük, hatévesen pedig már saját pisztolya volt. Elvárták tőle, hogy pontosan célozzon.

Ilyen, zaklatásokkal és fegyverekkel teli múlttal pedig nem meglepő, hogy a két fiú 13 és 11 éves korukra mint az Egyesül Államok legfiatalabb tömeggyilkosai vonultak börtönbe.


Vissza a börtönbe


Álnév és elvonó

Mindketten pontosan a 21. születésnapjukon szabadultak, Mitchell 2005-ben, a két évvel fiatalabb Andrew pedig 2007-ben, de sorsuk azóta nem kapcsolódott össze.

Andrew megpróbált teljesen eltűnni a közvélemény látóköréből, nevet is változtatott, azonban egy, a rendőrségre beadott fegyverviselési engedélykérelme lebuktatta. Új nevén, Drew Douglas Grantként sem juthat újra lőfegyverhez.

Mitchell sorsa tragikusabb, belőle ugyanis bűnöző lett. Másfél évvel szabadulása után letartóztatták korábbi zárkatársa furgonjában, mert marihuána és egy töltött lőfegyver volt nála. Négy évet kapott, de a bevonulása előtt újabb ügyek kerültek elő, kábítószer-birtoklással vádolták, és azzal, hogy ellopta egy fogyatékos ember hitelkártyáját. 18 évet kapott a négy mellé, bár a bíró megjegyezte, hogy adna harmincat is, ha figyelembe vehetné Mitchell múltját.

Mitchell Johnson végül kedvezményekkel 2015 júliusában szabadult, a hatóságok csak annyit közöltek róla, hogy egy drogrehabilitációs program résztvevője lett.


A cikk megírásához segítségemre voltak az ABC News, a New York Times, az Arkansas Times cikkei és a Wikipédia szócikke.