Jelentős engedmények jönnek a Jeremie-programban

Fotó: Getty Images/iStockphoto / Topp_Yimgrimm

-

Várhatóan fél évvel meghosszabbítják a startup-ok támogatására létrehozott, lassan kifutó Jeremie-programot, de annak folytatásában is számos változásra lehet számítani – tudtuk meg a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB). Abban nagyjából összhang van a piaci szereplők között, hogy min kellene módosítani. Vannak, akik szerint az induló vállalkozások egész finanszírozási rendszerét a fejéről a talpára kell állítani.


Az új, hamarosan induló Jeremie-program kialakítása még folyik, azt a jelenlegi tervek szerint 2016 első felében hirdethetik meg a tőkealap-kezelők számára, melyek így 2017-ben kezdhetik meg befektetési tevékenységüket – szól az új információ.

Az új tőkeprogramok célzottabb fókuszúak lesznek, a középpontban a kutatás, a technológiai fejlesztés és az innováció erősítése; az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférésnek, azok használatának és minőségének a javítása; illetve a kkv-k versenyképességének a növelése lesz. Azt is megtudtuk, hogy az eddigiekhez képest eltérő keretösszeggel, feltételrendszerrel, működési struktúrával fognak elindulni az új programok, az MFB szerint lehetőség lesz egy „szélesebb vállalati kört lefedő és piackonformabb tőkeprogramokat elindítani”. A pontos részletek egyelőre kidolgozás alatt vannak, ám azt már lehet tudni, hogy lehetőség lesz az érettebb életszakaszban lévő vállalkozások támogatására, nem éves periódusokhoz kötött, azaz rugalmasabb ütemű finanszírozás jöhet, ahogy várhatóan alacsonyabb lesz a magántőke elvárás is a korai szakaszú befektetéseknél.

Az MFB-től megkérdeztük azt is, hogy várható-e a mostani befektetési időszak meghosszabbítása. A válasz szerint a jelenlegi szándék szerint a futó programokban résztvevő tőkealapok idén év vége helyett 2016 május végéig hajthatnának végre befektetéseket. Végleges döntés azonban még nincs, hiszen az ehhez szükséges hazai jogszabályi háttér még nincs készen.


bankjegy, pénz, közpénz, közbeszerzés, forint

A kockázati tőke és a Jeremie-program

A kockázati tőke olyan pénzügyi tőke melyet főképp korai stádiumú, nagy potenciállal rendelkező, induló vállalatok számára nyújtanak. Ez a fajta befektetési forma kizárólag jelentős újításokat végző vállalkozásokra koncentrál, legyen az egy új szoftver, életmentő rákgyógyszer, vagy egy új termék modellje. Mivel a cég, amelybe a pénzt fektetik, sokszor csak egy ötlettel rendelkezik, ezért maga a befektetés komoly kockázatokkal jár, ám cserébe akár több tízszázalékos növekedés is elvárható a vállalkozástól évente.

Az uniós tagállamok közül 2009-ben elsőként hazánkban indult el az uniós forrásokból finanszírozott kockázatitőke-program, a Jeremie, a kockázatitőke-alapok pedig 2010 második felében kezdték meg befektetési tevékenységüket. Az azóta eltelt időszakban összesen 4 Jeremie-program indult, ezekben összesen 90 milliárd forintnyi összeget kaptak a befektetési alapok az EU-tól. Így, mivel 30 százalék önrészt is bele kell tenniük az alapoknak, összesen mintegy 130 milliárd forintnyi támogatás állt rendelkezésre. Az összes program közös pontja, hogy jelen állás szerint 2015 december végéig ki kell helyezniük az összegeket.

Magvetőtőke-alap: a vállalkozás legkorábbi életszakaszában nyújtott tőkebefektetés, melynek célja, hogy az adott cégnek egyáltalán legyen üzleti koncepciója, felmérje a lehetséges piacait, elkészítse üzleti tervét, stb.

Inkubátorok: átmeneti jelleggel biztosítanak egy komplex szolgáltatási rendszert, például üzleti tanácsadás, összekötés a befektetőkkel stb. startupok részére.

Fejjel lefelé felépített rendszer

Számos hibája volt a lassan kifutó Jeremie-programnak, az így a piacra került kockázati tőke mégis segített abban, hogy betöltsön egy korábbi űrt, és számtalan új, innovatív magyar vállalkozás jöhessen létre - állítják egybehangzóan a programban résztvevő alapkezelők.

Éppen ezért nem az a kérdés, hogy kell vagy nem kell Jeremie-program, hanem, hogy az milyen formában megy tovább - állította Makra Zsolt, az Alliance Jura-Hongrie Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. befektetési igazgatója. Szerinte a legnagyobb problémát az okozta, hogy Magyarországon fordítva épült fel az innovatív cégeket támogató finanszírozási rendszer: először a klasszikus kockázatitőke-alapok álltak fel, majd három évre rá a magvetőtőke-alapok, a tavalyi pályázaton nyertes inkubátorok pedig nemrég kezdtek el beindulni.

Makra szerint ezt az egész finanszírozási rendszert a fejéről a talpára kell állítani: elsőként azokat a projekteket kell támogatni, amelyek csak ötlet vagy kutatási fázisban járnak. Ezek a preseed vagy proof of concept alapok tudásközpontokban, például egyetemeken működnének, úgy, hogy egy projekt 5 és 20 millió forint közötti összeget kaphatna. Itt persze számolni kell azzal, hogy ebben a fázisban a legnagyobb a bukási arány. Tíz kutatásból jó, ha a harmada eljut a piacra jutásig. Erre épülhetne rá a magvetőtőke-program, amelyet érdemes lenne összekötni a rásegítő mechanizmusokkal, például az inkubátorokkal, majd végül a növekedési alapok, amelyek a már kész termékkel rendelkező cégeket segítenék a globális terjeszkedésben.

Azzal, hogy a Magyarországon fordítva épült fel az innovatív cégek finanszírozó rendszer Zsembery Levente, a Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület vezetője is egyetértett, szerinte a mostani felépítés miatt előfordult, hogy az egyes cégek finanszírozása nem volt folyamatos a teljes életciklusuk alatt, volt amikor forrásbőséggel, volt amikor ennek fordítottjával szembesültek.


Túl sok a befektetési korlát

A VS.hu által megkérdezett szakértők között nem volt olyan, aki ne értett volna egyet azzal, hogy a központi régió, azaz Budapest és Pest megye kizárása a programból nehézségeket okozott. „A kutatás-fejlesztés központja egyértelműen itt található és hiába vannak jó tudásközpontok például Debrecenben, Győrben, Miskolcon, vagy éppen Pécsett, az innováció hajtóereje a főváros és környéke” – hangsúlyozta Erdei Sándor, az ugyancsak Jeremie-győztes DBH Group vezérigazgatója. Ennek a szabálynak pedig az lett a következménye, hogy mindenki létrehozott cégeket vidéken, márpedig Erdei szerint rákényszeríteni valakit arra, hogy létrehozzon egy vállalkozást például Miskolcon „nem éppen szerencsés gondolat”.

A mostani rendszer teljesen életidegen – értett egyet Makra is, aki szerint mivel mindenki a legjobb cégeket akarja finanszírozni, ezért ellentétes a gazdasági érdekekkel az, ha kizárják a fővárosi cégeket a lehetőségekből. Az előírás Zsembery szerint is nehéz helyzetbe hozza a budapesti cégeket, és fölösleges nehézségeket okozott mind a vállalkozók, mind az alapkezelők számára, éppen ezért ezt a kérdést kiemelt jelentőséggel kell kezelni, akár az EU-s források átcsoportosításával. Ugyanakkor, mivel ez az uniós előírások miatt nehézkes, ezért akár a pénzek egy részének költségvetési forrással történő kiváltása is megoldás lehetne szerinte.

Az sem segíti a kockázati tőke piacra jutását, hogy egy cégen belül csak tőkét lehet emelni, nem lehet üzletrészt vásárolni. „Volt olyan esetünk, amikor hárman alapítottak egy céget, de mi úgy éreztük, hogy csak egyikükkel tudnánk együtt dolgozni. Ennek megfelelően szívesen kivásároltuk volna a másik két tulajdonost, de erre az előírások miatt nem volt lehetőségünk, így végül az egész üzlet kútba esett” ­ – mondott egy tipikus példát Erdei. Makra szerint azért is fontos lenne a változtatás, mert többször előfordult olyan eset, hogy egy cégtulajdonos bármilyen oknál fogva kiszállt a vállalkozásból, az alapkezelő pedig nem tudta megszerezni a részesedését, ami végül a fejlődés gátja lett.

Állandó és visszatérő problémát okoz azaz előírás is, mely szerint csak öt évnél fiatalabb cég kaphatott finanszírozást finanszírozást a mostani programban: miért ne lehetne az, hogy valakinek a cég megalapítása utáni hatodik évben jut eszébe egy olyan ötlet amely a kockázati tőkével is finanszírozható– tette fel a kérdést Zsembery Levente. Szerinte éppen ezért az elért üzemméretnek és az árbevétel nagyságának kellene meghatároznia azt, hogy be lehet-e fektetni az adott vállalkozásba.

A Jeremie keretén belül olyan alapok működnek, amelyekben az EU-források aránya nem haladhatja meg a 70 százalékot. A tapasztalatok szerint mind az arányokat, mind az alkalmazott ösztönző eszközöket célszerű lenne a finanszírozott vállalkozások életciklusához igazítani: minél korábbi fázisú az adott befektetés, annál nagyobb a befektetői kockázat – mondta Zsembery, aki szerint ha az állam célja minél több ötlet megvalósítása, akkor célszerű lenne a korábbi fázisú befektetések esetén az EU-források számára a jelenlegi 70 százaléknál magasabb arányt is lehetővé tenni, míg az érettebb cégek esetében akár csökkenteni azt.


Bizonytalan jövő, jön a pénzhiány?

A mostani Jeremie-program előírásai szerint a szerződéseket idén december 31-ig meg kell kötni, ám az még máig bizonytalan, hogy mikor indulhat a következő program. Márpedig, ha az alapok létrehozását támogató kiírások 2016 elején el meg is jelennek, azok csak egy jó fél éves késéssel tudnának felállni, ez pedig akár tőkehiányt is okozhatna a piacon. „A magyar piacon szereplő, Jeremie forrást kapott cégek egyszerűen nem érték el azt a méretet, amit a komoly nemzetközi alapok elvárnak. Ők ugyanis jellemzően 10-20 millió euró értékben keresnek üzletet” – mondta Szombati András, a Primus Capital befektetési igazgatója. Mivel Jeremie programon kívül eső magántőke (kockázati tőkealap vagy magánbefektető) nagyon kevés van a magyar piacon, ezért szerinte félő, hogy lesznek olyan vállalkozások, amelyek bár érdemesek lennének további kockázati tőkére, a tőkebefektetők hiánya miatt elsorvadnak ebben a „sivatagos” környezetben.

Szerinte kérdés az is, mi lesz azokkal a cégekkel, amelyek a mostani befektetési időszakban kaptak pénzt, ám a következő körös pénzinjekcióra éppen 2016 első felében lenne szükségük. Ezeknek a cégeknek csak egy nagyon kis része az, amelyik saját cash flow-ból tudja finanszírozni a fejlődést, a többiek komoly pénzhiányos időszak elé nézhetnek.

A probléma megoldása érdekében felmerült, hogy meghosszabbítanák a mostani programot, így az alapkezelők fél évet kaphatnának új befektetések leszerződésére. Ezáltal egyrészt csökkenteni lehetne a forráshiányos időszakot, másrészt az alapkezelőknek sem kellene kapkodniuk, hogy még idén leszerződjenek az összes forrásukra. Nem mellesleg ez utóbbi kikerülésével azt is el lehetne érni, hogy olyan projektek kapjanak támogatást, amelyek egy normál üzleti környezetben nem kapnának kockázati tőkét.


Kell-e ennyi alapkezelő?

A másik fontos kérdés, hogy hány alapkezelő indulhat majd az új programban, illetve, hogy ezekben részt vehetnek-e az épp kifutó Jeremie-program alapkezelői. Ezeket a kérdéseket kivétel nélkül mindegyik alapkezelő megemlítette, mondván amennyiben a mostani alapkezelőket kizárnák a következő körös programból, úgy rengeteg tapasztalat veszne kárba. „Sokan megégették már magukat, mi is csináltunk hibákat, ám az ember éppen ezekből tanul” - magyarázta az egyik megszólalónk. Állandó és visszatérő kérdés volt a piaci szereplőkkel beszélgetve, hogy jelenleg túl sokfelé osztották a pénzt, miközben az országban nincs annyi szakértő, amelyet el lehetne osztani ennyi alapkezelő között. Ennek pedig egyértelműen a minőség látja kárát, ami hosszabb távon akár a program jövőjére is hatással lehet.

Volt olyan piaci szereplő is, aki azt hangsúlyozta, hogy nem politikai alapon kellett volna szétosztani ezeket a pénzeket, mondván a 28 alapból legalább 10-nél politikai alapon döntöttek. Hasonló probléma, hogy egyes alapkezelőknél túl nagy hangsúlyt kapnak a magánbefektetők. „Neki van döntő szava, így végeredményben nem az alapkezelő kezeli az alapot, hanem a befektető” - említette forrásunk, aki szerint természetesen a magánbefektetőnek is legyen befolyása a döntési mechanizmusra - hiszen mégiscsak az ő pénzéről van szó -, ám fontos lenne, hogy ne ő hozza a projekteket, ne kézzel vezérelje az egész folyamatot.