Jeb Bushnak lesz egy-két szava a bevándorlásról

Fotó: AFP / NICHOLAS KAMM

-

Az Egyesült Államok 41. és 43. elnöke után a 45. is egy Bush lehet: Jeb Bush, Florida volt kormányzója beszáll a már most zsúfolt republikánus elnökjelölti versenybe, és ha nyer, nagy eséllyel – apjához hasonlóan – neki is egy Clintonnal kell megküzdenie majd a Fehér Házért. Addig is sokat kell még tennie, hogy saját jogán, és nem mint az exelnökök rokona lopja be magát a választók szívébe. Az sokat segít majd, hogy nem jön zavarba, ha spanyolul kell kampányolni, és biztos, hogy sokat hallunk majd tőle a bevándorlásról, amely szerinte elengedhetetlen az Egyesült Államok felemelkedéséhez.


Jeb Bush-nak sokat nem kell bajlódnia azzal, hogy megismertesse magát az amerikai választókkal most, hogy fél év gondolkodás után végre hivatalosan is bejelentette, indul a republikánus elnökjelöltségért. A vezetékneve garanciát jelent egy olajozottan működő adománygyűjtő apparátusra is, és bár több mint egy évtizede nem nyert választást – 1999-től 2007-ig viszont bebiztosította magának a floridai kormányzói posztot –, így is a republikánus elnökjelölti verseny egyik fő esélyesének tartják. Az amerikai választók így akár úgy is érezhetik magukat, mintha egy időutazás kellős közepébe csöppentek volna, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy jövőre ismét egy Clinton és egy Bush között kell választaniuk.



Ez persze nem lesz ilyen sima ügy, és ennek pont az az oka, hogy a sok privilégium mellett sok terhet is jelent a vezetékneve, amelytől most annyira igyekszik szabadulni, hogy még a kampánylogójából is kihagyta.



Azzal viszont már most meg kell barátkoznia, hogy a kampányban elkerülhetetlenül kell majd értekeznie legközelebbi rokonainak munkásságáról. A politikai hadműveletet egy Németországot, Észtországot és Lengyelországot érintő európai körúttal vezette fel a múlt héten. Berlinben megtartott beszédében még meg tudta tenni azt, hogy csak édesapja, George H. W. Bush hidegháborús érdemei előtt tisztelegjen, és nagy ívben elkerülte, hogy testvére, George W. Bush megosztó elnökségét szóba hozza.

Könnyen zavarba hozták azonban a múlt hónapban, amikor a bátyja elnökségének az egyik fontos epizódjára kérdeztek rá, és a volt floridai kormányzó kijelentette, hogy George-hoz hasonlóan ő is jóváhagyta volna az iraki háború megindítását, és ugyanígy tett volna mindenki más is, aki láthatta a hírszerzési információkat. Néhány nappal később viszont már korrigált, és arról beszélt, hogy „tudva, amit most már tudunk, nem avatkoztam volna be Irakban”. A kampányban feltehetően sokszor megpróbálják majd hasonló csapdába csalni az ellenfelei, és Jeb Bush energiáinak a jó része arra fog elmenni, hogy bebizonyítsa: ő nem George.


Egy dinasztia portréja: George W., Jeb, George H. W. és Barbara Bush


A Washington Post Bush-specialistája szerint sok republikánusnak van olyan benyomása, hogy Jeb sokkal okosabb, mint a bátyja, ennek ellenére az ifjabb Bush fiúnak küszködnie kell a családi örökséggel. Nem kell elhatárolódnom a családomtól, szeretem őket, de tudom, ahhoz, hogy sikeres legyek, a saját történetemet kell elmondjam” – próbálta helyretenni a rokoni szálakat a CNN-nek adott hétvégi interjúban.


Ki Jeb Bush?

John Ellis „Jeb” Bush 1953-ban született és Houstonban nőtt fel. Édesapja, George H. W. Bush az Egyesült Államok 41., bátyja, George W. Bush pedig a 43. elnöke volt. A Texasi Egyetemen latin-amerikai tanulmányokból szerzett diplomát, majd ingatlanfejlesztéssel kezdett el foglalkozni Floridában. 1994-ben próbált meg először politikai tisztséget elnyerni, de mindössze két százalékkal lemaradt Florida állam kormányzói posztjáról. 1998-ban viszont már nyerni tudott, majd 2002-ben duplázott, republikánus kormányzóként ez neki sikerült elsőként Floridában. A feleségével, Columbával 1974 óta házasok, három gyerekük van.


A bevándorlók a családban vannak

Arra viszont mérget lehet venni, hogy a saját családja, a családjához kapcsolódóan pedig a bevándorlás kérdése nagyon is téma lesz a kampányban. Ez ugyanis az a közéleti téma, amely talán a legközelebb áll Jeb Bushhoz, amiben nem elhanyagolható szerepe van annak, hogy mexikói születésű felesége van, vállaltan kétkultúrájú és kétnyelvű családban élnek a bikulturalizmus egyik fellegvárának számító Miamiban. Három gyermekük angolul és spanyolul is beszél, Jeb Bush pedig felesége kedvéért még eredeti vallásának, az episzkopális vallásnak is hátat fordított, és áttért a katolikus hitre. És határozottan meg van győződve arról, hogy a jelenlegi demográfiai adottságokkal az Egyesült Államok képtelen lesz a növekedésre.


Jeb Bush a feleségével


Jeb Bush azonban nemcsak azt állítja, hogy a bevándorlás ellensúlyozhatja az amerikai társadalom elöregedését, hanem azt is, hogy a bevándorlók személyiségjegyei olyan vállalkozókedvet adnak hozzá a társadalomhoz, amilyet a helyiek nem tudnak.

„A bevándorlók sokkal több vállalkozást hoztak létre az elmúlt húsz évben, mint az itt született amerikaiak. Termékenyebbek, ép családokban élnek, megfiatalítják a társadalmat. Csak úgy tudjuk újjáépíteni a demográfiai piramist, ha helyrehozzuk a bevándorlási rendszert, és lehetővé tesszük, hogy az emberek jöjjenek, megtanuljanak angolul, a szabályaink szerint éljenek, magukévá tegyék az értékeinket, és teljes erőből kövessék az álmaikat az országunkban – ezzel mindannyiunk számára lehetőségeket teremtenének. Ez egy konzervatív elképzelés. Ha így teszünk, képesek leszünk újjáépíteni az országot úgy, hogy fejlődjünk, Ha nem így teszünk, hanyatlásnak indulunk, mert ennek az országnak a termelékenysége azoktól a fiataloktól függ, akik képesek keményen dolgozni”. 2013-ban egy washingtoni konferencián szembesítette a hallgatóságot ezzel a választással.

2014-ben pedig az illegális bevándorlásról mint „a szeretet megnyilvánulásáról” beszélt, sokan ugyanis szerinte azért lépik át törvénytelenül a határt, mert ez az egyetlen eszközük arra, hogy egyben tartsák a családjukat és gondoskodjanak a gyerekeikről. „Igen, törvényt sértettek, de ez nem bűncselekmény. Szeretetből tették, ragaszkodásból a családjukhoz. És őszintén hiszem azt, hogy ez egy egészen más fajta törvénysértés. Nyilván, meg kell fizetniük ezért, de nem lenne szabad heccelni az embereket amiatt, hogy mások a mi családunkhoz szeretnének tartozni azért, hogy gondoskodni tudjanak a saját családjukról.”

A demokraták már most szembesítették azzal, hogy nem mindig ölelte a keblére ilyen lelkesen az illegális bevándorlókat. Amikor 1994-ben először indult a floridai kormányzói posztért, az amerikai közbeszédben még szó sem volt arról, hogy állampolgárságot adjanak a több millió illegális bevándorlónak, így amikor arról kérdezték, hogy mit tenne velük, Jeb Bush nemes egyszerűséggel csak annyit mondott, hogy deportálná őket. A nyílt, legális bevándorlásnak azonban már ekkor a támogatója volt.

A témában 2013-ban megjelent könyvében, amelyben a bevándorlási törvény reformjáról fejtette ki az elképzeléseit, pedig arról írt, hogy ha biztosítanák az állampolgárságot a papírok nélkül érkező bevándorlóknak, azzal csak bátorítanák az újabb illegális bevándorlók érkezését. Vagyis következmények nélkül nem lehet csak úgy átlépni a határt: maradhatnak ugyan, de nem élvezhetik az amerikai állampolgárság előnyeit. Feltehetően nagyon sok spanyol ajkú család várja majd érdeklődve, hogy a kampányban ütköztesse majd a saját nézeteit.


529230613


Bár Jeb Bush a Republikánus Pártba jól beágyazottnak mondhatja magát, és sokak támogatását is élvezi, a mostani jelöltek tábora azonban sokkal nagyobb, mint négy évvel ezelőtt: már most több mint húsz jelölt szeretné képviselni a republikánusokat a demokrata aspiránssal szemben.

George W. Bush emléke még élénken él az amerikai választókban, és Jeb Bush kampánycsapata valószínűleg nem hagyja figyelmen kívül, hogy amikor 2009-ben kiköltözött a Fehér Házból, mindössze 30 százalék körül volt a népszerűsége. Azóta már a történészek is ítéletet mondtak róla, és az ő listájukon történelmi távlatokban is csak az utolsó helyek egyikére volt elég a teljesítménye. Az amerikai sajtó forrásai szerint ugyanakkor a Bush testvérek között nem különösebben szoros a kapcsolat, sőt inkább a rivalizálás volt jellemző rájuk. George W. Busht például a Jebbel szemben érzett féltékenység ösztönözte arra, hogy 40 évesen összekapja magát, felhagyjon az ivással, megtalálja Istent, és amerikai elnök legyen.

Jeb Bush indulásának a jelentőségét talán jól jelzi, hogy 1988, Ronald Reagan elnökségének vége óta nem költözött a Fehér Házba republikánus jelölt, ha nem Bushnak hívták.

Ami pedig a legújabb Bush esélyeit illeti: friss felmérések szerint a Hillary Clinton és Jeb Bush közötti támogatottságbeli különbség két hónap alatt 12 százalékpontról háromra zsugorodott, és a volt elnökfeleség-külügyminiszter jelenleg 47-44 arányban vezet Bush előtt. A válaszadók ugyanakkor nagyobb arányban, 55 százalékkal 39 ellenében vélekedtek úgy, hogy Clinton legyőzné Busht. Bush ugyanakkor március óta 11 százalékpontot veszített saját pártján belüli támogatottságából, már nem éllovas, és 10 százalékos táborával jelenleg a 3-4. helyen áll, holtversenyben Marco Rubióval. Az ABC tévé és a Washington Post mérvadónak tartott, közös felmérése szerint az élen 11-11 százalékkal Scott Walker és Rand Paul áll.