Játsszunk olyat, hogy megöllek, ha nem figyel az óvó néni

Fotó: BSIP / LEMOINE

-

Brutális verekedés, megkötözés, sötétszoba – egyre durvább bejelentések érkeznek arról, mi zajlik az óvodák falai között. A probléma összetett, a szülőktől a kormányon és a médián át az óvónők túlterheltségéig mindenki és minden tehet arról, hogy már a 3-4 évesek is ennyire erőszakosak, a nevelőknél pedig egyre könnyebben szakad el a cérna.


Az ügyészség és a rendőrség is úgy vélte nemrég, hogy nem bűncselekmény, ha egy óvónő összekötözi egy rosszalkodó gyerek kezét. A Kaskantyún történt tavalyi eset – még az ügyészségi elutasítás előtt – Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman parlamenti meghallgatásán is téma volt, Aáry ezzel illusztrálta, hogy 2015-ben az óvodában is megjelent az erőszak.

Aztán idén év elején egy újabb eset borzolta a kedélyeket: tavaly történt, de nemrég írt róla a délmagyar.hu, hogy két nagycsoportos fiú megvert egy kiscsoportos lányt Szegeden. Az egyik fiú a lányon térdelt és egy ággal ütötte, a másik pedig a hajánál fogva a térdéhez verte a lány fejét. A kislány nem tudott segítségért kiáltani sem, mert szájába homokot tömtek. A rendőrség a gyerekeket felügyelet nélkül hagyó óvónő ellen foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt vádemelést javasolt, de a Szegedi Járási és Nyomozó Ügyészség ezt egy évre elhalasztotta.



Szigetelőszalag, sötét kamra, megöllek

Aáry-Tamás Lajos a VS-nek most úgy nyilatkozott, decemberig csak a kötelező óvodáztatás bevezetése, vagyis szeptember óta nagyjából 10 olyan esetet jelentettek nekik, amelyben egy óvónő vagy dadus bántalmazott egy gyereket. Volt amikor a vécébe, volt amikor egy sötét kamrába zárták el a gyereket, egy a kaskantyúi esethez nagyon hasonló ügyben pedig szigetelőszalaggal kötötték össze egy gyerek kezét.

Pedig – mint mondja – ezt megelőzően nagyon ritkán, évente egy-két estben jelentettek nekik ilyen esetet. Ugyanígy a gyerekek közötti erőszakos cselekmények száma is megnőtt – mondta az ombudsman, pedig korábban nem nagyon jeleztek nekik ilyeneket sem.

Egy lapunknak nyilatkozó óvónő azt mondta, pedagógusok túlkapásaival nem találkozott, és a gyerekek közötti erőszak sem új jelenség, viszont egyre brutálisabbak a gyerekek. Egy játékért most már „izomból” mennek egymásnak, sokkal inkább eldurvult a gyerekek viselkedése, és olyan, játéknak alig nevezhető kezdeményezéseik vannak, mint „gyere, játszunk börtönöset!” „Akkor most kifeszítelek!” vagy


Akkor most megöllek!

Emellett olyan szidalmakat vágnak egymáshoz, mint a „hülye kis geci és hasonlók”. Vérre menő eset azonban szerencsére még nem fordult elő az óvodájukban, mint mondta, azért, mert „ott vagyok, addig nem fajulhat el a helyzet”.

Az óvónő állítja, 40 éves pályájának kezdetén ilyesmik egyáltalán nem fordultak elő.


csak a média kapta fel?

Az Európai Preventív Intézeten belül 2013 óta futó Megfélemlítés Elleni Program vezetője, Huber Károly nem ért egyet Aáry-Tamás Lajossal, szerinte nem 2015-ös trendről van szó, hanem egy régóta fennálló problémáról, amely egyre nagyobb teret kap a nyilvánosság előtt.

Huber szerint ugyanez játszódott le pár éve az iskolai erőszakkal is. 2013-ban félévente jelent meg iskolai erőszakról szóló cikk a sajtóban, mára már havonta olvasni ilyesmiről, és egyre több szervezet is elkezdett a témával foglalkozni. Az óvodai bántalmazás csak később keserült a nyilvánosság elé, ettől függetlenül nem új problémáról van szó, fejti ki Huber.

A programnak 2015 utolsó negyedévében 25 gyerekek közötti esetet jelentettek, a jellemzően ütést, lökdösést, csípést, harapást és rúgást, de fojtogatás is előfordul. A programjukat iskoláknak indították, majd érkezett hozzájuk számtalan óvodai – sőt, még bölcsődei – bántalmazásos eset is. Akkor tudatosult bennük, hogy a probléma már sokkal korábban elkezdődik.

Huber Károlyék tapasztalata szerint az óvodások a fizikai erőszakot részesítik előnyben, és


minél idősebbek lesznek a gyerekek, annál inkább finomodnak a módszereik.

Az iskola alsó tagozatában megjelenik a szóbeli bántalmazás, csúfolódás, később a felső tagozatban pedig, ahogy egyre magabiztosabban használják az internetet, következik a cyberbullying. Aztán, ha nem találnak időben megoldást, felnőttkorra is megmarad ez az agresszivitás.


szülők, média, kötelező óvoda

Aáry-Tamás Lajos szerint még várni kell, hogy teljes képet kapjunk az okokról, de szerinte részben felelőssé tehető a kötelező óvodáztatás is, ami miatt olyan gyerekek is bekerültek az óvodába, akiknek a szülei nem biztos, hogy ezt szerették volna, vagy nem megfelelő nekik az óvodai képzés, például mert speciális nevelést igénylő gyerekek. Azt mondja, már 2014 végi meghallgatásán is beszélt arról, hogy a kötelező óvodáztatásnak lehet egy ilyen következménye, és ez a sejtése most beigazolódni látszik.

Ha ugyanis a szülőnek nem tetszik, hogy gyerekének óvodába kell járni, akkor negatívan említi a gyerek előtt is. A gyerek pedig annak megfelelően fog viselkedni a csoportjában, ahogy arról hallja a szüleit megnyilvánulni, hiszen a családi kötődés erősebb benne.

Verba Attiláné, a Pedagógusok Szakszervezete óvodai tagozatának vezetője ugyanakkor a VS-nek azt mondta, a kötelező óvodáztatás nem hozott plusz feszültségeket, de az tény, hogy az erőszakos esetek egy része mindenképpen az otthoni tapasztaltakból ered. A szülőkkel viszont gyakran nehéz tárgyalni, mert ahogy felhozzák nekik a problémát, azzal reagálnak, a gyerek „otthon ilyet sose szokott csinálni”.

Egy másik jellemző ok, hogy sok szülő nem ismeri el, hogy a gyerekének idegrendszeri problémája van. Van olyan gyerek is, akit már a nyolcadik óvodai csoportba helyeztek át, mert az óvónők egyszerűen nem tudnak vele mit kezdeni. És ez azért is gond, mert akárhogy is igyekeznek elterelni a figyelmüket, a többi gyerek egy idő után észreveszi, hogy társuk mondjuk szétdobál mindent, és azt gondolják, akkor biztos nekik is szabad.

Egy általunk megkérdezett óvónő szerint sem jelent a kötelező óvodáztatás önmagában gondot, mert az csak a háromévesekre érvényes ebben az évben, velük pedig könnyebb bánni. Szerinte a médiának is szerepe van a gyerekek egyre erőszakosabb megnyilvánulásaiban, valamint annak is, hogy hatalmas a nyomás a túlterhelt és alulfizetett pedagógusokon.


óvoda, óvodai erőszak, gyerekek


kevesen vannak, sokat dolgoznak

Az nem kérdés, hogy az agresszív nevelők nem valók a pályára, illetve az is közismert, hogy az óvodapedagógusi szakoknak nem különösebben komolyak a felvételi követelményei. De az is tény, hogy óvónőkkel beszélgetve mindenki azt kifogásolta, hogy évek óta több gyerekről kell gondoskodniuk, mint a törvényi szabályozások engednék.

Arról nem is szólva, hogy mivel nem egyenlő számban oszlanak meg 3-7 éves korosztályok, ezért egy csoportban egyszerre kis-, közép- és nagycsoportosak is vannak. És míg a kiscsoportosokat beszoktatni kéne, addig a nagycsoportosokat már az általános iskolára kell felkészíteni. Ezt egyszerre igen nehéz megoldani, főleg, ha a nevelőknek 33 óvodással kell foglalkozniuk, és nem az optimális 22-25-tel.

Ehhez folyamatosan három pedagógusra lenne szükség, pedig most csak ketten vannak. A dadus segít nekik, de közülük sokan nem elég motiváltak.


Hogyan is lennének motiváltak havi 70-80 ezer nettó fizetésért?

– tették fel a kérdés. Pedig rájuk hárulna a hiányzó harmadik óvónő feladatai, például, hogy egy gyereket lenyugtassanak, vagy kicsit kivigyék a folyosóra, amíg az óvónők elterelik a többi gyerek figyelmét.

Az önkormányzatoknak ráadásul nincs pénzük gyógypedagógusra, sőt még pedagógus asszisztensre sem, akik szintén tudnának az óvónőkre nehezedő nyomáson enyhíteni, és szakszerűen meg tudnák oldani az erőszakoskodó gyerekek problémáit.

Az oktatási biztos hivatala egy másik lehetséges okot akar megvizsgálni. Több európai és tengerentúli kutatás szerint a koraszülöttség és a gyerekek közötti erőszak között összefüggés lehet. A hivatal arra készül, hogy megszerezze az orvosoktól az ide vonatkozó adatokat, amiket össze tudnak majd hasonlítani az oktatási adatokkal, hogy Magyarországon is van-e összefüggés a két jelenség között.


mi a megoldás?

Nyilván nem az erőszak. És nem is az, hogy a gyereket mindenki előtt bocsánatkérésre kötelezik, mert azzal megszégyenítik, még rosszabb lesz a csoporton belüli erőegyensúly, és egy idő után ugyanúgy elő fog bukkanni hasonló eset – sorolják a szakértők.

Fontos lenne ellenben az óvoda és a szülők közötti normális viszony kialakítása, és persze az is, hogy a pedagógusok megfelelően kezeljék a kialakult problémákat. Az említett, nyolc csoportot is megjárt kisfiút például azzal próbálták meg lenyugtatni, hogy elővehette a matricagyűjtő albumát. Ilyenkor lenne szükség az intézményen belül egy gyógypedagógusra, hogy külön foglalkozzanak vele. Mivel ilyen nincs, és a szülők sem működnek együtt, ezért egy pedagógus vagy a dadus mindig csak vele foglalkozik.

Visszatérő jelenségek esetén az is hasznos lehet, ha csoportosan megbeszélik, mi történt, és miért nem szabad így viselkedni, a gyereket pedig elküldik nevelési tanácsadóhoz.


óvoda, óvodai erőszak, gyerekek


Aáry-Tamás Lajos szerint nagyon fontos lenne, hogy az oktatási kormányzat sürgősen körbekérdezze az óvópedagógusokat, hogy mi a helyzet, mivel elégedetlenek, mit tanácsolnának, mert láthatóan nem kapnak segítséget, pedig a kötelező óvodáztatást bevezető törvényt már jóval a valós életbelépés előtt elfogadták.

Huber Károly szerint készségfejlesztésekre, erőszakmentes kommunikációra valamint az óvónők konfliktuskezelési tréningjeire lenne szükség, valamint a jogalkotási problémákat is valahogy pótolni kellene, például a szülőt is felelősségre lehessen vonni, ha nem áll konstruktívan a probléma megoldásához.