James Bond sajnos újra a régi

Forrás: Fórum Hungary

-

A csütörtökön mozikba kerülő Spectre olyan, mint egy kínos időutazás a 70-es évek James Bond-filmjeinek világába. Persze szerettük a hímsoviniszta, idétlen kütyükkel babráló és bárgyú poénokat elsütögető Bondot is, de Daniel Craig 21. századi ügynöke ezen már rég túllépett. Legalábbis eddig azt hittük.


A 2012-es Skyfall-lal csúcspontjára ért a James Bond-széria, végre készült egy olyan darab is a franchise-ban, ami nemcsak James Bond-filmként volt aranyos és szórakoztató, hanem saját jogán is remek film volt, szépen megkonstruált dramaturgiával, ami végig fenntartotta a feszültséget, hihető lélektani magyarázatokkal és gyönyörű vizuális megvalósítással. A Spectre (teljes címén: 007 Spectre: A Fantom visszatér) nem egyszerűen nem olyan jó, mint a Skyfall, hanem mindent porig rombol, amit ott sikerült felépíteni. Azok, akik gyógyíthatatlan nosztalgiát dédelgetnek a Daniel Craig előtti James Bondok iránt, talán elnézőek lesznek vele, azoknak viszont, akik abban reménykedtek, hogy a Skyfall szellemisége hatja majd át az új filmet is, keserű csalódás lesz.


Daniel Craig mint csontváznak öltözött James Bond a Spectre című filmben


Amikor a nyitányban egy mexikói halottak napja-ünnepségen kavargunk egy magamutogató hosszú snittet követve (a film operatőre, Hoyte Van Hoytema tagadhatatlanul tehetséges, de Roger Deakins eleganciája hiányzik belőle) a csontváznak öltözött karneválozók között, még azt gondoltam, hogy jópofa az Élni és halni hagyni vuduvilágát és csontváznak kifestett gonoszát megidéző jelenet. Amikor pár perc múlva Bondra nem túl szép CGI-megoldással majdnem rádőlt egy ház, azt gondoltam, kicsit túltolják a dolgot, amikor pedig elhangzott Sam Smith főcímdala, azt gondoltam, ez minden idők legrosszabb James Bond-főcímdala. De akkor még reméltem, hogy csak ilyen apró hibák lesznek a filmben, alapvetően működni fog. Sajnos sosem kezdett el működni.

A cselekmény közvetlenül a Skyfall befejeződése után kezdődik, az MI6 épülete még mindig romokban, az M által Bondra hagyott ronda porcelán buldog az ügynök asztalán, és hamar kiderül, hogy ezúttal még mélyebbre merülünk majd Bond múltjában, ami akár izgalmas is lehetne és a figura új dimenzióit tárhatná fel. De hiába rendezte a Spectre-t is Sam Mendes, és hiába majdnem azonos az írócsapat, a film csak látszólag a Skyfall folytatása, valójában mindent kihajít az ablakon, ami abban jó volt.



Ezt spoilermentesen úgy lehet leírni, hogy a film olyan benyomást kelt, mintha a Daniel Craig által megteremtett kemény, 21. századi James Bondot bedobták volna egy 70-es évekbeli, Roger Moore-ra írt Bond-film cselekményébe. Gyorsan leszögezem, hogy persze nyilvánvalóan a mában vagyunk, a sztorit uraló mindenki megfigyel mindenkit-paranoia nagyon is időszerű, de néhány apró módosítással ez simán lehetne akár egy hidegháborús sztori is.

Mindent visszakapunk, amitől nagy örömmel váltunk meg:

  • Az indokolatlanul sok, kacifántos és elnyújtott akciójelenetet hatalmas robbanásokkal. Van itt látványos helikopteres, kis repülős, síliftes, vonatos és persze számos autós jelenet.
  • Q (Ben Whishaw) néha vicces, de inkább unalmas kütyüparádéját (emlékezzünk fájó szívvel a Skyfallra, amelyben Q a 007-es kezébe nyom egy pisztolyt azzal, hogy „Mire számított, egy felrobbanó tollra?”).


Ben Whishaw mint Q


  • Azt a már-már pszichopataként viselkedő Bondot, aki bármilyen helyzetben képes azonnal megdönteni egy nőt – a Skyfall rettegő Severine-jének egy utolsó szép éjszakát szerző Bond fényévekre van attól az undorító macsóvá visszavedlő Bondtól, aki most letámadja Monica Belluccit egy kissé hasonló helyzetben.


Monica Bellucci és Daniel Craig a filmben


  • És a bugyuta, tipikusan bondos poénok sokaságát, beleértve az ellenlábasok látványos, vicceskedő kicsinálását.

A fentieknél sokkal tovább megy a film kiábrándító visszatérése a régi Bondokhoz, de hogy a cselekményben ez miként tükröződik, az durva poéngyilkosság lenne, maradjunk itt csak annyiban, hogy nem véletlenül Spectre a film címe. Egészen nyilvánvaló, hogy Mendes és társai azt az ukázt kapták a producerektől, hogy az utolsó Craiggel készült Bond-filmben tereljék szépen vissza a szériát a régi mederbe, hogy innen lehessen majd folytatni, nem csoda, hogy Craig a forgatás végére megunta az egészet. Őt legalább fizetik érte, de mi is baromira unatkozunk: annak, aki bármelyik korábbi Bond-filmet látta, a Spectre – a maga két és fél órás játékidejével – semmi újat nem fog mutatni.


Léa Seydoux és Daniel Craig


Esetleg azt leszámítva, hogy a turcsiorrú Léa Seydoux egy ezüstszínű estélyi és egy vörös rúzs segítségével pár percre el tudja hitetni, hogy akár femme fatale-ként is megállná a helyét – más kérdés, hogy átalakulása teljesen idegen figurájának ezt megelőző és ezt követő viselkedésétől is, de ez nem az a film, amin lenne értelme a figurák pszichológiai hitelességét számon kérni.

Bond Rómát, Ausztriát és Tangert is érintő hajszája hihetetlenül lapos végkifejletben kulminálódik: megkapjuk főgonoszként a rosszul szabott nadrágban ostoba közhelyeket pufogtató Christoph Waltzot, aki számos korábbi gonosz-szerepe mindegyikében erőteljesebb és karizmatikusabb volt, mint most. Alig hiszek a fülemnek, amikor még az előző filmek tanulságát is összefoglalja, és amikor Bond közli vele, hogy bármilyen kínzást inkább elvisel, mint, hogy tovább hallgassa a süketelését, valószínűleg minden néző szívéből szól.


James Bond, 007, Spectre

Christoph Waltz és Léa Seydoux


Rossz szájízzel hagyom el a mozit, hogy Daniel Craiget, minden idők legjobb James Bondját egy ilyen méltatlan filmmel kellett elbúcsúztatni (a film befejezése és a színész nyilatkozatai is erősen arra utalnak, hogy többé nem formálja meg az ügynököt). De azért valami vigasztal: amikor pont tíz évvel ezelőtt bejelentették, hogy ő lesz az új James Bond, örültem is, meg nem is, mert biztos voltam benne, hogy ő lesz a legjobb Bond, akit valaha láttunk, de fájt a szívem, hogy martinizgetésre vesztegeti az éveket, amikor olyan filmekben is játszhatna, mint a Love is the Devil, a Mother vagy az Enduring Love volt. Szóval annak azért örülhetünk, hogy a kiváló színész kilenc év után kiszabadult a franchise-ból, és visszatérhet a tehetségéhez méltó filmekhez.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!