Jaj, szegény, hát becsúszott a gyerek?

Fotó: Getty Images / Sean Gallup

-

Miért néznek olykor még a kórházban is furcsán egy nőre mostanság, ha a húszas évei elején vállal gyereket? Miről marad le, aki bulizás helyett az éjszakánkénti szoptatást választja, és visszavárja-e a munkaerőpiac azokat a nőket, akik az iskolapadból vagy alig néhány éves munkatapasztalattal mennek el szülni? Fiatal anyák meséltek a korai gyermekvállalás könnyebbségeiről és buktatóiról.


Ott voltam huszonkilenc évesen, és akkor gondoltam, elég idős vagyok ahhoz, hogy most már egyedül maradok. Gyereket már nem vállalok, mert mire én még olyannal találkozom, az már késő. Fel is kell nevelni azt a gyereket, nem elég negyvenévesen megszülni.

Ma már valószínűleg a legtöbben elképedünk a most hatvanöt éves, felsőfokú végzettségű Janka döntésén, de a hetvenes években ez egy nagyon is racionális választásnak tűnhetett számára. A korabeli termékenységi adatok szerint akkoriban a nők többsége húszas évei legelején szülte első gyerekét, így kortársaihoz viszonyítva Janka valóban kevés esélyt láthatott rá, hogy közel harminchoz, pár nélkül még esélye lehet gyerekre. A fenti interjúrészlet egy a Demográfia című folyóiratban tavaly megjelent tanulmányból származik. Szalma Ivett és Takács Judit szociológusok ehhez olyan negyven feletti nőkkel beszélgettek, akiknek nagy valószínűséggel már nem lesz saját gyerekük.

„A hetvenes évekhez képest tíz évet tolódott az első gyerek vállalásának időpontja. A népszámlálási adatokból az látszik, hogy most a nők túlnyomó része harminc felett kezd el gondolkozni az első gyereken” – mondja Szalma Ivett.

Bár a gyerekvállalással kapcsolatos társadalmi normák sokat változtak negyven év alatt, a biológiai korlátok ugyanazok maradtak. Gasztonyi Zoltán meddőségi kivizsgálásokat is végző nőgyógyász szerint amíg húsz- és harmincéves kora között havonta húsz-huszonöt százalék eséllyel esik teherbe egy egészséges nő, harmincöt felett ez az arány fokozatosan csökken, negyven év felett pedig egy százalék alá esik.

Szalma Ivett szerint ennek ellenére a társadalmi trendek meghatározóbbak, és a biológiai korlátokat a legtöbb nő hajlamos figyelmen kívül hagyni. „Most inkább az számít furcsának, ha fiatalon lesz gyereked. Az egyik negyvenhat éves nő például, akivel beszélgettem, tíz év múlva kétgyerekes anyukaként képzeli el magát. Olyan külföldi sztárokkal példálózott, akik ötven felett szülték első gyereküket. Persze arról már nem szólnak ezek a hírek, hogy a saját petesejtjéből vagy petesejtdonor segítségével született-e a baba.”

Az általunk megkérdezett huszonhárom és huszonhat éves kor között gyereket vállaló nők biológiai szempontból optimális korban lettek anyák, mégis mindannyiukat érték negatív tapasztalatok azért, mert jóval harminc alatt vállaltak gyereket.


A hetvenes évekhez képest tíz évet tolódott a gyermekvállalás időpontja


A portást is megzavarta

„A legviccesebb eset az volt, amikor a kórház portásától kérdeztem, hogy merre van a nőgyógyászat, és ő azonnal a sürgősségi fogamzásgátló tablettát beszerző szobához irányított. Aztán amikor végre megtaláltam a terhesgondozót, körülöttem csupa harmincöt feletti anyuka ült, akik kissé sajnálkozva néztek rám. A terhesgondozóban dolgozó nővérek simán letegeztek, miközben hallottam, hogy a többi kismamát magázzák” – meséli a huszonnégy évesen szült Adél, aki rögtön az egyetem után döntött úgy, hogy gyereket szeretne.

Ági szintén huszonnégy évesen vállalt gyereket, de mint mondja, a szülésnél még mindig úgy kezelte az orvos és a nővérek, mint egy tizenhat éves lányanyát szoktak. Nóri, aki ugyancsak huszonnégy évesen szült, olyan megjegyzéseket hallott vissza ismerőseitől, hogy a munkakezdés helyett inkább az iskolapadból megy szülni. A huszonhat évesen anyává vált Judit pedig még mindig küzd családjával, akik éretlennek tartják az anyaságra. És a terhességük ideje alatt szinte mindannyian megkapták ismerőseiktől, kollégáiktól a „Jaj, szegény, hát becsúszott?” kérdést.



Buli helyett szoptatás

A negatív tapasztalatokkal együtt egyikük sem érzi úgy, hogy rosszul döntött volna, vagy lemaradt valamiről a relatívan korai gyermekvállalással. Volt, amelyiküknek a véletlen alakította így az életét, de Adél és Nóri például tudatosan a húszas éveik elején szerettek volna gyereket vállalni.

„A diplomával lezárult egy szakasz az életemben. A buli és a tanulás mellett az ezerfelé dolgozás már kevés volt. Stabil kapcsolatom volt, és azt éreztem, hogy az űrt, amit érzek, csak egy gyerek töltheti ki” – indokolja két évvel ezelőtti döntését az újságíróként dolgozó Adél.

Nórinak az is szempont volt a döntésben, hogy hány évesen áll majd ott a gyerekei ballagásán. Több gyereket szeretnének férjével, és úgy gondolta, hogy ha később vágnak bele, akkor a második babával már rizikósabb lenne a terhesség. Igaz, azt is hozzátette, hogy valószínűleg neki is várnia kellett volna még, ha nem adottak a viszonylag jó anyagi feltételek és a segítő családi háttér.

Mindannyian előnyként említették, hogy az orvosi szoba várójában egymásnak panaszkodó idősebb anyukákhoz képest ők fiatalon sokkal jobban bírták az éjszakázást. „Nekem huszonnégy évesen még elvileg buliznom kellett volna, szóval már rögtön a szülés után jobban viseltem a háromóránkénti szoptatásokat éjszakánként, mint a szobatársaim” – mondja Nóri.

Ági szerint, bár erről valamiért tabu beszélni, a teste sokkal kevésbé sínylette meg a terhesség alatt végbement változásokat, mint amit az idősebb anyukák elmondása alapján várt volna. „Mindaz, amikkel tele vannak a kismamafórumok, a terhességi csíkok, pluszkilók, lógó bőr, na, ezeket fiatalon nekem nem kellett megtapasztalnom, mert a testem gyorsan regenerálódott a szülés után.”


Aki több gyereket szeretne, arra is gondolnia kell, hogy a későbbi terhességeknél a korral együtt nő az egészségügyi rizikó


Harminc fölött is hiányzik a szabadság

Adél szerint fiatalon sokkal lazább anya tud lenni, nem stresszeli túl a gyereknevelést. Férjével felváltva ugyanúgy eljárnak barátokkal találkozni esténként, mint korábban. Csak annyi változott, hogy a legtöbbször külön mennek, és mindketten megvárják a baba lefektetését.

Neki nem kellett választania munka és gyerek között, mert újságíróként otthonról is tud dolgozni. „Igaz, arra már csak a lányunk születése után jöttem rá, hogy csak a saját lustaságom akadályoz meg a munkában. Cikket írni, ha nagyon akarok, a gyerek két alvása között vagy éjszaka is tudok.”

Nóri viszont egy nagy telekommunikációs cég menedzseri pozícióját hagyta ott, amikor megszületett a kislánya. A cégnél úgy látta, hogy a nők többsége belekerül egy mókuskerékbe, amiből nehéz kiszállni. „Mindig vagy előttük áll egy kinevezés, vagy pont belekerültek egy új pozícióba, ami éppen nagyon izgalmas, de így sosem jön el az ideális idő arra, hogy belevágjanak a családalapításba. Persze, ha ez a két év nem esik ki, akkor már én is biztosan feljebb lennék a ranglétrán, de nem érzem, hogy huszonhat évesen bármiről is lemaradtam volna.” Magánéleti szempontból pedig Nóri szerint tulajdonképpen mindegy, hogy valaki huszonnégy vagy harmincnégy évesen vállal gyereket, mert nincs az a kor, amikor az ember már ne akarna többet foglalkozni magával, vagy kettesben nyaralni a párjával.

Mindannyian egyetértettek abban, hogy stabil párkapcsolat nélkül egyikük sem vágott volna bele fiatalon egy ilyen döntésbe, és hogy a párjuk segítsége nélkül sokkal félelmetesebb és nehezebb lett volna a babázás kezdeti időszaka.


gyerekvállalás fiatalon, fiatal anya

Aki otthonról tud dolgozni, szerencsés, de a nők nagy részénél adódnak gondok a szülés utáni munkába állással


Egy másfél évessel nincs sok esély új munkahelyre

Többen említették, hogy a legjobban a munkába való visszatéréstől tartanak. A vendéglátásban dolgozó Adrienn azt tervezi, hogy egyelőre csak harminc órában megy vissza, de nincsenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy mi vár rá. „A vendéglátásban a túlóra megszokott, sőt elvárt, úgyhogy gyanítom, így is teljes állásban fogok dolgozni. A legutóbbi helyemre megyek vissza, és bár nem voltam vele maximálisan megelégedve, egy másfél évessel magam mellett nem sok esélyem lenne új munkahelyet találni. És ott legalább már fel tudok készülni a konfliktusokra, például ha a lányom megbetegszik, és emiatt hiányoznom kell pár napot.”

A szülési szabadsága ideje alatt élelmiszer-ipari mérnöknek tanuló Ági is kemény harcokra készül a munkaerőpiacon. Szerinte igazából mindegy, hogy egy nő egy-két éves vagy tízéves munkatapasztalattal a háta mögött megy el szülni, ugyanolyan nehéz lesz visszatérnie a munkahelyére. „Van olyan harminc feletti barátnőm, aki kifejezetten jó állásból ment el szülni, és már most tudja, hogy olyan munkakörbe veszik majd vissza, amit nem fog tudni ellátni. Így vagy felmond, vagy kirúgják. Kisgyerekkel kevés cég alkalmaz, mert már nem tudsz olyan rugalmas lenni, mint korábban, és túlórázás helyett inkább az oviba rohansz. Én a korábbi munkahelyemen azt láttam, hogy nekik igazából soha nem ideális, ha egy nő gyereket vállal, mindegy, hány éves vagy. Legfeljebb, ha harminc fölött teszed, akkor egy kicsit megértőbbek a bejelentésnél, mert tudják, hogy már nem várhattál tovább.”