Itt mindig ráébredek, hogy nem olyan romlott még a világ

Fotó: FCDAC.SK

-

A telt háznál is nagyobb tömeg, Csányi Sándor MLSZ-elnök, házias ételek és összetartó magyar közösség fogadott bennünket a DAC-Slovan rangadón a felvidéki Dunaszerdahelyen. Ez volt a helyi stadion utolsó nagy meccse.


Magyarország–Norvégia, Csepel–Ferencváros II, Magyarország–Horvátország – az elmúlt fél évben nagyjából ez a három olyan focimeccs volt hazánkban, amelyre a hangulat miatt is érdemes volt kimenni. Beillesztettük a sorba a Dunaszerdahely–Slovan Bratislava szlovák bajnokit, a csallóközi magyarok és az ősi rivális pozsonyiak mindig parázs hangulatú meccsét. Több száz magyar szurkolóval együtt felkerekedtünk a mindössze kétórányi autóútra lévő felvidéki városba, hogy a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, mitől is olyan különleges ez a rangadó.


On tour Dunaszerdahely!

Posted by Marianna Molnár-Tóth on Saturday, 2 April 2016

Amint megérkeztünk, a helyiek ebéddel kínáltak, keverve a magyar és a (cseh)szlovák konyhát: hekk salátával, vaddisznópörkölt, knédli, plusz az elmaradhatatlan pálinka. De az utóbbira nem is volt szükség, egy perc alatt családtagnak éreztük magunkat a kis vendéglőben.

„Játszott itt még a Bayern München is, akkor 15 ezren is bezsúfolódtak a stadionba. Most nem leszünk annyian, de fergeteges lesz a hangulat” – utal a DAC történetének legnagyobb nézőszámára Tamás, egy helyi szurkoló, aki a stadion tövében lakik.



A DAC Szlovákiában az egyik legnagyobb múltú klub, elődjét, a DSE-t 1904-ben alapították, maga a DAC 1920-ban jött létre, legnagyobb sikerét 1987-ben aratta, amikor megnyerte a kupát, ez után játszhatott az UEFA-kupában a Bayernnel. Szerdahelyen 2-0-ra, Münchenben 3-1-re nyert a Bayern, Tibor Szaban látványos góllal szépített.

Régen volt, most a stadion szezon végi teljes átépítése van napirenden: 90 fokkal elforgatják, ahogy tették azt a ferencvárosi arénával is, így a szombati volt az utolsó DAC–Slovan meccs a jelenlegi stadionban.

Stadion csak a városban!

„A világítótestekből kivett körtéket megkapják a szurkolók, ez marad majd nekünk a stadionból. És persze a sok szép emlék” – meséli Tamás. Az új stadiont eredetileg a város szélére tervezték, mondván, könnyebben lehet majd biztosítani a meccseket, ám a szurkolók nagyon gyorsan megfúrták a tervet, Világi Oszkár klubtulajdonos, Szlovákia egyik leggazdagabb üzletembere pedig nem akart szembemenni az akaratukkal. Itt ugyanis komoly hagyománya van a meccsre járásnak: a város központjában lévő stadionhoz általában elsétálnak a drukkerek, előtte, utána a környéken söröznek, pecsenyét, kolbászt sütnek, így volt ez most hétvégén is.

Ezúttal még kivetítőt is állítottak a stadion tövébe, ugyanis elővételben elkelt az összes jegy, ezért gondolni kellett azokra is, akik nem férnek be, mégis együtt akarják nézni az év meccsét. A stadion jelenlegi formájában ötezer szurkolót jelentett a telt ház.



Órákkal a kezdés előtt már gyülekeztek a szurkolók, többen székekkel érkeztek, a környékbeli kocsmák, kávézók megteltek sárga-kék mezes és sálas drukkerekkel, valamint a fekete, Magyarország-feliratú pólós magyarországi ultrákkal. „Balhé szerintem nem lesz. Az utóbbi időben annyira elszeparálják a Slovan szurkolóit, külön úton, rengeteg rohamrendőrrel vezetik őket a stadionba, szinte lehetetlen hozzájuk közelebb jutni” – mondta egy DAC-szurkoló, utalva a két csapat ősi ellentétére.


Érkeznek a pozsonyiak, kb. 400-an:


„Mi Dunakesziről jöttünk, rendszeresen járunk ki a DAC meccseire. Főleg, mióta otthon semmilyen hangulat nincs a stadionokban – meséli István. – Magyarországon hova járjunk? Oké, Csepelen kint voltunk a Fradi elleni ünnepen, de máshol nincs hangulat. Itt mindig ráébredek, hogy nem olyan romlott még ez a világ.”


Egy órával a kezdés előtt:


A meccsre kiutazott Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke is, aki átélhette azt, amit a magyar bajnokikon már rég nem lehet, amikor van hangulat egy focimeccsen. Hogy valójában mi volt a célja Csányi látogatásának, azt egyelőre nem tudni; lehet, hogy csak tényleg egy fociélményre vágyott, de valamilyen hosszabb távú együttműködést sem kizárt a DAC és Magyarország között.


Csányi a DAC-Slovan meccsen:


Annyi biztos, hogy Dunaszerdahelyen épül az első szlovákiai fociakadémia, jelentős magyar állami segítséggel: a Bethlen Gábor Alap kuratóriuma, Semjén Zsolt vezetésével tavaly december 300 millió forintos támogatást szavazott meg, ami szokatlanul nagy összeg az Alap esetében. Úgy tudjuk, a döntésben szerepet játszott a tulajdonos és Orbán Viktor személyes jó kapcsolata is, a támogatásra a kormányfő még a nyáron, egy tusnádfürdői megbeszélésen bólintott rá. Korábbi dunaszerdahelyi riportokban erről bővebben is írtunk.

De visszatérve a hangulatra: a DAC–Slovan meccsre komoly pirotechnikával (piros-fehér-zöld füstfelhővel) és koreóval készültek a helyiek. Szólt a DAC-meccseken elmaradhatatlan Nélküled című dal, amit már Magyarországon is egyre többször elénekelnek a meccsek előtt (például a Csepel-Fradin).


Nélküled a pályáról:


Nélküled a lelátóról:


„Ők tudják, milyen az ultra hang… ők nem” – feszítették ki a hazaiak a szektorukban a drapériát, amelyen egy denevér és egy delfin jelentette az első, egy Slovan-címer pedig a második „őket”.



A játék színvonala messze nem nőtt fel a körítéshez, egy gyengébb NB I-es találkozónak felelt meg, sok apró hibával. A Slovan végül 2-0-ra nyert két büntetővel, 1-0-nál a DAC-nak is befújhattak volna egy elsőre egyértelműnek tűnő tizenegyest. A Slovan a második, a DAC a hatodik így a tabellán.


Összefoglaló:


„Már megszoktuk, hogy mindig ellenünk fújnak a szlovák bajnokságban, de ez is csak még egységesebbé tesz bennünket – értékeli a meccset Dani, egy helyi DAC-szurkoló. – Szerinted miért van az, hogy mi kétmillió eurót kapunk az új stadionunkra az államtól, a nagyszombatiak 15-öt, a kassaiak pedig tízet? Úgy hallottam, hogy itt volt a meccsen Csányi is, remélem, látta, hogy valójában hova kellene önteni a pénzt.”


A rangadó komolyabb balhé nélkül zajlott le, a szurkolótáborokat hermetikusan elzárták egymástól, az üzengetés ment folyamatosan, égették az ellenfél címerével ellátott sálját, egyszer-egyszer meg is akartak indulni a pozsonyiak, de a biztonságiak rendre helyretették őket.



Maga a meccs azonban nem a balhéról és nem is a játékról marad emlékezetes. A lefújás utáni percek mindent elmondtak a helyiek szellemiségéről: a szurkolók úgy ünnepeltek a vesztes csapat játékosaival, mintha megnyerték volna a bajnokságot.



Meccs után folytatódott a sütögetés a stadion tövében, a helyiek együtt söröztek a Magyarországról érkezett - többek között - fradista és újpesti szurkolókkal is.


Újpesti és fradista Dunaszerdahelyen ugyanannak a csapatnak szurkolt


Éjszakába nyúló ünneplés kezdődött, a dunaszerdahelyiek végigvittek bennünket az összes vendéglátóipari egységen, mindenhol azonnal vendégei voltunk a helyieknek. Legközelebb április 16-án, a listavezető Trencsénnel játszik hazai pályán a csapat.