Itt? Bolondok? Azok a szomszédban laknak!

Fotó: Flickr CC-BY / Phill Lister

-

A falvak mindig is úgy gúnyolódtak egymás között, mint az óvodások, de mégis van néhány település, amelyről nemcsak a szomszédai tudták, hogy bolondok lakják. Megkerestük az angol, a német és a zsidó Rátótot, és rácsodálkoztunk, hogy mindenhol ugyanúgy hülyék.


Tudja, hol laknak az ostoba emberek? Ha hiszünk a néphagyománynak, akkor Rátóton. A mese szerint még az úritököt is megpróbálták kikölteni, hogy csikó szülessen belőle. Sorba ültek rajta napokat a falu vezetői, élükön a bíróval, de a kiscsikó nem akart előbújni, csak a tök romlott meg. Végül az egész falu szeme láttára gurították le a „megzápult csikótojást” a domboldalon. És mivel egy bokor alatt tört szét, amiből egy nyúl ugrott fel, még rá se jöttek, hogy tökön ültek naphosszat. Vagy legalábbis ezt mondja a népmese.


Azt viszont tudják-e, hogy nem csak a rátótiakról tartották, hogy bolondok? Amit a rátótiakról mesélnek – ezt a fajta történetet falucsúfolónak nevezik –, azt mesélték a palócokról is. Például, hogy nem merőlegesen a vállukra vetve vitték a létrát, hanem keresztbe, ezért tíz méter széles irtást vágtak az erdőbe, hogy ne akadjon be sehová.



A bolondságot és a bölcsességet nem mindig könnyű megkülönböztetni. A sztori egy másik verziója szerint, amelyben székelyek és Mátyás király szerepelnek, a székelyek azért cipelték az úton keresztbe fordítva a létrát, mert királyi engedélyük volt, hogy kivághatják azokat a fákat, amelyek miatt nem fér el az alkalmatosság. Szóval nem bolondság volt ez, hanem magát bolondnak tettető ügyeskedés.


Azt is mesélték – jellemzően a szomszéd falubeliek –, hogy a rátótiak még arra is képtelenek, hogy megszámolják, hányan vannak. Heten indultak át a csúfoló történet szerint egy nagy lenföldön – amit persze tengernek néztek és átúsztak rajta –, és amikor átértek a másik oldalra, csak hatot számoltak. Egy darabig azt gondolták, valaki a vízbe veszett, de egy járókelő felvilágosította őket, hogy aki számolta a tömeget, kihagyta magát. A történet nemcsak azért érdekes, mert kevésbé ismert, mint a csikótojás, hanem azért is, mert messze nem csupán Magyarországon mesélik: vallonokról és katalánokról, írekről és litvánokról is van hasonló mese. Sőt még Naszreddin hodzsa török meséiben is felbukkan.


Pendelyesek és fokhagymások

A falucsúfoló sztorik gyakran egy-egy szóba sűrűsödnek össze, hogy a mindennapi beszélgetésben lehessen használni a gúnyneveket. Így lesznek egy falu lakói túrósok, bocskorosok, fokhagymások. Kivételt képeznek a bicskások, amit a verekedős, bicskázós hírű falvak lakóira használtak, amiből borzasztóan sok van. A nevek nem feltétlenül nyúlnak vissza az ősi időkig, Gulyás Éva lentebb linkelt tanulmánya szerint: „a jászárokszállásiak Csikágónak nevezték Jászágót, mert lakói veszedelmes verekedők voltak.”

Mi jut eszébe Gothamről, ha nem Batman?

A Nottinghamshire-ben található, ezerhatszáz lakosú kisváros a bolond bölcseiről ismert. A történet szerint akkor bolondultak meg, jobb megoldás nem lévén, amikor Földnélküli János angol király – aki a Robin Hood-történetekben is szerepel, illetve, aki aláírta a Magna Chartát, megágyazva a hosszúíj dicsőséges évszázadának – Gothamen keresztül akart királyi utat építtetni, amit a helyiek nem nagyon akartak. Hogy a királyt szándékától eltérítsék, csupa olyasmit cselekedtek az ellenőrizni érkező királyi lovagok előtt, amiből egyértelművé vált, hogy bolondok lakják a települést. (A két Gotham nyújtotta poén persze nem marad kiaknázatlanul, Edward Wellen egy novellájában Batmant a bölcs emberek meséivel szívatja Rébusz.)


Merőtállal mentek tengerre a gothami bölcsek


A gothami bölcsek tettei bármelyik rátótinak becsületére válnának: angolnát próbáltak vízbe fojtani, szekerekkel fedték be a csűr tetejét, hogy ne süsse meg a nap, sajtot gurítottak le a domboldalról, abban reménykedve, hogy megtalálja az utat Nottinghambe, sőt még el is adja magát. A legjobb ötletük – aminek az emlékét a falu kocsmájának neve is őrzi – azonban az volt, hogy körbekerítették a fát, amelyen egy kakukk lakott, hogy ne szálljon el a madár.

Tudják kikről mondanak még hasonlót? A kiskunfélegyháziakról. Őket gúnyolta azzal a szomszédság, hogy árkot ástak, nehogy a szomszédoknak is jusson a harangszóból. Persze lehet, hogy ezt se ott találták ki, mert a túrkeveiekről és a tiszasasiakról is mondták, hogy körbekerítették a határt a harangszó miatt.



Az angolok nem érték be egy helységgel, több olyan falujuk is van, amikhez nevezetes bolondságok kötődnek. Az austwickiak szekérrel próbáltak napsütést hordani a csűrbe, az Essexben található Coggeshall lakói pedig a szomszéd faluból próbálták elhozni a toronyóra tizenkettedik ütését, mert az ő órájuk csak tizenegyet ütött. A motívumok vándorló voltára mutat rá, hogy Gyulafirátóthoz hasonlóan erről a faluról is mesélték, hogy a templom tetején növő füvet egy nyakánál fogva felhúzott tehénnel próbálták lelegeltetni. A jószág azonban elpusztult a falusiak erőlködése közepette.


És ha ennyi bolondközpont nem lenne elég, hülyének nézték a berwickshire-i Gordon lakót, valamit a suffolkiakat és a norfolkiakat is.


bolond, Molbohistorier

A molsiak sem tudták megszámolni magukat, egy járókelő azt tanácsolta, nyomják tehénlepénybe az orrukat, és számolják az orrokat


Bolondok kitalált városai

Nem minden ország folklórjában kötődik létező városhoz a bolondság. A cseheknél csak kocsmák nevében lehet megtalálni Kocourkov nevét, valódi települést azonban nem hívnak így. A finneknél Hölmölä a város neve, ahová eredetileg a valamelyik gyermekjátékban alulmaradó gyerekeknek kellett elutazniuk. Itt mindenféle furcsaság történt, a helyiek baltával keverték a kását és merőkanállal aprították tűzifát.


A többség azonban tartja magát ahhoz, hogy ha valakit kiröhögünk, akkor az legyen létező személy. A németeknél a Schildbürgerek, azaz Schilda lakói a nevezetes bolondok. Még Erich Kästner – akit A repülő osztály, A két Lotti vagy az Emil és a detektívek miatt szokás ismerni – is írt róluk meséskönyvet. Ebben szerepel például az a sztori, amikor a schildai polgárok egy tehenet próbáltak a nyakánál fogva felhúzni..., ugye, hogy ismerős a történet?


Horst Lemke illusztrációi Kästner meséihez

Erich Kästner / Die Schildbürger / Bild 02

Dániában eredetileg a Jütland keleti részén lévő Mols lakói voltak az idióták, de mára a legközelebbi nagyvárosról, az ötven kilométerre lévő Aarhusról is mesélnek ilyen történeteket. Üzletet viszont Ebeltoftban csináltak a bolondságból, még vezetett városi túra is van, sztorikkal megtűzdelve. Ez annak fényében meglepő, hogy a molsiakról is mesélik, hogy azért ástak gödröt, hogy egy másik gödör kiásása után maradt földet legyen hová pakolni. Az ember nem hinné, hogy van, aki büszke az ilyesmire.


Érhet Nobelt a bolondság

A zsidó folklór a lengyelországi Chełm városához köti a butaságot – érdemes a vonatkozó részt elolvasni az angol Wikipédia enciklopédikus igénnyel megírt zsidó humor szócikkéből. Ismerős elemek a chelmi történetek között is akadnak. Ítéltek például vízbefojtásra halat a falu vénei. Vannak azonban a csodarabbik tetteiről szóló mesékhez hasonló, egészen csavaros történetek is.


A chelmi történetek hozzájárultak ahhoz, hogy Isaac Bashevis Singer 1978-ban megkapja, első jiddis nyelven is alkotó íróként az irodalmi Nobel-díjat. A lengyel zsidó származású Singer ekkor már nem Lengyelországban élt, a holokausztot túlélő chelmi zsidók pedig a Izraelbe és Amerikába költöztek át. Arról pedig nincs hír, hogy a bölcsességet magukkal vitték-e.

De mostanra már biztosan tudják, hogy a bolondok mindig a szomszéd városban laknak. Az összes gúnyos mese, falucsúfoló, vándorló történet arra épül, hogy velünk minden oké, de a szomszédok furcsák.


Az országnak csak egy kis szeletét fedi le, de a magyar falucsúfolókból remek képet ad Gulyás Éva 2007-es jászkunsági falucsúfolókról írt tanulmánya. és Bereznai Mária Kecskemét környéki csúfolókról írt cikke.