Itt aztán nincs kuplerájromantika

Forrás: Budapest Bábszínház

-

Piszkos, graffitis sikátor. Semmi csillogás, semmi romantika. A Kabaré a mocsokban született, és ott is marad. Alföldi Róbert sokadjára nyúl ehhez a klasszikushoz, most a színészek mellett bábokat is használ, és segítségükkel minden eddiginél sötétebbre rajzolja az előadást.


A nyitójelenet a jól ismert konferansziémondattal kezdődik: „Willkommen, bienvenue, welcome, Fremde, etranger, stranger, Glücklich zu sehen...” De így folytatódik:


Je suis Charlie.

Elég ennyit változtatni a harmincas évek Németországáról írt darabon, és máris a jelen sötét oldalán találjuk magunkat.


Bercsényi Péter mint a Konferanszié a Kabaréban


Nincs báj, nincs kuplerájromantika. A lányok nem szexik, elhasználtak, sebzettek, olcsó prostik. A nácik lidércként mutatkoznak, folyton jelen vannak fenyegetésükkel. Jelmezeik nemcsak a Ku Klux Klant, hanem a Harry Potter dementorait is megidézik, alakjuk tökéletesen megfelel utóbbi regénybeli definíciójának: „A dementorok a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. Amerre járnak, kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot. Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belőled minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A dementor, ha megteheti, addig élősködik rajtad, amíg olyanná nem válsz, mint ő maga: lelketlenné és gonosszá. Kiszipolyoz, s végül nem marad benned más, csak a legszörnyűbb emlékeid.”


Szatory Dávid mint Cliff Bradshaw


Pethő Gergő alakítja a kocsmáros Ernst Ludwigot, aki egy személyben strici, főnáci, gengszter és a lidércek vezetője – zsigeri félelmet kelt. Ő az egyik karakter, akinek nincs báb alteregója. Nincs szüksége rá, ő a többiekkel és a lidércsereggel bábozik.

Gondolhatnánk, hogy a bábok távol tartják tőlünk a történetet, segítenek az eltávolodásban, de ez koránt sincs így. Sőt még inkább húsba vágó az érzés, hogy ebben a világban sem saját emberi testünkben, sem pedig álarcainkban nem élhetünk békében.



Két szereplő jelenik meg végig bábként. Az öregek. Schneider kisasszonyt és Schultz urat Pallai Mara és Ács Norbert kelti életre. A legérzékenyebb, legcsodálatosabb pillanatokat tőlük és a Budapest Bábszínház műhelyében készült báboktól kapjuk.

Mindenki más kezében csupán eszköz a báb, valaminek az elfedésére. Álarc. Mi lehetne plasztikusabb ennek igazolására, minthogy Sally (Mórocz Adrienn) babája az abortusz után áttetsző, arctalan bábu lesz.


Mórocz Adrienn mint Sally


A már említett Ernst Ludwig mellett a konferansziét alakító Bercsényi Péternek sincs szüksége bábra. Hiszen ő maga a báb, a pantomimes, a bohóc. Nincs mit elfedjen, mert egy pillanatra sem mutatja meg valódi arcát.

Az előadás tele van magyar utalásokkal: a Rajna helyett a Dunáról énekelnek, hamisan és nyekeregve megjelenik a Himnusz, hogy aztán kuplévá torzuljon, sokszor néptáncelemek vegyülnek a koreográfiába. A legmaibb utalás pedig – pláne a tapolcai választás után – A holnap az enyém átirata. A refrén az új fordításban így szól: „Már készül egy szebb jövő”.


Alföldi Róbert Kabaré


Az előadás képi világa elvarázsolt kastély: csorbult foncsorú tükörben nézzük magunkat. Bob Fosse filmjében is többször megjelenik, ahogy a konferanszié egy ilyen tükörbe néz, Alföldinél pedig az egész előadás ezen a rossz tükrön keresztül látszódik.

A bábok megengedik, hogy bátrabb, szabadabb, vulgárisabb legyen Alföldinek ez a Kabaré-rendezése, mint az eddigiek. Mocskos, de hát maga a világ a mocskos, amiből a szereplők és mi nézők is menekülni szeretnénk.


A Kabaré bemutatója a Budapest Bábszínházban volt április 13-án. További információk az előadásról és jegyvásárlás itt.