Itt a legbékésebb véres forradalom

Fotó: iStockphoto / UmbertoPantalone

-

A társadalom túlnyomó többsége úgy veszi, hogy ha a menstruáció nincs szem előtt, akkor nem is olyan nagy ügy. Pedig adott esetben véresen komoly következményei vannak annak, ha tabuként kezeljük. A menstruációs forradalmárok azon dolgoznak, hogy ez ne így legyen.


A kanadai Rupi Kaur kétszer is nekiszaladt az Instagram közösségi irányelveinek, és mind a kétszer lepattant róluk.

A torontói egyetemista a menstruáció demisztifikálását és a menstruáló nők küzdelmeit jelölte meg a művészeti projektje kiindulópontjaként. Az egyik alkotásán például felöltözve fekszik az ágyon, a nadrágján és a lepedőn egy vérfolttal. A tabudöntés része volt, hogy az alkotást megosztja a nagyközönséggel, és az Instagram épp eléggé nagy közönséget biztosított volna – ha az oldal a közösségi irányelvek megsértése miatt nem távolítja el a képet. Kétszer is. Vagyis Kaur projektje nagyon betalált.


thank you @instagram for providing me with the exact response my work was created to critique. you deleted a photo of a woman who is fully covered and menstruating stating that it goes against community guidelines when your guidelines outline that it is nothing but acceptable. the girl is fully clothed. the photo is mine. it is not attacking a certain group. nor is it spam. and because it does not break those guidelines i will repost it again. i will not apologize for not feeding the ego and pride of misogynist society that will have my body in an underwear but not be okay with a small leak. when your pages are filled with countless photos/accounts where women (so many who are underage) are objectified. pornified. and treated less than human. thank you. ⠀⠀⠀⠀⠀⠀ ⠀ ⠀⠀⠀⠀ ⠀⠀⠀⠀ ⠀ ⠀⠀⠀ ⠀ this image is a part of my photoseries project for my visual rhetoric course. you can view the full series at rupikaur.com the photos were shot by myself and @prabhkaur1 (and no. the blood. is not real.) ⠀⠀⠀⠀⠀⠀ ⠀ ⠀⠀⠀⠀ ⠀⠀⠀⠀ ⠀ i bleed each month to help make humankind a possibility. my womb is home to the divine. a source of life for our species. whether i choose to create or not. but very few times it is seen that way. in older civilizations this blood was considered holy. in some it still is. but a majority of people. societies. and communities shun this natural process. some are more comfortable with the pornification of women. the sexualization of women. the violence and degradation of women than this. they cannot be bothered to express their disgust about all that. but will be angered and bothered by this. we menstruate and they see it as dirty. attention seeking. sick. a burden. as if this process is less natural than breathing. as if it is not a bridge between this universe and the last. as if this process is not love. labour. life. selfless and strikingly beautiful.

A photo posted by rupi kaur (@rupikaur_) on


„Köszönöm, Instagram, hogy pontosan azt a választ adtad a munkámra, amit bírálni próbáltam vele… Nem fogok elnézést kérni azért, mert nem hizlalom egy nőgyűlölő társadalom egóját és büszkeségét, amelyik elfogadná a testemet alsóneműben, de egy kis vérfolt már nem oké, pedig az internet tele van számtalan fotóval/felhasználói fiókkal, ahol a nőket (közülük sok kiskorút) tárgyiasítják, pornósítják, és nem veszik emberszámba” – hívta fel a figyelmet az álságos cenzúrára.

Az Instagram nem indokolta meg, hogy miért távolította el a képet, de miután Kaur sztorija megfutott az interneten, és az eredeti posztolását rengetegen lájkolták és megosztották, a közösségi oldal cenzorai végül meghajoltak a nyomás alatt, ismét aktiválták a képet, és elnézést kértek.

Nyilván nehéz nem észrevenni a finom iróniát abban, hogy egy tabudöntésre pont úgy reagál a közönség, mintha tabudöntést látna. Nem mintha a vér látványához ne lennénk hozzászokva. A menstruációs vér viszont más – az épp uralkodó közmegegyezés szerint az undorító, titkolni és szégyellni kell, és persze mindent meg kell tenni, hogy úgy vegyük, mintha nem is létezne. Például kevés kínosabb dolog történhet egy nővel, mint hogy néhány vérfolt elárulja, hogy éppen menstruál. Lehetőség szerint illik titkolni azt is, hogy a fájdalomtól adott esetben ájulás közeli állapotban van, szétszakad az alhasa és a dereka, és szinte szédeleg, annyira nincs ereje. Mivel az emberiség fele kényszerül arra, hogy titkolni és szégyellni valónak élje meg a teste egyik legalapvetőbb funkcióját – ami nem mellesleg az emberiség fennmaradását szolgálja –, lenne miről beszélni, a legtöbben mégis inkább a hallgatást választják.

Ez az egész feszengés, szabadkozás és a viktoriánus kort idéző titkolózás azonban mintha kezdene megváltozni – többek között azoknak a tabudöntéseknek köszönhetően, mint amilyenre Rupi Kaur vállalkozott.


A nepáli Chandrakalban a nőknek a településtől távolabb eső kalyibákban kell átvészelniük a menstruációt


Mitől ilyen ijesztő ez az egész?

Kevés olyan élettani folyamat van, amelyet több misztérium, rettegés és értetlenség övezne, mint a menstruációt. A női létezésnek ez egy olyan összetevője, amiről a legtöbben inkább kevesebbet, mint többet akarnak tudni. A vér valamiért nagyon sok emberből valamiféle már-már vallásos távolságtartást vált ki. Vagyis pontosítsunk. A vér látványa egyébként társadalmilag teljesen elfogadott – videójátékok, híradások, sajtófotók, filmek adnak teret neki. Gond akkor van, ha azt valamilyen formában a női reprodukciós szervekkel lehet kapcsolatba hozni. Nem a látvány számít tehát, hanem a kontextus.

Ha az emberi létezésünk mélyére nézünk, számos olyan, a kulturális és civilizációs DNS-ünkben megkötött hitet, tévhitet, tapasztalást és szabályt találunk, amely a büntetés, a veszély és a félelem gyűrűjét vonja a havivérzés köré. Evolúciós idegenkedés tart távol minket a vértől és más testnedvektől: mivel a túlélés szempontjából nem kifejezetten célravezető mások vérével kapcsolatba lépni, ez az evolúciós figyelmeztetés bekapcsol a menstruációs vér esetében is, és viszolygás formájában megnyilvánul. Ennek megvan a maga lenyomata a kultúrantropológiában is. Az ősi kultúrákban hol félelemből, hol tiszteletből elkülönítették a menstruáló nőket, és később is válogatott tiltásokat alkalmaztak, a nőknek így rengeteg alkalmuk volt arra, hogy elidegenedjenek a saját testüktől. Mert mi lesz, ha a menstruáló nő főz? Néhány olasz hiedelem szerint kisebb katasztrófa, így szóba sem jöhet, hogy a nők bizonyos napokon pennét főzzenek. Nepálban olyan elszántan védelmezik a konyhát a menstruáló nőktől, hogy ilyenkor a férfiak még arra is hajlandóak, hogy ők álljanak be a tűzhely mögé. De mehetünk tovább is: a 18. századi Saigonban például a nőket nem alkalmazták az ópiumiparban, mert úgy hitték, hogy menstruáló nő mellett tönkremegy az ópium. Pápua Új-Guineában sokan hiszik azt, hogy egy menstruáló nővel kapcsolatba lépni egyet jelent a megbetegedéssel. És bizonyára találunk még olyan embereket Európában, akik úgy gondolják, hogy a tészta nem kél meg, ha menstruáló nő áll mellette.

A menstruációs előítéletek makacsságára némi magyarázatot ad, hogy jó ideje velünk vannak. Az idősebb Plinius már az első században megmondta, hogy a menstruáló nő tekintete egy méhrajt is képes elpusztítani. És persze a különböző vallások előírásai is szigorúan kijelölték a menstruáló nők helyét: legyenek lehetőleg minél távolabb a társadalom nem menstruáló tagjaitól.

De miért kellene ennek így maradnia? – teszik fel a kérdést a menstruációs forradalmárok.


Más kontextusban nem ismeretlen a vér látványa


Lehet másképp is

A menstruáció havonta nagyjából tíz napon át köti le a nők figyelmét – legyen szó magáról a vérzésről vagy az azt megelőző hormonális viharról, amely PMS-ként szerepel az orvosi könyvekben. A menopauzáig átlagosan nagyjából 3500 napot töltenek el azzal, hogy észrevehetetlenné tegyék a vérzésüket és a görcseiket. És ezzel kicsit magukat és az életüket is észrevehetetlenné teszik.

Talán sok ingerküszöböt még nem ugrottak át, de egyre többen vannak, akik változtatni szeretnének ezen. Donald Trump például még simán használhatja sértegetésre a menstruációt, de legalább már nem hagyják szó nélkül. A republikánus elnökjelöltségre hajtó ingatlanmágnás és médiaszemélyiség egy televíziós vitában reagált a neki nem tetsző kérdésre a végső érvvel, amellyel egy nő viselkedését el lehet helyezni a társas érintkezés mátrixában: biztosan menstruál. Trump szájából mindez így hangzott:


Látni lehetett, hogy vérben forog a szeme, vér jön ki a... az akármijéből.  


Trump később mondhatta, hogy nem úgy gondolta, és valójában Kelly orrára utalt, nem is a vaginájára, a beszólást azonban komoly közösségi kampány helyezte el a felnőtt beszélgetés terében. Megszületett a #PeriodsAreNotanInsult hashtag (Menstruációval nem sértegetünk), és a nők a saját menstruációjuk élő közvetítésével árasztották el Trump Twitterét. És a beszólás életre hívta a tökéletes művészi reakciót is: Sarah Levy menstruációs vérrel festette meg Trump portréját.


"Whatever"Menses on matte boardgoal: sell it and donate the money to an immigrants' rights...

Posted by Sarah Levy Art on Saturday, September 12, 2015

A menstruációról folytatott – még mindig nagyon visszafogott és sokszor mentegetőző – párbeszédet alaposan felkavarta az idén Kiran Gandhi, akire ma már mindenki úgy emlékszik, mint a nőre, aki véres nadrággal futott be az áprilisi londoni maraton célegyenesébe.

Gandhi egyrészt azért döntött a higiéniás eszközök mellőzése mellett, mert nem akart egy maratonnyi időn át a tamponja miatt aggódni. Másrészt: „A nővéreimért is futottam. Azért hagytam, hogy a vér végigcsorogjon a lábamon, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy sokaknak nincs hozzáférésük tamponhoz, hogy a görcsök és fájdalmak ellenére elrejtik a vérzésüket, és úgy tesznek, mintha nem is létezne. Azért futottam, hogy elmondjam, létezik, és mindennap ezzel birkózunk.”

Gandhié elég látványos állásfoglalás volt a vérzés miatti megszégyenítéssel szemben, ennek megfelelően sokan nem tudtak nem állást foglalni az átvérzett nadrágjáról. Kiran Gandhi meghatározása szerint a vérzésszégyenítés az, amikor egy nőnek, aki épp megtapasztalja a vérzést, kell gondoskodnia arról, hogy valaki más ne érezze magát kényelmetlenül az ő vérzése miatt.


Kiran Gandhi


„Nem érzem magam sértve a véleményük miatt, mert ez végül egy normális, emberi dolog, amelyen az emberiség 50 százaléka keresztülmegy. Amiről itt szó van, az az, hogy sokan már attól nagyon kényelmetlenül érezték magukat, hogy látták, hogy ez létezik.”

Jen Watson a művészi végén ragadta meg a témát, és gyönyörű fotókat készített a saját menstruációs véréről. A képek ötlete akkor született meg, amikor az úgynevezett intim kehelynek köszönhetően közelebbi kapcsolatot létesített a vérével, és rájött, hogy egyáltalán nem olyan undorító, mint korábban hitte. A Beauty in Blood elnevezésű projekttel az esztétikai élményen túl azt szeretné megmutatni az embereknek, hogy a menstruációtól nem kell félni, és nem kell azt szégyellni.


Beauty in Blood


Hasonló üzenettel próbálkozott a Saint Hoax nevű művész is, aki Disney-karaktereket látott el egy-egy jól észrevehető vérfolttal Hófehérkétől Csipkerózsikáig. „A Disney hercegnőit tökéletes nőknek látjuk. Az, hogy vérfoltokkal mutatom be őket, azt sugallja, hogy ez minden nővel megtörténhet, és természetes.”


A (girl) friend of mine went on a date 2 weeks ago. Halfway through dinner, she had a period leak that left a bloodstain...

Posted by Saint Hoax on Wednesday, July 22, 2015

A kék vérrel és erőltetett jókedvvel tampont és betétet eladni próbáló cégek mellett megjelent néhány zseniálisan őszinte és vicces reklám is, amely sokkal nagyobb esélyt ad a nőknek az azonosulásra. A 2013-ban alapított amerikai HelloFlo néhány jól célzott poénnal (a ketchup a végén!) adja meg a lehetőséget, hogy legalább beszéljünk róla, nem véletlenül kattintottak rá milliók a YouTube-on.



A forradalomhoz egyre inkább csatlakoznak a női sportolók is, főként azzal, hogy elkezdenek beszélni a menstruációjukról. Igaz, a legtöbben még csak úgy emlegetik, hogy női dolgok, mint például Heather Watson brit teniszező, aki pont a női dolgok miatt nem volt formában az Australian Openen. Vagy éppen Hosszú Katinka, aki a „de hát ilyen van, az élet ilyen” – fordulattal intézte el, hogy menstruációs görcsökkel nyerte meg a 400 vegyest az idei kazanyi világbajnokságon. És a sportolóktól érkeznek azok a kézenfekvő megoldások, amelyek mindenekelőtt tudomást vesznek a női ciklusról, és már ezzel megkönnyítik az együttélést vele. A brit női gyeplabdacsapat tagjai például e-mailen elküldik az edzőjüknek a ciklusuk dátumait, hogy az ehhez igazítsa az edzések intenzitását.

A forradalomnak vannak nem vérző hősei is. Mint a Miamiban élő 15 éves Jose Angel Garcia, aki a korát meghazudtoló bölcsességgel térképezi fel a világ összefüggéseit. Észrevette például, hogy a fiúk visszataszítónak tartják a menstruációt, a lány barátai pedig zavarban vannak a vérzésük miatt. A 15 éves fiatalembert zavarni kezdte ez az egész véres ügy, így kitalálta, hogy mindig lesz nála néhány betét és tampon, hogy kisegítse azokat a lányokat, akiket épp meglepetésszerűen ért a vérzésük. Az internetes dicsőség akkor érte utol, amikor ennek a döntésnek egy Instagram-posztot is szentelt, és felhívta a férfitársait, hogy tegyenek ugyanígy, hiszen „logikus, hogy segítsünk nekik”.


TO EVERY BOY THAT FOLLOWS ME AND CALLS HIMSELF A MAN OR SIMPLY A GOOD HUMAN BEING. Petition for all of us to start bringing a couple pads or tampons to school to help our girl friends. If you have a girlfriend or are friends with a girl, u should know that they do not always have tampons or pads on them, or that sometimes their period just hits them without notice and have a bit of a problem finding one. We should support them with this, after all, we don't have to go trough all they they do because of menstruation, so it's just logical that we help them. You should already know to give them your sweater and not question when they wrap it around their waist. So let's step it up a notch and help them out. IF YOU HAVE ANY RESPECT FOR YOUR MOTHER, YOUR GIRLFRIEND, OR JUST WOMEN IN GENERAL I EXPECT FOR YOU TO FOLLOW ME ON THIS. To every girl that follows me. You are completely welcomed to ask me for a pad at any time without receiving a negative response or a dirty look. We should all help each other out like this so you don't have to thank me at all. #realmensupportwomen

A photo posted by Jose Angel ° (@jose__angelg) on


Élet-halál kérdése

A szocializáció a nőket és a férfiakat is hatékonyan tereli abba az irányba, hogy úgy csináljanak, mintha a menstruáció nem létezne. A norma még mindig a szégyenítés, és nem az elfogadás, és hiába tapasztalja meg havonta az emberiség fele a vérzés élményét, fájdalmát, fizikai, érzelmi és anyagi terhét, egyszerűen nincsenek biztonságos keretek arra, hogy ezt adott esetben megossza, feldolgozza vagy egyszerűen csak elismertesse. A női ciklus általában két kontextusban kerül szóba: vagy idétlen, esetleg bunkó poénok, vagy az undor tárgya. A lányok már akkor megtanulják utálni a saját ciklusukat, amikor még nem is találkoztak az első vérzésükkel. Vagy éppen az égvilágon semmit sem tudnak róla, az első menstruációjukból így lesz halálközeli élmény.

Ez a nagy titkolózás végül oda fut ki, hogy a nők túlnyomó többsége hallgat róla, a férfiak túlnyomó többsége pedig abból indul ki, hogy inkább nem is kell tudnia róla. A társadalom túlnyomó többsége pedig úgy veszi, hogy ha ez az egész nincs szem előtt, akkor nem is olyan nagy ügy. Ha nem látszik, nem létezik.

A menstruációs termékek és a köréjük épült marketing is azt üzeni a nőknek, hogy itt valami titkolni való van, csak semmi vér, legyen inkább valami kék lötty, a tamponokat, betéteket el kell rejteni, és – ha komolyan vesszük a reklámokat – kitörő életörömmel kell ugrálni, pörögni és akár dalra is fakadni ezeken a napokon. És mindezt persze fehér nadrágban. Nyilván nem könnyű felemelő eseményként megélni azt, hogy fájdalmak közepette napokig vér szivárog az emberből, de a menstruáció tabusítása csak ront a helyzeten.

Hogy mi a gond a stigmával? Például az, hogy jelentősen ront a lányok és a nők életkörülményein és életkilátásain. Sokuknak ugyanis sokkal komolyabb következményekkel kell számolniuk, mint hogy kicsit zavarba jönnek a saját testük normális működése miatt. A tabuk és a titkolózás szó szerint veszélybe sodorja őket: a dél-ázsiai országokban sokan használnak például textilből készült betéteket, amelyeket alapos mosás után alaposan meg is kellene szárítani. Mivel azonban titkolniuk kell ezt az egész véres ügyletet, sokan inkább csak ritkán és titokban mossák, és sötét helyeken teregetik ki, ami miatt szinte garantáltan begyűjtenek egy bakteriális fertőzést. Nepálban előfordul, hogy a családok hagyják, hogy télvíz idején megfázzanak a lányok, mert úgy gondolják, hogy a menstruáló nők összepiszkítják a ruhákat. A menstruáció sok helyen szó szerint megpecsételi a lányok sorsát, Indiában például a 23 százalékuk búcsút is mond az oktatási rendszernek akkor, amikor menstruálni kezd, a női betegségek 70 százaléka mögött pedig a nem megfelelő menstruációs higiénia áll.

A nagy menstruációs forradalom ezért akarja mindenekelőtt láttatni, tudatosítani, hogy ez létezik, hogy onnantól valamiféle értelmes párbeszéd induljon meg az ebből adódó problémákról és a lehetséges megoldásaikról. És amikor problémákról beszélünk, az nemcsak kényelmi kérdés, hanem sokszor élet-halál kérdése.


Beauty In Blood

Jen Lewis megmutatja